- Végre, vége a vizsgaidőszaknak! Azt hittem, nem fogom túlélni! - sóhajtottam. Éppen Kariékkal tartottunk hazafelé utolsó vizsgáinkról. - Végre jöhetett a nyár!:)
- Iszonyú kemény volt! - kontrázott Kari.
- És közben sikerült összehozni egy új lemezt. Esküszöm, profik vagyunk! - mosolyogtam. Mila nagyon csendes volt.
- Van valami baj? - fordultam felé. Felnézett, megrázta a fejét, majd visszadőlt.
- Biztosan csak fáradt. Van, akit jobban megvisel mindez. - vélte Kari. Én kétkedve néztem a kókadozó Milát. Az elmúlt pár hétben nagyon megkedveltük egymást. Sokat készültünk a vizsgákra, mellette stúdióztunk is, és néha beiktattunk csajos napokat, amikor ki tudtunk kapcsolódni. Én sokat pörögtem, még többet aludtam, egyszerűen örültem mindennek. Valahogy sikerült túltennem magamat a dolgokon, bár nem volt könnyű. De minden nap volt valami dolgom, így a kemény munka, tanulás mellett nem jutott arra időm, hogy a múlton keseregjek. Egy idő után tompult is a fájdalom.
Arról sosem beszéltem, mi történt velem a balesetkor. A kocsim ugyan totálkáros lett, ám én valami isteni csoda folytán kisebb-nagyobb zúzódásokkal megúsztam. Ma már tudom, hogy szükségem volt erre. Hogy átérezzem, mit veszítenék. Olyan barátaim vannak, akiket sokan megirigyelhetnek. Minek keseregjek azon, ami elmúlt, amin már nem tudok változtatni? Fölösleges. A jelenben kell élnem és a jövőt tervezgetnem.
Az új lemezünk szerintem igen ütősre sikerült. Sokkal jobban belenyúltunk az r'n'b-be, vegyítve némi hip-hop-al, és Mila kedvéért egy gyorsabb pop-rock dalt is írtunk a lemezre. Mivel hárman léptünk fel, a dalszövegeket is úgy kellett igazítanunk, a koreográfiára figyelnünk. Jucus csodálatos volt, mint mindig. Egyetlen lírai dal a Barátomhoz lett, amit bemutattunk Amerikában és Németországban is, nagy sikert aratva vele. A siker nem jár baj nélkül: a vizsgák és az együttes munkái mellett a magánéletünkre nem tudtunk időt fordítani. Legalábbis úgy tűnt... Egyik nap aztán robbant a bomba.

Kari és én moziba indultunk. Valami jó kis vígjátékot akartunk megnézni, vihogva vettük meg a jegyeket és a popcornt. Persze, jól beleválasztottunk, feliratos volt a film. Viszont eszméletlen jól sikerült!:) A hasunkat fogtuk a nevetéstől. A végén dőlöngélve mentünk ki a teremből. Visszaindultunk a pláza területére, és éppen a Meki mellett haladtunk el, amikor Kari egyszer csak ledermedt. Arra fordultam én is, amerre csodálkozásának tárgyát látta, és az én arcomra is ráfagyott a mosoly.
- Ez nem lehet igaz. - suttogtam. A szám elé kaptam a kezemet. Szerintem vagy öt percig álltunk így, aztán már éreztük, hogy ez röhejes. Mégsem tudtunk hinni a saját szemünknek. Leültünk a Mekivel szemközti KFC-hez, és csak figyeltük őket.
- Hát ezért nem jött velünk! - mondta Kari.
- Vajon mióta tarthat? - morfondíroztam.
- Ki tudja? Ez egy kígyó, én éreztem ám!
- Menj már, Kari! Senki sem sejthette. Az a kérdés, hogy most vajon a barátnője tudja-e ezt, vagy a háta mögött teszik?
- Szerinted? Te magad is megmondtad, mekkora szoknyapecér ez a pasi! Ó, és én még...
- Mit te? Áhh, bár éreztem, de akkor is... pont ő?
- Figyelj, Rita, inkább húzzunk el innen, amíg észre nem vesznek. Majd kifaggatjuk ezt a kis ribit! - ajánlotta Kari.

Másnap mentünk a próbaterembe. Készültünk az új klipünkre. Mila késett és Kari már a plafonon volt.
- Megint vele lóg! Az agyam eldurran!
- Nyugi már! Ne idegeskedj! Nem éri meg!
- De akkor is! Ekkora... - de nem tudta befejezni, mert megérkezett. Kari szemei szikrákat szórtak, miközben bekapcsoltam a zenét, és elkezdtünk próbálni. Tökéletesítenünk kellett a koreográfiát, hogy minél kevesebbszer kelljen majd fölvenni a jeleneteket. Már a végéhez értünk, amikor Kari ordított egyet. Hátranéztem, és láttam a kifordult bokáját. Mila kapcsolt hamarabb, odaugrott hozzá. Mikor meg akarta fogni a lábát...
- Húzzál innen, ribanc! - förmedt rá. Mila csodálkozva nézett Karira, szinte megijedt tőle. Éreztem, hogy gyorsan el kell vinnem onnan Karit. Intettem, hogy hagyja őt, aztán mentünk is a kocsihoz.
- Ez most miért kellett? - estem neki, miközben siettünk a kórház felé.
- Nehogy hozzám érjen már! A mocskos kezével...
- Te akkora sügér vagy! Nem tudsz semmit, alaptalanul vádaskodsz!
- De barátnője van!
- Mert téged olyan baromira izgatott ez eddig! Mindig úgy stírölted!
- Az más, én nem kaptam le őt!
- Ebből elég legyen! A hülyeséged miatt vagyunk most itt is! - vágtam a fejéhez, aztán siettünk be a kórházba. Felvették Kari adatait, megvizsgálták, aztán kiderült, hogy megnyúltak a szalagjai... Meg tudtam volna őt folytatni.
- Látod? Mert hülye vagy! Most hogy fogunk forgatni?!? Ahelyett, hogy vádaskodnál, inkább állj elé, és kérdezz rá! - estem neki, amikor hazaértünk.
- Oké. - mondta Kari. Elbicegett Mila szobájához, bekopogott.
- Áruld már el, hogy mi a frászt kerestél tegnap Tibi szájában???