Összeráncolta a szemöldökét, annyira koncentrált, hogy felismerjen... Nem ment neki.
- Ez kész - dőltem hátra - a fene se gondolta volna, hogy egy magyar sztár nem ismer pont minket... Legalább annyit megy a klipünk a Vivában, mint a tiétek! - háborogtam.
- Sajnálom. Valószínűleg nem egy stílust képviselünk.
- És ez ok rá, hogy letojjál minket?
- Mit heveskedsz? Ennyire sérti a hiúságodat, hogy nem ismer fel valaki? Ki vagy te, hogy azt hiszed, olyan híres vagy?
- Na, jó, én ezt nem hallgatom tovább. Húzás innen! - álltam fel, irányt mutatva neki. Mégis mit hisz ez magáról? Sérteget itt... Karba tett kézzel néztem, ahogy feltápászkodott az ágyról.
- Nem beszélhetnénk meg a dolgot? Mondjuk este, vacsora közben? - erre majdnem visszaültem. Biztos megőrültem, de rábólintottam a dologra. Este nyolckor találkozunk ugyanitt... Miután ezt megbeszéltük, visszaültem és próbáltam a könyvre koncentrálni, de nem ment nagyon. A lányok délutánra elunták a lubickolást, kijöttek a partra. Enyhén lesültek, és fáradtnak tűntek az egész napos viháncolás után.
- Jaaj, olyan kár, hogy nem jöttél Rita! - vigyorgott Kari, miközben mentünk a szálloda felé.
- Tényleg, ki volt az a srác, akivel beszélgettél? - szegezte nekem a kérdést Mila.
- Öhh, csak egy srác... Kicsit bunkó volt. De meghívott vacsorára, hogy kiengeszteljen.
- Csak egy srác? - Jojo megbökött. - Persze, persze... Messziről látszott, hogy bejött neked.
- Túlzásokba ne essünk. Jól néz ki, de hogy nekem...
- El ne kezdd! Kb. 100 éve már, hogy Attival vége lett, már ideje túllépned és új kapcsolatba kezdened! - mondta Jojo. És legbelül éreztem, hogy igaza van.
- Csak hogy ott van a baba dolog... - beléptünk a liftbe.
- Figyelj, azért, mert jársz valakivel, még nem kell neki gyereket szülnöd!
- Tudom, de később...
- Később, meg elmondod neki! - álltunk meg az ajtóm előtt. A többiek rég lemaradtak a jakuzzinál...
- Jah, amikor már totál belé zúgtam, aztán ő is otthagy, és áhh... Nem kell ez nekem! - jelentettem ki, majd becsaptam magam után az ajtót. Ledőltem az ágyamra. Elkezdtem agyalni. "Ha járok vele, el kell mondanom, miket éltem át, de nem akarom. És, ha egyből elmondom, mielőtt bármi történne? Akkor talán elriasztom..." Még fél nyolckor is a szobámban járkáltam, és gondolkoztam. Háromnegyedkor már ugyan az egyik nyári ruhámban voltam, de még mindig filóztam, hogy mi legyen. Öt perccel nyolc előtt lerohantam a partra...
- Késtél. - fordult meg Tomi, aztán rám csodálkozott. - Jól nézel ki!
- Köszi. Hová megyünk?
- Van egy szuper hely arrafelé, a part mentén. Isteni kajáik vannak! Persze, csak akkor jó, ha szereted a tengeri herkentyűket...
- Megeszem, nyugi. - mondtam, és elindultunk. Tomi nem túlzott, eszméletlen jó volt a hely. A hangulat, a kaja, még normálisan beszélgetni is tudtunk.
- Sajnálom, ami a parton történt délelőtt. - kezdte.
- Semmi gond. Kicsit túlreagáltam a dolgot. - legyintettem.
- Kicsit? Azt hittem, egyben lenyelsz!
- Annyira pedig nem vagyok ragadozó alkat! - mosolyogtam. Kis szünet, ettünk tovább.
- Szóval a Crazy. És öten vagytok?
- Nem, csak hárman. Az egyik csajszi, aki még velünk jött, a koreográfusunk és producerünk, a másik pedig a pszichológusom. - csúszott ki a számon. Talán belül pont el akartam mondani... Riadtan néztem Tomira, ő meg csodálkozva rám.
- Pszichológus? Minek? Félsz, hogy megijeszt egy cápa és lelki támogatásra lesz szükséged? - próbálta tréfával elütni a dolgot. Vettem a lapot.
- Nem, igazából az egyik legjobb barátnőm is egyben. Segített kilábalnom egy-két súlyosan depressziós időszakomból és egy főiskolára járunk.
- Értem. Ha megetted, sétálhatnánk egyet a parton! - javasolta, ahogy a tányéromra pillantott. Nagyon gálánsan kifizette a vacsorát, majd elindultunk. Először csak a tengert néztük, aztán ismét ő szólalt meg először.
- Mi volt az a nagy trauma, amin átsegített a barátnőd? - már nem pszichológusként emlegette. Éreztem, hogy böki a csőrét a kérdés. Gondoltam, miért is ne? Játszunk nyílt kártyákkal.
- Ha tudnád ki vagyok, akkor nem kellene megkérdezned, de igazából jobb is így. Elmondhatom, aztán... Lesz, ami lesz. - sóhajtottam egyet, leültem a homokba, ő pedig mellém. - Évekkel ezelőtt volt egy barátom, együtt is éltünk. Aztán terhes lettem, de neki el kellett utaznia négy hétre Angliába, turnéra, amiből aztán még négy hét, stb. lett. Engem Kari barátnőm kísért el mindig az orvoshoz kontrollra, mivel ikreket vártam, eleve veszélyeztetett terhes voltam. Egyszer egyedül mentem el, akkor tudtam meg, hogy egy fiút és egy lányt hordok a szívem alatt. Már majdnem hazaértem, amikor figyelmetlenül leléptem a járdáról és elgázolt egy motoros. Arra keltem a kórházban, hogy elvetéltem és...többé nem lehet gyerekem. - elmeséltem mindent. Így volt a jó. Tomi figyelmesen végighallgatott...
- Ezzel nincs vége, ugye? - kérdezte. Bólintottam.
- Nem akartam egyből mindent elmondani hazaérkező páromnak, hogy kevésbé legyen fájdalmas a dolog... Aztán amikor már belenyugodott volna, kiböktem, hogy meddő lettem. És akkor elhagyott...
- Önző voltál. Magadnak akartad a fájdalmat! Ami az övé is volt!
Csodálkozva meredtem rá. Még ezt senki nem merte kimondani nekem. Ezt, amit belülről én is éreztem.
- Talán igen, talán nem. Talán csak megzavarodtam és csupán jót akartam. Hogy neki könnyebb legyen.
- Hmm... Az viszont tény, hogy túlreagálta a dolgot. Higgadtan végig kellett volna neki is gondolnia a történteket. Nem lehetett melletted és nem tudhatta, mit éltél át.
- Így van. Nem tudhatta, mitől akartam megkímélni. Miután elment, jó pár hónapig élni sem akartam. Véletlenül akadtam rá Jojora, akiről kiderült, hogy pszichológus. Ugyanarra a főiskolára kezdtünk el járni, volt pár közös óránk. Ő másoddiplomára készül, én pedig a szakdogámra.
- Miről fogod írni?
- Az abortuszról.
- Gondolom, ellene fogsz érvelni.
- Egyértelműen. Lesz riportalanyom is, sajnos. De ez már nem ide tartozik.
Ezután egy ideig csak néztük a tengert, csendben, egymás mellett ülve.
- És amúgy sikeresek vagytok? - kérdezte.
- Olyan vicces ezt a kérdést hallani! - nevettem fel. - Igen. Amerikában a top 3-ba is bekerült a dalunk, Hamburg és London tőlünk hangos! - mosolyogtam tovább.
- Akkor gondolom főleg a külföldi sikerek éltetnek titeket.
- Azért Magyarország is érdekel minket. De igen, törekszünk a nemzetközi sikerre.
Ezután már igazából a karrierről beszéltünk, majd áttértünk a családra. Főleg Tomi családja jött szóba. Aztán megemlítette, hogy holnap koncertjük lesz.
- Óh, akkor ti sem csak magyar hírnevet szeretnétek - jegyeztem meg.
- Meghívtak minket, na - vigyorgott rám. - Eljössz?
- Esetleg. Szerintem hívom a lányokat is. - mondtam. Aztán elindultunk vissza a szállodához. Nem egy szállodába laktunk, de elkísért. Egészen az ajtómig.
- Micsoda lovag vagy.
- Örülök, hogy így gondolod - és meg akart csókolni. Én is akartam...
...de nem hagytam. Elfordítottam a fejem, és így arcon talált a puszi.
- Sajnálom. Ez... még nekem nem megy. - hajtottam le a fejemet.
- Nem gond. Holnap várlak! - mondta, de kiéreztem a hangjából, hogy azért nem örült neki.
- Miért nem szoknyát veszel fel? Sokkal jobban áll! - szegezte nekem a kérdést Kari. Átjött a szobámba ,hogy együtt készüljünk az esti koncertre. Egy térdnadrágot választottam, és ez neki nem tetszett.
- Nem vehetek mindig szoknyát, most ehhez van kedvem.
- Távol akarod őt magadtól tartani.
- Ne mondd ezt! Nem igaz! Most nehogy már ez attól függjön, hogy mit veszek fel?? Nem gyanús, hogy bevág a seggembe ez a gatya?? Kb. több látszik belőlem így, mint szoknyában!
- Jól van, na. Ne kapd fel úgy a vizet!
- Nem kapom fel, ha nem basztatsz mindenféle baromsággal.
- Smink? - lépett be Jucus. - Mila már kész van, meg én is.
- Karival a szoknyán vitatkoztunk, úgyhogy igénybe venném szolgáltatásaidat.
- Mi baja Karinak a szoknyával? - csodálkozott Mila.
- Rám akarja erőltetni. Mert biztosan azért veszek fel inkább nadrágot, hogy nehogy elcsábuljon Tomi.
- Pfff, ebben a gatyában odalibbensz, és szerintem Tomi szava elakad, nem fog tudni énekelni sem - nézett rajtam végig Jucus. Aztán leültem és elkezdett sminkelni. Mila pedig Karinak "esett neki". Fél órával a koncert előtt készültünk el, majd indultunk is a helyszínre. Már messziről láttuk a fiúkat. Tomi, Peti és Miki egyedül álltak, valamin jókat derültek. Balázs Gabival enyelgett éppen.
Egyszer csak Tomi rám nézett, én pedig akkor akartam elolvadni. A tekintetében ott volt minden: a tegnap esti elmaradt csók iránti csalódottsága, a viszontlátás öröme, az izgalom... Odaálltam a kordonhoz, ő pedig elém állt. A csajok közben kerestek valami jó helyet elől.
- Örülök, hogy eljöttél. - mondta Tomi. Megfogta a kezemet, én meg közben kicsit oldalra pillantottam. Gabi gyilkos szemekkel nézett rám, számomra érthetetlen módon.
- Nem hagytam volna ki. Megkeresem a többieket. - húzódtam el.
- Rendben van. Koncert után találkozunk. - törődött bele a srác.
Fergeteges hangulat volt. Első sorban tomboltunk a csajokkal. Tomi végig vigyorgott, sokszor kereste a tekintetemet. Kicsit újra tininek éreztem magamat... Mint, aki először ízleli meg a bimbózó kapcsolat lényegét. Az utolsó szám után karon fogtam Kariékat és együtt mentünk oda a srácokhoz. Először persze megvártuk, amíg a sikítozó tizenévesek elhagyták a helyszínt, ami beletelt legalább egy órába. Addig észrevettem, hogy Mila és Kari is szemezgetett egy-egy sráccal... Elképesztőek, persze, engem meg szívatni kell folyton... Mire eloszlott a tömeg, már untam a szövegelésüket, vihogásukat.
- Olyanok vagytok, mint ezek a tizenéves fruskák! - vágtam oda, aztán tök nyugodtan elindultam Tomi felé. Egyszer csak valaki elállta az utat, majdnem nekimentem.
- Te mit akarsz itt? - nézett rám Gabi. Felhúztam a szemöldökömet.
- Tomihoz jöttem, nem hozzád.
- Mit akarsz te Tomitól?
- Mi közöd hozzá?
- Több, mint neked!
- Azt hittem, Balázzsal jársz.
- Így is van. Te pedig nem fogsz senkivel, ha rajtam múlik.
- Varázslónak képzeled magad? Na, húzz innen, útban vagy!
- Mit merészelsz! - erre felképelt. Én meg visszakézből behúztam neki egyet.
Nem hagyta annyiban, elkezdte tépni a hajamat, aztán gyomron akart térdelni, de kivédtem, és erőteljesen bokán rúgtam. Erre egy pillanatra visszahúzódott, aztán még nagyobb lendülettel rúgott felém... Kari, Jucus, Jojo és Mila ijedten néztek minket, a fiúk meg kis fáziskéséssel, de elindultak felénk. Kari kapcsolt a leggyorsabban, egyből lefogta az egyik kezemet, Jojo már kapaszkodott is a másikba... Közben Balázs elkapta Gabi karját és húzta is hátrafelé őt.
- Ezzel nincs vége! - ordibált utánam.
- Állok elébe! - vágtam vissza, majd kiszabadítottam magamat, és elindultam a szálloda felé. Tomi utánam jött.
- Mi volt ez?
- Kérdezd Gabit! Ő esett nekem! Fogalmam sincs, hogy mi baja van velem!
- Tényleg nem tudod?
- Honnan tudhatnám? Menj utána és tőle érdeklődj! - mutattam hátra, aztán meg sem álltam a szobámig. Fogalmam sem volt, hogy mi volt ez és miért tette Gabi. Az biztos, hogy ma este nem lesz semmi... Csak alvás.
|
