Hazudj még
((Mielőtt) örökre szakítok)
Fellobban emléked, hogy rád gondoltam minden álmatlan éjszakán... Fel akarok ébredni, de szemedben még mindig ragyog számtalan gyönyörű hazugság. Elmentem tőled messzire, már egyre kevésbé gondolok rá, hogy elhagytál. Miért nézel így rám, ha nem én vagyok az, kit választottál?...
Azt mondod, hogy szereted... talán neki is hazudsz, Hiszen közömbös viselkedésemtől csak szenvedni tudsz... Hogy mikor vagy őszinte, én látom rajtad... De ha ezt akartad, hát maradj csak magadnak!
Mindaz, mi volt, engem már nem bánt, Hogy milyen jó nélküled, te nem is gondolnád. Hazudhatsz a másiknak, de velem tovább ne szórakozz, Mert csak ha nem szeretlek, akkor vagyok neked én fontos.
Hát ne várj engem soha többé, ha őszintén szeretsz is, Közben mégis hazudsz, ezért semmi értelme nincs... Bármennyire megjátszod magad, a végén én nevetek még, Egy biztos, hármunk közül nem én távozok vesztesként.
Elsétálok tőled köszönés nélkül, Nálunk nem voltak szavak, a jég meg sem tört... Hazudhatsz még, de nekem már hiába, te mondtad, hogy így legyen... ...Közben a barátnőd (aki nekem ellenségeket szerzett) engem bámul féltékenyen... |