Eljött a koncert napja. Egész délelőtt halál ideges voltam.
- Annyira rossz. Fel akartam lépni Tomival, de...
- Nyugi, elénekelheted mondjuk...nem is tudom, öhh... - próbálkozott Erika.
- Hagyjuk, nekem nincs ötletem. Attit nem hívhattam, mert kiment Hollandiába. Tomi elhagyott... Ez így nem túl jó!
- Nyugi. Akkor kihagyjuk. Helyette add elő az Érzek-et! Az úgyis a te dalod. Mi meg addig átöltözünk, s a többi. - mondta Kari.
- Rendben van. - hagytam annyiban a dolgot.
Egy órával a kezdés előtt már az öltözőben készülődtünk.
- Kezdésnek a zöld ruhát vesszük fel, aztán pedig a harmadik dal után a fehéret kéne... - kezdte sorolni Kari.
- Igen, az egyetlen pörgős dalhoz felvesszük az MTV-s szerkónkat... - folytattam.
- Amikor pedig te előadod az Érzek-et, addig én előkészítem a pirosat, gyors átöltözés majd az utolsó dal és a ráadás a kékben lesz! - fejezte be Kari.
- Nekem minden világos! - mosolygott Erika.
Lenyomtuk a koncertet, telt ház volt, háromszor tapsoltak vissza minket. Rengeteg pénz befolyt. Boldognak kellett volna lennem, mégsem voltam az. Pocsék érzés volt, hogy egyedül voltam. Engem már mindig ilyen hülyeségek miatt fognak elhagyni? Tomi tiszta bolond volt, az tuti. Persze, nem tudtunk olyan sok időt együtt tölteni sajnálatos módon, de én végig igyekeztem. És mindig hívtam telefonon is, amikor tudtam. Az más kérdés, hogy ha ő nem vette fel dacból. Áhh, tiszta marhaság az egész! Nem mondhatnám, hogy jókedvű voltam, de nem zuhantam magamba. A csajok nagyon sokat segítettek és nem engedték, hogy összeomoljak. Rengeteget melóztunk a lemezzel, egyfolytában próbáltunk, közben intéztük az otthon dolgait. Az első lépés már meg is történt: Jo engedélyezte, hogy Harry Potternek nevezzük el az otthont!:) Ez számunkra nagyon sokat jelentett. Ezután kiválasztottunk egy épületet, ami azért nem rogyadozott, de nem is volt vadonatúj. Belekezdtünk a felújításba, terveket dolgoztunk ki, építészekkel tárgyaltunk. Az alapítvány a Harry Potter a gyerekekért nevet kapta, ami szintén találó lett. Az alapítás kapcsán forgattunk egy reklámot is és sikerült megnyernünk a Vivát támogatónak. Természetesen az Interaktív-os interjú sem maradhatott el.

- Köszönjük a Viva tévének a támogatást! - mondtam, amikor egy keddi napra meghívtak minket. - Örülünk, hogy sikerült ilyen nyilvánosságot szereznünk céljainknak.
- Számunkra az öröm, hogy segíthetünk. Ha a kezdeményezés által kevesebb gyerek marad otthon nélkül, akkor megérte. - mondta Ada. - Hogy haladnak az előkészületek?
- Az épület felújítása szépen halad. Azt tervezzük, hogy tavaszra már elkészül a nagy része, utána berendezzük, és remélhetőleg szeptember elsején kinyithatunk.
- Tehát iskolakezdésre tervezitek a nyitást.
- Igen, ideális volna. Remélhetőleg, minden úgy sikerül, ahogy elterveztük és akkor mi is boldogok leszünk! - mondtam.
- Ez mostanában rátok is fér... - célozgatott Ada.
- Értem az utalást - kezdtem - igen, nagyon ránk fér egy kis öröm. Kari és én is nagyon nehéz időszakon vagyunk túl.
- Úgy látszik, a szerelmet és párkapcsolatot nem nekünk találták ki. - kontrázott Kari.
- Még eddig nem beszéltél róla Rita, hogyan és miért szakítottatok Tomival.
- Tudom, de nem nagy sztori... Úgy érezte, kevés időt töltök vele, mindenki fontosabb, mint ő. Hiába tettem bármit, nem tudtam megváltoztatni a véleményét. Az utolsó csepp az volt, amikor elhatároztuk, közös dalt adunk ki Gabival. Nehezményezte, hogy vele nem írok közös számot... Nevetséges az egész szerintem, de mindegy.
- Tényleg, hogy haladtok a dalokkal? - terelte el a szót Ada, mert látta, hogy nem esik jól erről beszélnem.
- Nagyon jól. Nem feledkeztünk meg az éneklésről egy pillanatig sem. A Gabival közös dalunk címe Álmaink útján lesz. A többiről nem beszélnénk most még, legyen meglepetés.
- A közös dalunk hamarosan megjelenik kislemez formájában és klipet is forgatunk hozzá majd. - tette hozzá Kari.
- Akkor további jó munkát kívánok nektek! Sok sikert és várunk vissza titeket a klippremierrel! - búcsúzott el Ada tőlünk.

Az interjú után a készülő otthonhoz hajtottunk.
- Hali! - léptem be. A munkások éppen az ablakokat cserélték ki újakra, amik jobban szigetelnek. Nem akartuk, hogy télen átfújjon rajtuk a szél. A nyílászárók kicserélése után a falak átfestése fog következni, de azt már valószínűleg csak az új évben tudjuk megvalósítani.
- Hihetetlenül gyorsan eltelt ez az év. - sóhajtott Kari és lehuppant egy székre. A leendő irodánkban voltunk éppen.
- Az biztos. Eléggé pörgős volt, sok minden történt velünk. - mondtam.
- Az utóbbi hetek voltak a legkeményebbek. - kontrázott Erika.
- Ez tény. Még híztam is! Elképesztő, régebben ez nem volt jellemző rám. Lassan nem férek bele a fellépőruháimba.
- Nem baj! Majd szilveszter után együtt nekiállunk fogyókúrázni. Rám is feljött pár kiló. - vigasztalt Kari. Azt elfelejtettem megemlíteni neki, hogy rám nem 1-2 kiló mászott fel... Lassan 6 kilóval voltam nehezebb az átlagos súlyomnál. Ami azért erőteljesen szokatlan volt tőlem... De annyira nem foglalkoztam vele. Most így jött ki rajtam a stressz, de nem gond. Ahogy Kari is mondta, majd nekiállok fogyókúrázni.
A szilvesztert nagy bulizással töltöttük. Este volt egy kisebb koncertünk. Vicces volt, mert vennem kellett egy új fellépőruhát. A régi sehogyan sem akart rám jönni. Elképesztő. Az új évben első dolgom volt egy Béres Alexandra DVD-t beszerezni. Ezek után minden nap tornáztam, persze a táncpróbák mellett. Furcsa módon nem fogytam, viszont rendkívül fáradékony lettem. Betudtam annak, hogy túl sok volt mostanában a meló. Elhatároztam, hogy a közeljövőben kevesebbet dolgozok és többet pihenek majd. De a tornát nem szeretném elhanyagolni.
Amúgy a Vivás interjúnak egy visszhangja volt: Tomi üzent(!) Gabival, hogy: "Köszi a lejáratást, de nem jött be". Most én lettem a szar, pedig engem hagytak el. Ráadásul el is híztam. A világ igazságtalan!