Nincs máshoz kedvem,
Csak lélegezni,
Ezüstszínű szürkületben
A mélybe zuhanni.
És táncot járni a széllel,
Hogy fel se ismerjen
Ma éjjel más vagyok
Mint a többi
Más ez az állapot bennem.

Tovatűnök egy gondolattal,
Szárnyal a képzelet.
Suhanok, és a hír már terjed
Hogy merre jártam ott!
Ahol a szél visz és a hangok
Siklanak tovább
Semmi sincs, ami megállíthat
Vége, nincs miért…megállj.

Talán szólhattál volna
Hogy merre épp…
Tudom, beszélnek rólam
A csillagok is
Mert a fényem átvilágít
Mindenütt

Nézek utánad még a távolból
Arra járhatsz amerre én
Mégis a másik irányból.

Aztán nem ismersz majd fel,
Ahogyan mást is feledsz.
Én úgy fogom a szív-szerelmedet…
Mert nem látom már azt sem,
Mi is való benned.
Túl sokat súgnak,
Túl sok idegenek!

De nem érdekel,
Hisz úgy sem értenek!
Szólíthatnak,
Majd más ember leszek
Változom, nem a világ halad!
Olvastad már te is biztosan…