[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 44
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 44


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A folyam alatt
Ideje:: 03-23-2009 @ 11:07 am

Összecsavarja rongyait a mosónő, lassan felegyenesedik, soha sem hitte volna, hogy egyszer eléri az eget, halkan megköszörüli torkát, és alámerül. Elnyeli a víz a testét. Elolvad a szeme a forgó tömegben. Halkan, pattanva elszakadnak az utolsó szálak, mik a valóság ezen oldalán tartották, nem köszönt el. A szennyes folyam megforgatja óriás szájában, majd a rezzenéstelen tengereknek ereszti a holtakat. Elsüllyed a vár, mit a remény pillérei tartottak a felszínen, elalszik a túlpart, elalszik az álmodó, elhal az élettelen, a vak és szikrázóan hitvány őszinteség. Foltos lepedőjébe csomagol mindent a mellkas, csomót köt, vállára dobja és útnak indul, valahol a távolban keres egy ágyat ahol nyugovóra térhet. Száműzött, ki önként veszi vállára az üres koporsót, menetoszlopba áll, és míg bírja hordja, de tudja, a végén nem lesz társa a dobozban, az örökkön át ívelő várakozásban, a pillanatok alatt elillanó mosolyban, a lassú és alacsony hidegben. Lehunyja világtalan szemeit, hagyja, hogy kifolyjon a pólusain a szíve, üvegbe teszi, felcímkézi, s karcos nevetésbe kezd, mi az élet naivságán táplálkozik, a pillanat múlandóságán, a szavak értelmetlenségén, és az előrehaladás kicsinyességén. A végén minden csak karcolat lesz csupán a világ embermagas tűzfalán, betűk a hiábavalóság oltárán. Így hullnak az égből a csillagok, így merül alá a jó szándék a visszatetszések zavaros vizű csatornájában, így hunynak ki a húsketrecbe zárt tüzek. -fegyvernekylevente


Utoljára változtatva 03-23-2009 @ 11:07 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés
Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.30 Seconds