hogy a költő míly élveteg
soroljunk most rá érveket
való igaz, hogy ön, kedves VD úr
kész őstehetség, ez kétségtelen, ja
nyelv-fegyverét is úgy forgatja, s úgy szúr
akár kardjával egy igazi ninja
olvasó-író, mint a kisgyerek s csöcs
szívjuk magunkba az édes nedűt, mit
gyomrunk nem bír, benne betonként megköt
(ki is mondta: a költő sose lódít?)
rímmel szöszölni, tudja ezt a néne
hogy milyen jó dolog, no és a mérték
is izgató, de hát ennél több kéne
némi fajsúly, ezt öntől sosem kérték?
lószart sem ér, ha ez csupán csokis máz
s a töltelék, az szimplán ehetetlen
ha nem delejlik, 220-ként nem ráz
most harminc csak, de majd elmúlik hetven
s mit ér, ha fejfájára ennyit írnak:
itt nyugszik teste Varró Dánielnek
sziporkát szórt víg lakója e sírnak
de mondandót benne - egyet se lelnek
|