csitesz: "szeretlek" című versére
"Utána átölelnélek,
mint vizet a pohár,
kockát az élek, …"
Szolcsányi Ákos
szeretlek,
mint sót a kenyér.
Érzelemmentes volt megfogantatásod,
mintha csak belém gyúrtak volna idegen kezek.
De a veled töltött idő engem is nevelt,
szeretnek az emberek, finom lettem.
szeretlek,
mint tengert a part.
Újszülött bőröd így cirógatott,
mikor erőtlenül, pelenkában feküdtünk egymás mellett.
Mint a víz a homokból, simogatásaid el is vettek belőlem,
szoptatáskor a mellembe haraptál.
szeretlek,
mint csöndet a vihar.
Felcseperedtél, már nálam is gyorsabban szaladsz,
mégis kézenfogva járunk, mint csend és vihar.
De a vihar elűzi a csendet, széllel, mennydörgéssel,
rengetegszer kergettelek el magamtól.
szeretlek,
mint Földet az Ég.
Nem tudom elfeledni a bennem-voltál érzést,
csak egy anya képes így magához ölelni,
körülzárlak karjaimmal, mint az égbolt a Földet,
a légkörburokban lebegő bolygómagzatot. |
|
|
|
|