| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A nő tisztelete...hommage á Alphonse Mucha Ideje:: 05-10-2009 @ 03:05 am |
|
|
|
|
A nő megpillantása
Kezedben abszintos pohár mélyéről lebegett körbe a köd és viseltem borút bíborból. Hát az ajkadon az undok rózsák cserepeztek szerte széjjel, míg meg nem fagyok, s látom, hogy a testeden sajtlyukak nyílnak a semmiből. Lepellel álcázd hát, bár a homlokod fölé feszülő koszorúk lencséjén át többet látok a babér valóságodból.
Találkozás a nővel
Az erdőkben kanyarodsz a tegnap felé,s tán megfognám a kezed egy jajkiáltással, ha véletlen megkívánlak egy félmondatban. Néznek és mindenhonnan a nevemet hallom. Könyveimbe szálltak a betűk hajadból, szétégett papírdarabok csupán egy cigarettásdobozból. Lágy bajadérnak érezlek, ahogy nyaki ütőeredből tapintom a rádiót.
Menekülés
Az őszt akartam még, tudom, ahogy átalveti a fejem fölött a magánosságot. Mindenhonnan a nevemet hallom. Zúgok a harangokkal és selyemszálat küldtenek felém a széllel. Vigyázok. Szoknyád redőiben nem tévedek el, s egy sakktáblán húzott kokaincsíkban sem botlok belétek.
A gentile sesso
A nyári éj asszonyai lila füstöt eregetnek felém és ekkor tán leborulok eléjük csodálatukra. A tánc viszont kilebben a tengerfenékről és árnyékomba hajítja a tízlapú dobókockákat. Nem tudok írni, elhagyott elefántok siratódalát hallom ajkaikról csupán és csípőjükről öncélú ragyogás kavar színuszritmust a levegőben.
A nő csodálata
A liljomok vérbe borúlnak és fáradt szemmel tekintenek a háztetők kontrasztjára a cserepes égben. Kebeledről kígyók csúsznak alá, bokám köré fordúlnak kelepcének lenni, míg ujjaim közt el nem folyik az idő. Nézem hát íveidet, s a gömb kisebb tökéletesség nálad. Vedd el az álmaimat, tépd szét a vágyaimat és romhalmazomon taposva díszítsd fel lelkem sziklafalát. Az alkonyban hajad vörösbe fordúl, s szeplőid szépségén a pongyolapitypang kísérel meg kényszerleszállást.
Ruhái nélkül
A város a semmibe tűnik, tán eggyé válunk az árnyakkal levetett kabátunkból kifordúlva. Ujjaid közt hársfás topáz csillog hazúgon és széttört fogaimból mozaikot virágzok a lábad alá táncolni. Reneszánsz szobornak való vagy hideg csókoddal, színházi árulónak a függönyök megől, de anyának lenni túl véres a tőröd és lábadon ringyóvá feszűl a harisnya.
Ha egy nő áll mögötted
Csalárd könnyekkel nézel a pipámba, hát felizzik, mint bűnös lelkem megannyi emlékképe a tegnapból. Szemed tükrén át vetítem a tömeg elé, hogy én legyek a nép narkotikuma, hogy eltátott szájjal húzzák szorosabbra a szénszínű sálakat nyakuk körűl, s kapják kezüket gyermekeik szeme elé. Leárnyékolom a világot és markomban összeroppantom a nevetéstek.
A nő szépsége
Mert csak téged csodállak ma, egészen egy hosszúra nyújtott pillanatig és érezheted amint kardhalakkal vágom el a csuklód finomságát, hogy még gyönyörűbb legyél a halál legszélén. Tenyeredbe ecseteket döfök, hogy igazán vérrel festhesd ki magad, míg ajkaidtól megrészegülten hidrákat látok és héliumból elszökő csecsemőket. Látom a nyakad köré fonódó hattyúkat és a téntámból bőrödre szökő sötétséggel az én halódó tetoválásim csókolják át magukat a bokádra, keringőzni hajnalig.
Búcsú a nőtől
Addig a pillanattá feszített hajnalig, mikor eléd dobom utolsó imám, felnézek az égre s egy villámcsapással új életre, gyönyörűbb valóságba lehellek és én szaladok tovább, messzi a világtól, s még messzebb rendetlen, elviselhetetlenül hangos ragyogásodtól. Tán csak a hangod ne hallanám annyiszor a fejemben. Az ajkadról tegnap lecsókolt abszinttal az is eltűnik talán. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-10-2009 @ 03:06 am
| Hozzászóló: estelente (Ideje: 05-10-2009 @ 04:58 pm)
Comment: Száz képet olvasok, és fordítok szlávról indákon át szecesszióra, majd hidrák és polipok által a mindenségbe, ha egy pohár Kozel leng ott... ott, hol az ég ága is törik.
Tetszik az összeállításod. Gratulálok! |
|
|
|
|
|
