Szívével lát, ki csak érzi a fényt,
Barát űzi lelkének fellegét
Szeretetével szivárványt rajzol
Szín-melege fénysugárként táncol
Vele suhan vak ritmusra árnyként
A gondolat, szárnyaló madárként…
Rügyet fakaszt téli fagyos ágból
Virágot az ezeréves magból…
Szívével lát, ki csak érzi a fényt
De bízva, nem adja fel a reményt…
Nyitott szemmel a sötéttel harcol
Kardja villan a szivárvány-lánctól…
Félénken tapogatja az érzést
S ismétel egy sokszor feltett kérdést
Az élet, ha szíven simít vakon
Mily hely lehet, hol Isten világol?
Szívével lát, ki csak érzi a fényt
Barátság nyújtja szivárvány-kezét… |
