Már csak percek voltak a vonat indulásáig. Az utolsó felszálló, egy szürke ballonkabátos nő volt. A vasutas jól megnézte, mert volt benne valami különös. Talán a szorosra húzott széles öv, ami kihangsúlyozta karcsú derekát, vagy a magas sarkú fényes, piros cipő kopogása? Ahogy föltette kis utazótáskáját a vonatra, megkapaszkodott és óvatosan, könnyedén föllépdelt a fémrácsos lépcsőn. Mindenki ugyanazzal a mozdulattal lép föl a vonat lépcsőin, mégis Ő más volt, mint a többiek.

Lassan ment végig a folyosón, benézett minden fülkébe. Imádta az izgalmat, ezért kellemes útitársra vadászott. Halvány mosoly futott végig az arcán, amikor megpillantotta a jóképű fiatalembert, ahogy magányosan üldögélt és újságot olvasott. Legyen Ő, gondolta magában és határozott mozdulattal húzta félre az ajtót.
-Jó reggelt, van itt egy szabad hely a számomra? Kérdezte bársonyos, csilingelő hangján.
-Parancsoljon, válaszolt a férfi.
Az ablak mellé ült, szembe útitársával. Kicsit kényelmetlen volt a kabátban de a tavaszi reggel még hűvös volt és a kabát nagyon örült, hogy a nő buja testét magához ölelheti. A vasutas az órájára pillantott, nagyot fújt sípjába, a mozdony érces hangon füttyentett és lassan elindult a szerelvény. Az első osztály kényelmes, bordó bársony ülései kellemes utazást biztosítottak. Igényes, jól szituált emberek utaztak itt, meg Ő, akinek mindig más fizette a luxust. A férfi kicsit bosszankodott magában, amiért a nő, szemben vele ült le. Órákon át, zötyögni úgy, hogy még a lábát sem nyújthatja ki, nem így képzelte el az utazást.  Amikor a kalauz belépett és kérte a jegyeket nyilván azt hitte, összetartoznak, mert elmenőben jó utat kívánt, összehúzta az elsötétítő függönyt és becsukta az ajtót. Itt vette kezdetét egy furcsa történet, ami meghökkentő, vegyes érzelmekkel tört rá.
Amint magukra maradtak a nő fölállt és levetette kabátját. Középmagas karcsú alakját egy rövid, égőpiros pöttyeikkel tarkított fekete ruha domborította ki. A szó legszorosabb értelmében. Puha, elasztikus anyagával úgy tapadt rá, mint almára a héja. Fekete, apró gombjai észrevétlenül rejtőztek teljes hosszúságban, fönntartva maguknak a jogot minden extrém meglepetésre. Egy föltűnően kecses mozdulattal visszaült helyére, lábát keresztbe tette, a ruha széle pár centit fölcsúszott és egy vékony fehér csík villant ki. A selymesen csillogó, fekete harisnya csipkés szélén túl, a combok izzó vággyal kacérkodtak.  A férfi visszaparancsolta tekintetét az újság lapjaira, de egyre kínosabban érezte magát. Lapozott egyet és megpróbált elmerülni egy gazdasági cikk olvasásában, de a kerekek kattogása, mint egy jól szervezett összeesküvés, egyre csak növelte benne a hirtelen rázúduló feszültséget. A nő megérezte útitársa vívódását és a zsákmányszerzés elemi ösztönnel tört fel benne.  Tisztában volt vele milyen hatással van a férfiakra. Büszkén viselt mély dekoltázst, mert gömbölyű kemény keblei, ékessége volt testének. Hegyes mellbimbói a ruha piros pöttyei között huncutul megbújtak, de a félig fedetlen vállak és a ruha ráfeszülő anyaga provokatívan sejtették, hogy alatta nem hord semmit.
 Szemérmetlenül élvezte kihívó külsejét. Kicsit fészkelődött, kereste a legkényelmesebb testhelyzetet. Hátát az ülés támlájához simította, és korábban keresztbetett lábát a másik mellé csúsztatta, pici helyet hagyva a combok között. Ruhája legalsó gombját szinte észrevétlenül gombolta ki, szabad jelzést adva a képzelet játékának és hosszú fekete szempillái alól kíváncsian fürkészte a férfi arcát.

Az nem nézett rá, tudta mire készül a nő. A csábítás hatalmas erővel közeledett feléje. Megérintette, hajába túrt, édes leheletét a fülébe súgta. Ismét lapozott az újságban, de tekintete egy pillanatra elveszítette a szöveg folytatását. Az idegen combok közt bolyongott, ismeretlen hajlatok mélységében, az erotika csalogató bűvöletében. Testének sejtjei őrült bizsergéssel támadtak rá, a piros lakkcipő kéjesen kacsintott, mintha biztatná, gyere közelebb, gyere. A józanész távolságtartó volt, és szemei egy másik cikkel társalogtak tovább, de, hogy miről is volt szó, soha nem tudott rá pontosan visszaemlékezni. Valami titokzatos borzongás telepedett elméjére, amit nem tudott összeegyeztetni érzéseivel, mert a felesége iránt érzett töretlen hűsége a legszilárdabb pont volt az életében. Kapcsolatuk több volt, mint bármi, amit szavakkal ki lehet fejezni. A szerelem és cinkosság különös ötvözetében olvadtak össze. Ezért nem értette, mi történik most vele? Gyűlölte a nőt, aki szinte már vonaglott előtte, úgy kínálta bájait és gyűlölte önmagát, amiért hatalmába kerítette a vágy. Egy hirtelen mozdulattal összehajtotta az újságot és az igézően csillogó szemekbe nézett. A pillanat a végtelenbe nyúlt és már nem tudta győztes, vagy áldozat lesz belőle.

 A törékeny, kicsi kéz lassú mozdulattal siklott a combok közé, picit elidőzött a mélység varázslatában, majd újra előbukkant. A férfi megbabonázva nézte a vékony ujjak finom mozgását, ahogy a gömbölyű térdek távolodnak egymástól és a fekete harisnya araszolva csúszik lefelé, a mezítelen lábakon.  A nő, duzzadt ajkai mosolyra húzódtak, és csak annyit mondott
-ma, meleg napunk lesz.
 Lassú mozdulattal fölállt, karját a magasba emelte és úgy tett, mint ha frizuráján igazgatna, ami egyébként tökéletes volt. Csípője ringó mozdulatára, ruhája kicsit szétnyílt és föltárt mindent, amit a tisztesség elrejtett volna.
 A férfi becsukta szemét, és hátra hajtotta fejét az ülés támlájára.
 Halk nesz szisszent körülötte. Ruhadarabok simultak egymáshoz, a cipzár jellegzetes hangon följajdult és a nő törékeny kezei gyors mozdulattal hajladoztak. A férfi torka kiszáradt, elméjében a sötétség dühödt harcát vívta a fénnyel. Azután történt valami. Egy ismeretlen, új érzés ölelte magához.  Még egy utolsó, halk rezzenés botorkált a füléhez, utána a cipzár hangosan jelezte, hogy visszatért előző helyzetébe. A vonat kerekei fájdalmasan csikorogtak, az elsötétítő függöny riadtan gyűrődött a fülke sarkába és az ajtó vad csörömpöléssel nyílt ki.
 Le és felszálló utasok hangjai tülekedtek a folyosón.

 Amikor kinyitotta szemét, már egyedül ült a fülkében. A valóság kristálytiszta fényében csillogó káprázat, szertefoszlott. Elméjében lassan sorvadni kezdett a zaklatottság. Még utoljára bevillant egy színes kép, mint valami vásári bóvli, amin megakad a szem, de a kéz nem nyúl érte. A kerekek kattogása már sokkal barátságosabb volt, szinte versenyt futottak az idővel és néhány következő állomás után, már ő is a leszálló utasok közt sodródott. Ahogy a kijárat felé közeledett egy magas, karcsú nőt pillantott meg. Barna, göndör fürtös haja rakoncátlanul lobogott a szélben. Halványszürke selyem kosztümje, mintha rá lett volna öntve. Térdét eltakarva kifogástalan eleganciával hívta föl magára a figyelmet. Egy pillanatra megállt, mert nem tudott betelni a gyönyörűséggel. Szíve egyre hevesebben dobogott, ahogy nézte feleségét. A tömeg újból magával ragadta és hömpölyögve vitte az imádott kedveshez. Egymást átölelve, boldogan súgta fülébe:
-Szebb vagy, mint eddig bármikor. Mi a titkod? Áruld el, kérlek.
A nő nem válaszolt, csak sejtelmesen mosolygott és tekintete az új cipőjére mutatott. A férfi is oda nézett, nagyot nyelt és elismerően bólintott. Nagyon csinos.
Cipőjének orra, szinte érintette a nő cipőjét, olyan közel álltak egymáshoz. A tűsarkú piros lakkcipő, fényesen csillogott és ebben a csillogásban volt valami kaján ravaszság, amit csak a férfi látott.