| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A vizek királya én vagyok Ideje:: 09-02-2009 @ 12:13 pm |
|
|
|
|
A vizek király én vagyok, bár elfogadom azt is, ha egyszerűen csak Csuka Úr-nak szólítanak. Na persze nem mindenkitől, főként nem az ilyen ...
Hamm ... hmm, de finom - szóval főként nem az ilyen apró csemetéktől, mint amilyet az imént nyeltem le. Engem, ha tetszik, ha nem, tiszteletben illik tartani, és persze azt sem árt elfelejteni, hogy tőlem igenis félni kell, mert ellenben bárki úgy járhat, mint az előbb ez a szegény pára.
Tehát ott tartottam, hogy a vizek királya én vagyok, és ez már az őseimnél is ugyanígy érvényben volt. Apám, aki szintén ugyanolyan becsben tartott uralkodó mint én, nagyon sokszor intett óvatosságra; legtöbbször a vízen túli veszedelemről beszélt, aminek állítólag anya is áldozatul esett, de én akkor még annyira kicsi voltam, hogy nem is emlékszem rá. Elmondta, hogy az a veszedelem kint él a levegőn - a mai napig nem értem az hogyan lehetséges -, és valamilyen hosszú pálcát tart a víz fölé, aminek olyan nagy varázsereje van, hogy azzal képes minket, halakat kikényszeríteni maga mellé a levegőre. Brrr! Borzasztó micsoda horrormese. Méghogy engem képes lenne megdelejezni bármiféle varázspálca? Gyermeteg képzelgés. Egy uralkodót nem lehet csak úgy megvarázslani. Bár az az igazság, hogy apát azóta se láttam. Úgy hírlik itt halkörökben, hogy állítólag őt is utólérte a veszedelem, de ez szerintem csacska badarság. Főként arra a vénséges, nagybajuszú harcsasszonyságra vagyok mérges, akitől ez a pletyka származik. Egész álló világosvízben nem csinál egyebet, csak lent fekszik lustán az iszapban, és azt figyeli, hogy kivel mi történik. Nem is csodálom, hogy előbb-utóbb mindenki a pletykálásainak témája lesz. Világosvízben csak figyel, de mihelyt megérkezik a sötétvíz – szerinte ezt azok a levegőn élők éccakának vagy minek nevezik..de annak szerintem semmi értelme – szóval, ha megérkezik a sötétvíz, életre kel, és átúszik a szomszédságokba, hogy hírt adjon arról, amit látott. Micsoda egy perszóna! Seholsem lehet nyugta a halnak.
Hamm! Hát igen. Ez egy újabb elővigyázatlan csemete volt.
Kár érte. Élhetett volna még.
Na persze csak akkor, ha nem épp az orrom előtt úszik el. Mert ugye ennem nekem is kell.
Ki látott már olyan királyt, amelyik egyszercsak képes, és éhenhal? Én ugyan nem.
Ha van is ilyen, azt biztosan nem csukának hívják, hanem Éhen-halnak.
Apa egyszer azt is elmesélte, hogy anya milyen volt. Azt mondta róla, hogy gyönyörűen kecses, hullámzó teste mindenkit lenyűgözött vizekszerte. Amikor vadászni indult, mindig rajban úsztak utána a termetesebbnél termetesebb csukafiúk. Állítólag anyát egyik sem érdekelte. De miért is érdekelte volna, hiszen apánál nagyobb és tekintélyesebb csukával még nem talákoztam, és szerintem anya sem. Remélem egyszer én is akkora leszek, mint apa, és akkor majd engem illet meg a vizek szépe. De tényleg, vajon hol lehet apa? Eltünése óta már nagyon sok világosvíz és sötétvíz múlt el. Csak nem annak a pletykafészeknek lesz igaza? Biztosan nem. Szerintem csak egy új mamát keres nekem, és ha megtalálja, biztosan hazajönnek. És ha itthon lesz, akkor majd újból mehetünk együtt vadászni. Egymás mellett haladva szántjuk majd a vizet uralkodókhoz illő pompával. Az lesz ám csak a nagy muri! Bárhol megjelenünk majd, uszonyvesztve menekülnek előlünk a csemeték. Micsoda izgalmas játék lesz. Még a kopoltyúm is viszket a puszta gondolattól.
Na tessék!
Kellett nekem emlegetni ezt a nagybajuszú pletykafészket. Majdhogynem odébb sodor azzal az otromba nagy testével, pedig volna helye, épp elég. Az már biztos, ha legközelebb is így megszégyenít, nagyon pórul jár. Csak nem képzeli, hogy egy királyt minden bocsánatkérés nélkül így félresodorhat? De legközlelebb biztosan beleharapok. Bele én! Ideje lesz már megtanulnia mindenkinek, hogy mi a tisztesség egy uralkodóval szemben. Na, majd ha apa hazajön, lesz mit mesélnem neki.
De most jut csak eszembe, vajon mit keres ez itt? Hogyhogy nem az iszapban dagonyázik? Az ám!
Rögvest megérkezik a sötétvíz. Akkor már értem. Megint szomszédolni indult. Felháborító.
Te jószagú Halisten! Majd elfelejtettem, hogy a sötétvíz mihelyst ideér, nekem is akad némi elintéznivaló dolgom.
Át kell siklanom a szomszéd gödörbe, ahhoz a csodálatos csukalányhoz.
Az már nem is csukalány, hanem egy csuda-csukalány. Szerintem anya is így nézhetett ki annak idején. Hát akkor indulás! Micsoda vadászatot rendezünk majd. Csak ő meg én!
Siklunk majd egymás mellett, néha a farokuszonyommal majd végigsimítom - persze mindig csak úgy mintha véletlen lenne. Aztán fogok majd neki néhány csemetét. Hú! Teljesen izgatott lettem.
Hamm! Sajnálom kispajtás, de ezerszer szóltam már, hogy ne az orrom előtt úszkáljatok. A vizek királya előtt nincs bocsánat. A vizek királya pedig én vagyok. Aki ezt képtelen megjegyezni, arra mind ez a sors vár. Na de most már igyekszem, nem szeretném, ha bosszús lenne a késésem miatt.
Jaj, ez hiba volt! Nem kellett volna odanéznem. Micsoda gyönyörűen csillogó csemete!
Na nem!
Sietnem kell.
Vagy inkább mégis? Szinte felkínálkozik, hogy megegyem. Apa mit szólna, ha most látná, hogy itt hagyom? Biztosan leszídna. Igaza van! Ezt még lenyelem, aztán mintha mi sem történt volna, siklok a lányhoz. Hamm.
Aúúúúú!!! Ez nagyon fáj! Talán rosszul kaptam be?
Az nem lehet! Egy csemetét nem lehet rosszul bekapni!
De mi az ami ennyire húz? Én nem is arra akarok menni!
Segítsen már valaki!
Alattam az iszap, ahol harcsaasszonyság szokott dagonyázni. Naná, hogy nincs a helyén! Mitől is lenne, hiszen az előbb ment el szomszédolni. Pedig ő biztosan segítene! Jaj, ez nagyon fáj! Mitől szúr ennyire a szám széle?! És mi az ami ennyire húz, ráadásul pont ellenkező irányba, mint ahová én menni szeretnék?! Ez nem lehet igaz! Valaki kiemelt a vízből! Megfulladok!! Apa, hol vagy?! Jaj nekem! Mi ez a hosszú pálca itt az orrom előtt?! Csak nem az a bizonyos varázspálca?! Az nem lehet! Hiszen az nem is létezik! Az csak egy pletyka, semmi más! Hé nem látod, hogy én vagyok a vizek királya?! Mondom, én vagyok a király!!
A vizek kir ... A víz… A…
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-02-2009 @ 07:55 pm
| Hozzászóló: Nefelejccss (Ideje: 09-02-2009 @ 03:55 pm)
Comment: Kedves Süti! Jópofa szójátékokkal tűzdelt kedves kis mese... ...egészen az utolsó bekezdésig. Nem kedvencem a csuka, de most nagyon-nagyon sajnáltam.
Egy halkirállyal kevesebben lettünk, de egy nagyon jó írással gazdagodtunk.
Szeretettel: Nefi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Suti (Ideje: 09-02-2009 @ 07:54 pm)
Comment: Szia Nefi!
Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett. Az az igazság, hogy már én is sajnálom a főhősünket....
Mit tehetnék érte??
Üdv.:Süti |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 09-02-2009 @ 08:04 pm)
Comment: Drága Süti!
Engedd vissza azt a királyt a vízbe. Mondjuk jön a jó tündér és kimenti a pálca fogságából. Tudod, ahogy olvastam a prózádat, magam előtt láttam képeket, amik talán a gyermekkorodról szólhattak és te bele vitted fájdalmas emlékeid ebbe az írásodba. Engem lenyűgöztél vele.
Szeretettel. Lena |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anne20 (Ideje: 09-02-2009 @ 09:04 pm)
Comment: Meseszerű :)))))) Puszi: Anne |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Welentze (Ideje: 09-04-2009 @ 04:43 pm)
Comment: Szia Süti! Nagyon jól írtad le a csukafogást a csuka szemszögéből nézve. Nagyon tetszett, a férjem egy nagy HO-HO-HO! De fiam mindig megment legalább egy kisebb keszeget a zsákmányukból. Ha írnál folytatást, akkor aranyhallá változtathatnád a csukafiút, és.....egy újabb érdekes, izgalmas történetet olvashatnék tőled. Puszi: Kriszti :))) |
|
|
|
|
|
