Én nem vagyok modern költő

Maróti László

Én nem vagyok modern költő.

Mögöttem pár emberöltő

kínjait és boldogságát

szeretném ha megértenéd

mielőtt a polcra tennéd

azt, amit én rímfaragva,

elrendeztem ritmusolva

s letettem az asztalodra.

Gondolom, te nem vagy kezdő,

biztonságod hajmeresztő:

bóklászol a sorok között

s minden szó és betű mögött

gyanítod, hogy hátha erre

vagy egy másik jelentésre

célzott épp a fránya költő.

Az én versem nem fejtörő!

Olvasatról olvasatra

mást találsz ott sorba rakva,

más értelmet, más jelentést,

hideg-meleg meglepetést.

Ahelyett, hogy jól megnéznéd,

mi áll ott és megértenéd

szóról szóra! Ezek tények!

Írott szóban Ez A Lényeg.

Azt olvasd el ami ott van,

ne tekerd ki gondolatban.

Fantáziálsz kényre-kedvre,

mért így írtam s hogy mivégre.

Ezért tehát nem szívesen

veszem, ha a delikvensem

találgatja szívszorongva,

„Mi a francot írt a marha?”

Csasztuska az ángyod térgye!

Hagynám tán az izlésedre

hogy neked a versem mit mond?

Mért lennék én olyan bolond?

Nem bízom rád, hogy kihámozd,

hiszen ott van. Ha olvasod,

arra figyelj, hogy mit írtam,

nem pedig, hogy „valójában”,

sorok között a homályban

hátha egész másra célzok,

melldöngetek s hadonászok,

 Mert én modern,

   haj de modern,

   csuj, de modern költő vagyok.

Göteborg 2009