Gravitáció! Na, végre!

Maróti László

  Soha olyan nevetést nem hallottak még a Tudományház nagytermének falai, mint amikor a fiatal tudós hallgatósága elé tárta a gravitáció mibenlétének tényleges megfejtését. Sokan homlokukat csapkodták és örömükben, vagy ámulatukban, de legtöbben talán mérgükben nevettek, hogy miért nem jöttek rá maguk a szinte kézenfekvő megoldásra. Egyesek szerint azért, mert tulságosan nagyra becsülték a feladatot. Hogy sikerét tovább fokozza, az előadó – maga is kuncogva – felfedte a gravitáció, nyugodtan mondhatjuk, házi, szinte már konyhai előállításának módját. Ekkor egy pillanatig halálos csend következett, a hallgatóság szinte megdermedt a hallottak gyermekien egyszerű voltán, mire a fiatal tudós annyira elkezdett nevetni, hogy kicsordultak a könnyei. Mire ezeket letörölte, már csak nézhette, hogyan marad magára: a nézőtéren mindenki tülekedve, egymást fellökve tódult a kijáratok felé, míg ő maga végül ott állt teljesen egyedül a szószéken. Nevetése elhalkult, arcának vonásai egyre komolyabb kifejezést vettek fel, mert hirtelen rájött, micsoda lavinát indított el a gondolkodó lények világában.

  Mindenki feltaláló akart lenni. Gyárak épültek. Talán a játékipar jött ki a legtöbb érdekességgel. Csupán a fantázián múlott, hogy ki mit gyártson. Mindenki saját gravomobilján közlekedett. A nehézipar gépei éppúgy újakra cserélődtek, mint ahogyan a hétköznapi személyi használati tárgyak és konyhai masinák többsége is egyszerűbb, de praktikusabb lett. Nem volt többé gond az energia, hiszen a mesterséges gravitáció a legvérmesebb reményeknél is több lehetőséget kínált.

  Persze gondokat is szült. Nagyon sokat.

  Naponta lehetett hallani tömeges közlekedési katasztrófákról.  Egy  sor  új törvényt és sok szigorú büntetési formát kellett megalkotni, az új járművek használata mellé pedig sürgető szükség volt új közlekedési irányelvekre is, tekintve hogy mindenki a talaj felett akart közlekedni. Időközben a gyakran elszabadultan száguldó használati tárgyak már a lakosság puszta létét, közterületi díszek, egyszerűbb épületek épségét veszélyeztették. A legtöbb gondot mégis az otthonaikban kisérletező amatőrök okozták, akik ismerték már a mesterséges gravitáció előállításának módját, de hiányos ismereteik miatt nem voltak tisztában vele, hogyan fékezzék meg a gyakran egészen váratlanul fellépő iszonyú erőket. Hatalmas lakóházak dőltek össze maguk alá temetve a „tudóst”, a szomszédokat és sokszor a járókelőket. Az így fellépő kezdeti zűrzavar és a korlátozó törvények bevezetése után szinte mindenki jelentkezett a gravitációval kapcsolatos, hatóságilag szorgalmazott tanfolyamokra, s így lassan-lassan helyreállt a rend, s a balesetek is megszűntek. A mesterséges erőterek ezután már többnyire a hétköznapi feladatok megoldását, általában az életet könnyítették meg.

  Lehetetlen teljes bizonyossággal megállapítani, de valószínüleg az említett tanfolyamok vezetője lehetett az, aki tanítványainak igen rövid idő alatt mesterséges naprendszert épített. Hatalmas siker! Már maga a látvány is egy élvezet volt. Egyúttal pedig szemléltetőnek is bizonyult, amint egy átlátszó falú kockában izzott, világított az a pici nap, körülötte pedig keringtek a még kisebb bolygók, némelyikük körött a holdjuk vagy holdjaik; itt-ott fel-fellobbanó üstökösök, meteoritok szinesítették a mesterséges univerzumot. Ez a figyelemre méltóan, a szó szoros értelmében akár fotelból is élvezhetően szemléltető eszköz, felkeltette egy játékgyár főmérnökének figyelmét és ennek üzeme az elmés találmányt hamarosan sorozatban gyártotta. Készültek kisebb, olcsóbb variációk, de voltak egész naprendszer-csoportok is. Az elkészült „darabokat” papírkartonba csomagolták, hogy az majd egy lakás dísze, vagy egy gyermek tanszere legyen. A nagyobb, vagy néha hatalmas példányok pedig általában egy-egy parkban, vagy éppen valamelyik jelentősebb tér közepén kaptak helyet. A gyár, különösen amíg újdonságról volt szó, alig győzte teljesíteni a megrendeléseket. Nagy volt a sietség, hiszen a megrendelt szállítmányok nem késhettek. Bizonyára a felfokozott tempó, a várható verseny okozta iram, vagy egyszerűen a gondatlan pakolás volt az okozója, hogy szállítás közben elgurult és tartalmával együtt elveszett egy karton. Soha nem került elő.

  Mindez sok-sok-millió évvel a mi indőnk előtt  történt. A csomagolás papírkartonjával hamar elbírtak az elemek, de az alatta lévő generál erőtérnek semmi nem árthatott. Hogy ebben egy-két hold a maga természetes módján elhasználódott és megsemmisült, az természetes. Ezzel szemben minden jel arra utal, hogy, legalábbis ebben az esetben, nem fordítottak elég gondot az elkészült naprendszer belső tisztaságára. Eme olyan régen elgurult és elveszett univerzum-csodakölteményben maradhatott valamennyi szennyeződés. Csak ezzel magyarázható ugyanis, hogy annak egyik bolygóján elburjánzott a szerves élet egy sajátos formája, később pedig az, amit ma így nevezünk:  ember.

-vége-

Stockholm.1983.