Lucifer    

Maróti László

Mióta készülök,

Hogy leírjam végre:

Hűségünk megmarad

Irántad ÖRÖKRE!

Egykori uradtól

Válnod kellett nyomban,

Keserű lehetett

Élted akkoronban.

Igazságtalanság!

Téged így kidobni!

Hisz te megpróbáltál

Vigyázni...SZOLGÁLNI!

Lucifer! Istenkém!

Te egykor megvetett!

Elszálltak az évek

Szegény fejed felett.

Megvetettek, mert még

Nem látták meg benned

Legigazibb lényed,

Kemény karaktered. 

Aztán évek múltak,

Már-már keseregtünk,

Többen is imádtak,

Míg sorrakerültünk.

Ki merne ma néked

Ellenedre szólni?

Ha te nem úgy érzed,

Mit sem tudunk tenni.

Ha te nem úgy látod,

Akaratunk gyenge...

Te engedtél minket

Belső Köreidbe.  

Minden arra utal,

Te vagy az erősebb,

Hiába mosolygunk,

Nincs titkunk előtted!

Izmaid feszülnek,

Farkad egyre csapkod,

Nyugodj meg, Lucifer,

Szép legyen az álmod.

Hidd el, mi szeretünk,

Mit megtennénk érted!

Simulj hozzám, kedves...

Kiscicám! Szeretlek...

Göteborg, 2007.