Mikor rozsdás fájdalmaim
előtörnek,
harcot hirdetek
a bennem lévő űrnek.
Fogva tartott börtönömet
végre elhagyom.
Kinyitom a szabadságom zárát,
már megfizettem a bűneim árát,
a múltamnak adom.
Jézus is a keresztjére tette
az utolsó napon!
 
Félelmem vívódik.
Kötéltánc a létem.
Hol kapaszkodok,
hol felhők közé ugrok.
Utam szemmel tartja
a mindenható Isten!
Mellette biztos a léptem!
Mikor Urammal járok
színekbe öltöztetem
az alattam lévő rideg világot.
Meglátom a megcsillanó
tiszta fehéret,
melyet elrejtett az átok
és az önzés ruháját hordó élet.

A kiszámíthatatlan sors
harcot tervez nap mint nap.
Mégis megállok
és lelkem felöltöztetem!
Pajzsom a fénylő szeretet!
Védőszárnyat bont felettem
az angyalok mennyei tánca.
Erőm hitemből merítem,
melyet megvilágított az Isten!
 
Már nem félek!