Etűd 

Békét kötött a tavasz a téllel
Végül is hozzá költözött
Magával hozta összes holmiját,
a kék eget, s a virágok illatát

Zöld gyepet, fák kövér levelét,
méhet, dongót és más lényeket,
csillag paplanos éjeket
a háztetők felett

Nem várt esők villámait,
hozzá robbanás zaját,
szúnyog szítta friss sebet,
és új kalászt, mi integet

Vérző húsú eper szemet,
cseresznyét, -a roppanót-
gólyafészkű oszlopfőt,
mit a moha, már benőtt

Cókmókja mit sem érne,
ha csupán csak ennyi volna
Tarsolyában ott lapul,
egy új szerelem ízes csókja

Kedves, édes ölelések,
öröknek hitt együttlétben
Meghitt, csendes szép szavak,
bódult, buja gondolat

S ha már itt vagy én évszakom,
lelkem lágyan simogasd!
El ne költözz soha már,
de legalábbis addig maradj,
mígnem ideér a nyár!

Herczeg Zoltán Mikebuda, 2006-01-20