| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Álarc Ideje:: 01-31-2010 @ 09:26 pm |
|
|
|
|
Miért kéne bármi is,
mi kilétem felfedi.
Jól mutat az álarcom,
hagyom is hát magamon.
Édes piros rajta szám,
rózsabokor az orcám.
Szemem rajta ragyogás,
gyémánt fényű kacagás.
Orrom pisze nyusziorr,
boldogságot szimatol.
Szemöldököm magasba,
érdeklődőn felvonva.
Alakom akár gésáé,
de szívem nem akárkié.
Hiába vérzik szívem,
kilétem fel nem fedem.
Maradjon az csak titok,
éjszakánként hogy sírok.
Mikor az álarc elgyengül,
Akkor vagyok egyedül.
Eltűnik a kis bohóc,
ki engem felvidított.
Teljes lesz a magányom,
elhervadt az álarcom.
Fojtott zokogás harapta
sebből piroslik ajkam,
illatos rózsa orcám
izzadt, lázas vadvirág.
Gyémántjai szememnek
hamar szénként égnek el,
pisze orrom is szipog,
a fájdalmat nem bírom.
De másnap, ha felkelek
örömmel észreveszem,
kisbohócom visszatért,
álarcom szép és kemény.
Erősebb, mint tegnap volt,
s megint kibír egy napot. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-31-2010 @ 09:28 pm
| Hozzászóló: szavathna (Ideje: 02-01-2010 @ 11:16 am)
Comment: Álarcod akár az élet... Tetszik a versed! Üdvözlettel! Anna |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 02-01-2010 @ 09:24 pm)
Comment: Valóban álarcokat viselünk...nem is egyet... :))) Szeretettel olvastalak..:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 02-08-2010 @ 06:36 pm)
Comment: Az álarc mögötti magány mindig könnyekből táplálkozik... Sokszor hisszük azt, hogy jobb elbújni, de nem biztos, hogy nyerünk vele bármit is... Elgondolkodtató írás! Szeretettel üdvözöllek! |
|
|
|
|
|
