Kicsiny szobád békességén
Harsány fénnyel ütött rajt'
Derengő hajnal soha be nem
gyógyuló szeme,
a jóp(r)ofán-játékmester
óramutató.

Pihékkel rebbent képzelet
nyomán
Szemedből dörzsölt éjsziporkák
ágyadra pottyanva eszméletre tértek
S kuporgatva megmaradt félálmaid
takaród magukra húzták

Kispapucsod
mialatt lábra kapott
Lappangó rongybabám,
a mindkét szemére vak késztetés
leszólított.

S én kötélnek álltam sarokba
Kapva sürgető szaván.

Útnak eredtél.
Rongybabámat görcsösen fogva
lehúztam rólad takaród.
S kuporgatva megmaradt félálmaid
mint levegőbe beszélt ocsúszavak
Ártatlan szemeden árpának
hűlve maradtak.

Árnyéknak mögém kerülve
elköszöntél
Most ősz cserepes szájából
dohánylevél lóg: feled-tél
...Belőle íztelen könnyeket sodrok.

Majd, majd este - talán...
Halkan beteszed az ajtót
...s helyükre billennek az álmok:
- a jóramutatók.