Karcolat  MUTASD AZ ARCODAT !

 De piros vagy, szól a pipacs a tulipánnak.
Miért pirultál így el, talán szégyellnivalód van?
Nekem?
Hisz nem is vagyok piros.
Inkább szürke, vagy még inkább fekete.
„Ez itt színvak” – gondolja magában a tulipán.
 
Szégyellni te szoktad magad,
mondja a piros tulipán -,
hisz te vagy  piros.
É….Én? Kéri ki magának a pipacs.
Színvak vagy- piros tulipán barátom,
mert én vagyok a szürke- vagy fekete, és te a piros!
 
Pirulsz öregem- szól a pipacs: - láttam hajnalban.
Harmatcseppet loptál a szomszédodtól.
Tévedsz haver, leköpött egy légy, te azt láttad!
Talán éhezel, hogy a légyköpetet  is harmatcseppnek nézed?
Más a baj? csináltass pápaszemet a gubódra, vagy menj orvoshoz,
de leginkább hallgass.!
 
Te nem látsz jól, tulipán koma! Mert nem veszed észre
rajtam, ezt a két kisebb fekete foltot, az a szemem. Tulipánkám?
Te vagy a teljesen piros, vág vissza a tulipán,
igenis van szégyellni valód,
de ez ne zavarjon téged, pirulni nem szégyen.
Te még gerinces vagy, még tudsz pirulni,
nem úgy, mint egyesek mondja egész halkan
nehogy más is meghallja, egyes
   vörös rókák nem mondhatják el önmagukról,
pedig ők osonnak és lopnak, ahonnan csak tudnak,
hasonlóan egyes óriás alakokhoz,
ők nem nagy növésűek csak hatalmasok”
Tudod mit, szinte egyszerre mondták:
mennyünk a bíróságra,
Döntsenek ott!
OKÉ
Ebben nyomban megegyeztek.
 
Közben megvirradt. Előbújt, kisütött a Nap .
Teljes energiával dolgozott, nem lébecolt.
Majd kis idő múlva mindketten ,
hatalmas lépésekre lettek figyelmesek.
Picit arrébb is húzódtak, nehogy összetapossák őket,
a tehetősebb nagyobbak. Mindketten
tisztán hallották:
 
Neked, melyik a kedvenc virágod?
A piros pipacs, vagy a piros tulipán?
Szólt  a FIU A LÁNYHOZ.
Én a sárga tulipánt kedvelem,
de ez itt mindegyik piros.
Akkor ne is szakítsam le Neked, egyiket sem?
Jaj, bizony ne! oly szépek itt:
egyik szelíd, másik vadvirág és szépen megértik egymást.
Ugye mi is ilyenek leszünk?
Nem bántjuk a másokét, sőt, békességben, szeretetben
fogunk egymás mellett élni.
A sétáló léptek elhaladtak.
Ennyit hallott a két virág és megnyugodtak.
Beletörődtek, hogy éjjel a holdfénynél, vagy vaksötétben,
egyik sem piros szint mutat.
de nappal pirosak mindketten.
Olyan kétszínűek.
Na, kikre hasonlítanak?
Ki ne mond szól a pipacs!
Ki ne mond szól a tulipán!
Azóta nem is veszekszenek soha,
csak pirosan virítnak, virulnak, pirulnak,
míg egy nap szirmaikat lehullajtják.
Egy év múlva  újra kihajtanak s kivirulnak
a kiskertekben, nagykertekben, mezőn, erdőn
bárhol.
A jó Isten ilyennek alkotta, ilyennek szerette őket.
Piros volt mindegyik, de mégis mennyire mások!
A hallgatag csendes kis virágok.
A virágok nyelvét nem értjük,
és egymásét, mi  e m b e r e k  mindég megértjük?