Fürdővízben óceánjáróval
bálnára vadásznak,
kik hol találnak kenyérbelet,
késsel-villával zabálnak.
A szót, mint portékát
patikamérlegen mérik,
s elhiszik, mindez még
gyógyítja Mariska nénit,
ki javakorában keszkenőbe
hajtogatta zsoltárbecsű
szavak lágy melódiáját,
s földes szoba stelázsivilágában
anyameleg illatkarikán át
komponálta hegedűbarna
harmóniába. S a szélesvásznú
valóságba szentigévé
keményített fali háziáldások
vargabetűiből hímzett színeket.
Egyszerű lényén nem torzíthattak
rideg sémák, talmi rímképletek.
Mindenki másképp fordítja
szájában a kenyeret,
s minden kérdésre másképp jön felelet.
Ki tollat forgat, bárha hordalékos
sodrásban nemes szertelenséggel
is tereli olykor a szót,
szenvedéllyel kell szenvednie a jót,
különben tolla hegyén a tücsök
haldokló bogár csak
- arzén és cián:
bulvár a periférián.

(Megjegyzés: a Költészet Napjára)