Milyen dolga volt a három pajtásnak a vándorútján? A svájci cimbora új életet akart kezdeni. Már nem elégítette ki a bankban elvégezendő munka. Azt halotta, hogy keleti országokban anyanyelvű tanárokat keresnek. Átmeneti munkának szánta, míg nem más tevékenységet talál. Azért ment a belvárosba, hogy különböző nyelviskolákban kérdezősködjön. Két helyen szerencse volt. Az egyik iskolába újra kellet mennie, hogy néhány órát látogasson. A másik iskolában próbatanítást kellett tartania. Átnézte az újságot egy kávézóban, mert albérletet keresett. Megszólított egy lányt, aki a társaival angolul és magyarul is beszélgetett. Megkérdezte, hogy nem tudna-e segíteni egy hirdetés fordításában. Elkezdettek beszélgetni. Azt mondta a lány, hogy egy helyi misszió talán átmenetileg szállást bocsájtana rendelkezésére. Ő is ott dolgozik, majd megérdeklődik. Erre a célra címeket is cseréltek.
Miután Eric reggel felébredett az alvóhelyén, neki is találkozója volt egy helyi lánnyal. Éppen egy darabkát a házi kenyérből és egy kis sajtot vett a hátizsákból, amikor felbukkant egy cica és kérte belőle a részét. Odatartotta a sajtot, de a cica csak szaglászott. Akkor vette észre, hogy az egyik lába sérült volt. Amikor a cica szemei szomorúan néztek rá, érezte, hogy még egy tekintet irányult rá. Egy lány szeme volt, aki valamit mondott saját nyelvén. Többször azt ismételte, hogy „cica”. Odaadta neki a cicát és a lány azt jelezte, hogy törődni fog a sérült lábával. Ekkor Eric kutyája hívta magára a figyelmet, aki eddig felfedezőúton volt. Vörösös barna cocker volt. A gazdijához simult, utána a lányhoz. Füttyszóval visszahívta. Bemutatkozott és megmondta a kutyája nevét is, miután a lány nevét is megkérdezte. Csilla sétáltatta a kutyáját. Pamacs és Corie éppen megismerkedtek egymással. Eric azt kérdezte angolul, hogy gyakran viszi-e a kutyáját itt sétálni. A lány nézett, de megértette. Eric összecsomagolt és azt kérdezte tőle, hogy egy darabig kísérheti-e az úton. Együtt mentek a sziget kijáratához, ahol a körútra torkolt. Most megint haladtak el az a szökőkút előtt, amelyre még emlékezett az előző estéről. Látta, hogy a sziget a város és a folyó közepén terül el. Az orgona és az akácfa virágoztak. A gesztenyefa is teljes pompájában díszelegetett. Búcsúzott a lánytól és a cicától. A lány biccentett felé.
Tehát a vándoroknak első találkozójuk a várossal és egyes lakosaival megvolt. Most tapasztalhatták, ahogy az élet ebben az új környezetben alakul, és ahogyan ők lassan részévé válnak ennek a folyamatnak. A keletnek akkoriban az a szívó hatása volt, amely mindent befogadott. Mintha a folyó a város közepén az összes embert vonzotta volna, akik a világ minden részéről jöttek.
Lili térkép nélkül bebarangolta a várost, nem használt közlekedési eszközöket, hanem hagyta, hogy a hullámzó tömeg elcsábítsa, és a belvárosba sodorja. Innen végigsétált egy fasoron, mígnem megérkezett egy parkba, amelyben egy tó és egy kis kastély volt, valahogy egy mesebeli kastélyra emlékeztetett. Még jobban vonzotta a folyó túloldalán lévő hegy, a kis, fehér kőből épült bástya, amely szintén úgy tetszett, mintha valami fantáziavilágból származó tünemény volna. Innen olyan csodálatos kilátás nyílt a városra és a folyamra, hogy egyszerűen elbűvölő volt. A könyves boltok is rabul ejtették. Volt egy sziget is a folyó közepén, amely paradicsomot jelentett a sportolók számára. Ide sportcipőjével jött Lili és körülfutotta, mielőtt az egyig uszodában még néhány hosszat úszott. Este egy folklórprogram során az emberek temperamentumáról alkotott fogalmot magának. Csizmás viseletükben, hangosan toppantva és sikongatva táncoltak bájos körvonalakban. Ezt a viseletet először egy gyermekfarsang alkalmából látta. Egy osztálybeli lány gyerekkorában meglátogatta az országot. Színes szalagok díszítették a fejét, volt rajta piros szoknya és természetesen csizma. Akkoriban nem különösen érdekelte a lány beszámolója a városról a fehér hídi folyónál, de elbűvölő jelenségként megmaradt emlékezetében.
Eric kocsmába ment, ahol kávézott. Itt szálláslehetőségek után érdeklődött turistáknál, egy elhelyezkedési lehetőségről egy egyetemistánál hallott. Az egyik turista ismerte az egyetemistát, aki meghívta nyárra. Kellett neki még egy lakótárs. Mivel Eric szimpatikus volt a fiatalembernek, majd egy jó szót akart szólni érdekében. Az egyetemista németül tanult és talán jól jönne neki, ha valaki tud kommunikálni vele ezen a nyelven. Este megint egy pubban akartak találkozni. Addigra Ericnek egy kicsit fel kellett frissítenie magát. A hosszú útja után biztosan erős illatokat bocsájtott ki. Tehát megkeresett egy fürdőt, ahol zuhanyozott, és azután ment reggelizni. A svájci, Carlo, aki tulajdonképpen Portugáliából származott, a szülei valamikor Svájcba költöztek, telefonált Annával. Jó hírei voltak a számára. A misszióban lakhat néhány hétig kevés pénzért. A nagy változásokkor ezt a missziót a menekülteknek szánták. Most a lakásokat önkénteseknek adták bérbe. Anna szólt az érdekében. Addig maradhatott, mígnem más célokra kell a lakás. Ebben az időben, amikor minden megváltozott, sok minden lehetséges volt. Beköltözőknek mindig adódott egy hely. Carlo még aznap beköltözhetett az új helyére. Ezért ki is jelentkezett a szállodából. Estére találkozót beszélt meg Annával. A lány majd a városról akart mesélni neki. Délután Carlo felfedezőútra akart menni. Nem bírt sokáig. Betért egy kávéházba, ahol az első benyomásait megrögzítette.
A három beköltöző olyan pontot vett irányba, amely akkoriban mágnesként vonzotta a különböző tájakról jött embereket.
Amikor Eric este az új ismerősével és annak barátjával együtt ült a kocsmában, csodálkozott, hogy a barátja ilyen jól tud németül. Abban egyeztek meg, hogy Eric hozzájuk költözik.
