Egy véget nem érő afteren érzem magam,
Mintha bennem lenne pár csík, vagy bogyó pár darab;
Emellett teljesen szét vagyok, be vagyok szívva,
Lelassulva és felpörögve, le vagyok írva.
Jó itt ebben a kitágult tudatállapotban,
A nyílegyenesen száguldó gondolatokkal,
De megy a lábam egész nap, csattogtatom a fogam,
Pedig nemhogy fehér, még barna kávét sem dobtam,
Nem kell ide ezrekért sem pecsét, sem karperec
Üdvözöllek itt a véget nem érő afteren!