Kellesz nekem, mint szomjazó földnek az eső.

Kellesz, mint lehulló levélnek az avar temető.

Vagy ragadj el, mint a viharban pusztító vad erő!

Kellesz nekem, mint zord tél után a tomboló nyár.

Kellesz, mint virágos rétnek az éltető napsugár.

Vagy megbilincselj, ölelő karoddal magadba zárj!

Kellesz nekem, mint reményben született gondolat.

Kellesz, mint az ég peremén derengő pirkadat.

Vagy öledbe ringass el, s őrizd tiszta álmomat!

Kellesz nekem, meleget onts rám földi tüzekkel.

Kellesz, szemérmet levetkőzött vad szerelemmel.

Vagy szeress, arany köntösbe bújt szíveddel!

Kellesz nekem, mint koldusnak egy falat kenyér.

Kellesz, mint az ereimben száguldó lüktető vér.

Vagy örökre! Vagy mindhalálig enyém legyél!