Veled, holnap, ugyanott

Azt mondod neked szép vagyok és okos, de nem értesz! Vonz hozzám valami amitől félsz, mert
másnak találsz mint az átlagost. Szeretnél, mert szeretned kell valakit, engem szeretnél de félsz
tőlem. Te sem tudod mit akarsz, ezért kérdezel és kérdezel! A csomagolást látod, tetszik, de ami
belül van nem érted. Magyarázatot vársz, ész érveket, a logikát. Ne kérdezz! Tudod kedves a
magyarázat nehéz! Gyere velem, éld át! Nehéz lenne elmondanom mi bánt. Bánt a múlt, a saját
tévedésiem. Bánt, hogy saját magam sem tudom mindig elfogadni. Te el tudsz fogadni? Olyannak
amilyen vagyok? Elvontnak tartasz? Nem ismered a meditációs technikákat. Nem is hiszel bennük
.
Hogyan hinnél? Nem is próbáltad. Majd egyszer lejátszom neked az egyiket. A másik embert
elfogadásáról szól. „ Köszönöm, hogy vagy! Köszönöm, hogy az vagy aki vagy. Olyannak fogadlak el
amilyen vagy. Tudom a tőled telhető legjobbat akarod adni nekem. Én is a tőlem telhető legjobbat
akarom adni neked. Tudom életemet gondolataim irányítják. Tehát szép jövőt készítek gondolatban
mindkettőnk számára.
” Érted? Csak gyakorolni kell és könnyebben fogadsz el bárkit. Nem érted miért kell meditáció, miért
kell a jóga? Próbáld meg! Nézz magadba. Őszintén. Csak Te vagy és Te, és az univerzumot érzed
csak. Egyszer rájössz, hogy segít. A tied a világ. Jobb leszel, nyugodtabb, boldogabb.

Nem érted? A világ nem erről szól? A látszat csal. Én is voltam szép és jó és fiatal. És mire mentem
vele? Dühös voltam, lázadó és fájt az élet. A szépség múlandó és ha nem bentről jön nem az igazi.
Most öreg vagyok és szebbnek tartanak mint amikor fiatal voltam. Miért? Mert ott bent nincs háború,
zavar, fájdalom. Vagyok mert lennem kell. Ok nélkül nincs semmi. De mert nem önmagamért vagyok
azért nem kell boldogtalannak lennem. Miért ne lehetnék boldog a napfénytől, a madarak hangjától,
a széptől, egy mosolytól? Ja, hogy bántanak? Igen, nagyon tud fájni. De az elvesztés fájdalmánál nincs
rosszabb! Te is ismered az érzést, csak nem úgy mint én. Túlzás? Nem. Nem figyelsz az érzésekre.

Meghalt akit szerettél és szenvedsz? Igen ez természetes, benned él a mozdulata, a kedvessége.
Fáj, hiszen még egyszer nem kapod meg újra. De bele gondoltál, hány embert vesztesz el aki él?
Hány embertől fordulsz el és hány fordul el tőled? Mennyi csalódás ért? Akiben hittél becsapott? Akin
segíteni akartál ellened fordult? Egy mozdulat, mint a del gomb lenyomása és törölted. Könnyen ment,
hiszen él tovább. És kit siratsz a halottadnál? Nem Őt! Magad! Neked fáj nem neki. Neked nincs többé
akit szerettél. Hát köss békét! Ha a szeretet őszinte úgyis tovább él benned. Ha csak elfordultatok
egymástól a megbocsájtás csak boldogságot hoz. Ha erre érdemtelen ne sajnáld! Olyan kevés kell hozzá.

Törd el a tükröd amit te csináltál, hiszen torzít. Lásd önmagad annak aki vagy. Hidd el tudom, hogy
gyarló vagyok, mit teszek önzésből és szeretetből. Szégyellem amikor a karma törvénye ellen teszek,
de ha igaz hogy addig kell újra kezdeni az életet itt amíg nem leszek tökéletes akkor nyugodt vagyok.
Már tudom hol és mit rontottam el és a következőt már jól fogom csinálni és utána valami jobb vár.
Talán veled...