| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
elég Ideje:: 09-26-2004 @ 12:24 pm |
|
|
|
|
aggódtok értem?
tényleg?
számít nektek az egészségem?
szívem, vagy az a fene nagy lelkem?
keresitek velem a reménységem?
és közben azt hiszitek szerettek?
megértetek vagy tiszteltek?
nem is magatokért teszitek?
nem magatoknak írjátok az álszent verseket?
cirógatós beszélgetéseket?
nem tenne jót a leketeknek ugye,
ha megölnétek?
elég.
viselkednem kéne?
megtanulni a rosszhoz is jóképet vágni?
illedelmesen csendben odébb állni?
veszteni, veszteni, és felállni?
és közben mindenféle jót kivánni?
nincs róla krónika,
hányszor tettem ezt.
hányszor szerettem úgy, hogy semmim nem maradt.
s a másik jól megszedte magát ez alatt.
s mikor porban fetrengtem,
lágyan tovább haladt.
'most el kell mennem, nem te vagy az emberem.
és már várnak engem, különben sem kértem,
hogy szenvedj értem.'
hát most megtépem gitárom,
és kiengedem a számon,
mindazt ami bennem maradt.
él valahol egy hős
a szívem alatt,
aki kezet nyújt ha kérik,
megment, segít, s akármi lesz,
elviseli, hogy nem értik.
de bár hős, tudom
erősebb mint néhány sokadalom,
mégsem sebezhetetlen.
s hogy nem könnyű szeretni őt
azt is megemésztettem.
de ebből elég.
már haldoklik,
őt is meg kellene menteni,
most már tényleg itt az idő segíteni,
neki is.
bár sokan igérték már,
de a végén mindig csak
az álszent aggódások,
versek és csitítások,
maradtak.
feláldozta magát szegény,
hogy másnak csillag legyen az egén.
elég.
többé nem viselkedek.
elmegyek és nem hiszek nektek.
vesztettem és követtem el sok hibát,
a túloldal közben keresi a feloldozást.
gyáván, míg én becsületből
visszasántikáltam a harctérre,
egyedül, míg a másiknak
kötszer került a sebére.
elég.
most már csalok.
megcsalok.
játszok én is, és dacolok.
ha hős volt a szivem alatt,
legyen most bandíta,
vagy vérengző fenevad.
élni kell már,
élni, s szívemből kitépni
minden szépséget.
minden üres reménységet,
a jogot a jóra;
most már elég.
tüzet gyújtok magamban,
és nézem, ahogy elég.
és az se baj, ha közben
bezárul az ég.
ne aggódjatok értem,
s ne írjatok verseket
ne vígasztaljatok,
és ne is keressetek,
ha tudjátok hol hibázok
kerüljetek ki.
menjetek magasabbra
és vágjatok neki.
én majd gyáván, messziről,
úgy, ahogy ti,
nevetek ha összedől,
és futok a bosszúálló
világ elől.
én már nem segítek senkinek,
nem mentek meg lelkeket.
megértően nem beszélgetek,
bár ismerlek benneteket.
s ha elönt majd teljesen
a gonoszság
vagy úrrá lesz a végső fáradság:
remélem majd emlékezem,
és szelíden dőlök el mint a fák.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-26-2004 @ 12:24 pm
| Hozzászóló: veva (Ideje: 09-26-2004 @ 01:11 pm)
Comment: Nem aggódom érted, mert tudom, hogy felállsz - erős vagy; - nem hiszem, hogy mindig cirógató amit pl. tőlem kapsz (vagy kaptál); - ne viselkedj (én sem szeretek:))!;
- senkit nem könnyű szeretni, aztán mégis megtörténik, hogy ragaszkodunk a másikhoz fűződő érzelmeinkhez; - és még folytathatnám. Annyi gondolatot mozdítottál bennem, hogy mire leírtam, csak a tizede maradt a fejemben. Egy biztos. Vannak harcok, amiket csakis egyedül vívhatunk meg - szinte az egész világ ellen (csendben jegyzem meg - van amikor magunk ellen is)! Nem hiszem, hogy végül a bandita vagy a vérengző fenevad győzne benned... de ha mégis, én nem felejtem el, hogy voltál másmilyen is. ............... és még valami: remélem még nagyon sokára következik az be, hogy szelíden eldőlsz, mint a fák! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anonyma (Ideje: 09-26-2004 @ 03:40 pm)
Comment: Ej ha!Enigma,ez is te vagy?Mintha megcsapott volna a téli depresszió előszele!O.K,nem vigasztallak és nem írom,hogy fel a fejjel és még azt sem ,hogy túl fogod élni...mert kiírod magadból...csak annyit ,hogy jó,hogy írsz,mert nagyon jól csinálod!
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: LunaPiena (Ideje: 09-27-2004 @ 07:04 am)
Comment: ... a bandita rövid i ;-) + 1 soviniszta pussz :) a lökött holdtól |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csingi (Ideje: 09-27-2004 @ 11:07 am)
Comment: Piszokul igazságtalan vers, de mégis igazad van. Ordíts csak ki magadból... mert valahol tényleg senkinek nem számítunk annyit, mint saját magunknak. És vannak olyan pillanatok, napok, órák, amikor olyan az ember, mint a megégett.... egy érintés is fájdalmat okoz. Ez a vers éppen olyan. A rosszaság nem védőburok.... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norvi (Ideje: 09-27-2004 @ 02:22 pm)
Comment: "él valahol egy hős
a szívem alatt,
aki kezet nyújt ha kérik,
megment, segít, s akármi lesz,
elviseli, hogy nem értik."
--- Ez akkor is így van, ha most nem így érzed. Néhány százszor már én is gondoltam, hogy ELÉG!
|
|
|
|
|
|
