Karjaidban lángoló testem
fáklyaként lobog benned...
Angyali Gloriád óvja lelkem...
Nyugtató ölelésed melengeti szivem

Oltárodon szomjasan fekszem
ajkaim sóhajtanak és hisznek
Minden lehulló cseppben..
Minden édes, s keserű verejtékedben.

Lombjaid közt olykor vérezem
s kezemmel eltakarom szemem..
Hogy ne lássam végzetem...
S hogy ne haljak eleven.

Mive lennék nélküled,ó édes szerelem...?

Hullámaid néha lágyan ölelnek
Olykor szétzilálják törékeny szivem...
Eltakarják a Napot...
S minden mást,mi fontos még nekem.

Bölcsődben fogantam félszegen.
Bölcsőd ringat most is engem részegen..
Gyermeki énem fonásodban meglelem...
S felnőttkent adomanyként tisztelem.

Mive lennék nélküled,ó édes szerelem...?

Jöjj hát cudar szerelem.
Harcolj ősi harcot velem....
S bár lehet majd vérezem...
Kegyelmedben születtem,s kegyelmedben hagyom el porhüvelyem.

Mert mivé lennék nélküled ó édes szerelem....?