11./

Elhatározták, azt is, hogy ezen túl megeszik az uborkasalátát, hogy ne színesedjenek el, rendellenesen, ugyanis az álombéliek elmondták, hogy ha rendszeresen fogyasztják őket,                                                                    

 akkor a rosszindulatú elváltozások nem alakulnak ki bennük. A méretük sem lesz óriási!

   Rövid időn belül az emberek gyerekei szinte mindenütt a földön jók voltak.

Volt ám kivételes család, mégpedig, ahol a szülök könnyelműségük miatt, különváltak.                                                               
Ahol az apa, vagy az anya új családot bevállalt, de oly módon, hogy az előzőt elhanyagolta.
 Ott a gyermekeket, nagyon megviselte a szeretet hiánya! Hiszen egyik szülőtől sem kaptak

harmonikus kedves gondoskodást.  Az igazi nyugodt családi légkört felrúgták.

 Vagy, ahol a szülők drogot, italt fogyasztottak ész nélkül, nem gondolva a saját és majd gyerekeik jövőjére. Ezek a gyerekek sem fordulhattak egyik szülőhöz sem bizalommal, hiszen csak türelmetlenséget kaptak, a szeretetük helyett.

  E kis történet folytatása akkor lesz hiteles, ha feltalálják, azokat a készülékeket, is melyekkel

a felnőtt emberek észjárását lehet helytelen irányból visszafordítani a szeretetteljes harmonikus gondolkodás irányába.
 Meg kell állapítanunk, bármennyire is fájdalmas leírni, bizony rossz emberek is vannak a földön, nemcsak rossz gyerekek. Szinte hely sincs, azok számára a távoli bolygókra száműzni őket. Ami persze nem is megoldás, hiszen attól csak az árva, vagy félárva gyerekek száma növekedne.

  Azt hallottam a buszon utazva, hogy az Okosság Tanyában már közel állnak a felnőttek megjavítása ügyében, kísérletező eszközök kidolgozásában.
A különböző égitestek is bekapcsolódnak ebbe a kutatási munkálatba. Hiszen egyáltalán nem örülnek a lump embereknek, akiket már vagy ötszáz éve száműznek büntetésként az ő vidékükre.

 Félholdapó egyességet kötött az Úr Istennel, hogy úgy világítson a sötétség vidékén, hogy az emberek találjanak el az Istenhez. Próbáljanak ismerkedni ezzel az új, de mégis régi eszmeiséggel, melyből még senkinek sem származott hátránya. Vagy ha igen, azt is rossz emberek okozták. Márpedig a rosszaságot minden téren fel lehet számolni, csak gondolkodni kell jó sokat, milyen módon lehetséges!

 Drága gyerekek! Tündikék és Zolikák, vagy mindegy mi is a nevetek. Ugye Ti mindég jók lesztek?

Vannak akik azt mondják, hiszem is meg nem is ezt az egész történetet, még hogy alvás közbeni nevelés?  S ilyen marhaságokkal!

 De drága szülők! Mindég nyugodt pihenést biztosítanak gyermekeiknek, türelmesek hozzájuk?

Ugye, hogy nem,. Én viszont megígérem, olyat fogok mesélni, melytől ámulatba fognak esni a gyerekekkel együtt, azért mert szeretettel mesélve sok jó dologra taníthatjuk kicsinyeinket, s egymást is.
 

Azzal lesz folytatva, hogy a Napsugarát,- közüle sokat- összekapcsoltak a Holdsugarával, azért, hogy rengeteg energiát megtakarékoskodjanak. Környezetük védve legyen a különféle káros hatásoktól, levegőt szennyező gázoktól.

  A viszontolvasásig azt javaslom, nyissák meg azokat a tejcsapokat, hogy arra szokjanak rá

                                                                  12./

 felnőtt korukra a gyermekek! Etessenek sok gyümölcsöt, zöldséget velük, nem pedig a                                                             

 nassolandó, műdolgokkal tömjék őket, melyek rengeteg káros anyagot tartalmaznak.

 Ha ki próbálhatnák, bizton rájönnének, a házi állatok nem eszik meg ezeket a „kajákat”  egyiket sem!

 Különösen az én Mirci cicám. Kölcsön adhatom kisidőre, ha akarjátok. Üzenjetek csillagfürtös zenével, melynek szőlővirág illata legyen, s röpül a cilám hegyek, völgyek fölött.
   Étel az, mely senkinek sem árt. Ne feledjétek: nyolcezer utáni évszázadot írunk!

Drága gyerekek, Tündike és Zolika! és a többi gyerekek, Sárika, Lalika! Ti bizony már felnőttek lettetek. Lassan rajtatok a sor hogy gyermekeitek legyen, s megküzdjétek a napokat, éveket, csemetéitek jóságos neveltetése iránt.

 Kimaradt  a gyerekek álommeséjéből, az, az eset, amikor egy éjjel sünivel találkoztak. A csoda sünivel. Mert a süninek színes volt a tüskéje, és rózsa meg szegfű és gyöngyvirágillatos volt.
Úgyhogy a gyerekek, nem is tudták eldönteni, hogy most ez állat, vagy virág, amit látnak.

Lerajzolni meg nem tudták, mivel még öt évesek sem voltak! Firkálgattak már, de az még kevés volt, hogy visszaadják mit is akarnak tudatni a szülőkkel.
   Réges, régen mikor még a szomorú fűzfa erdő fütyölt vidáman és szépen, ennek a süninek az őse, úgy nyolcvan ízileg visszamenően, úgy járt, hogy Acélsünapó,
aki, nagyon öntudatos  jószág volt,.takarékoskodni akart az élelemmel. Gondolt egyet, ő bizony megízleli a virágokat, melyek ott virítottak a tüskéi között, a lábai alatt. Evett rózsát, szegfűt, gyöngyvirágot és ivott rá abból a csodaszerből, mellyel az elvarázsolt uborkát  öntözték sokkal később a javulófélben lévő gyerekek is.
 Bizony ennek hatására Virágsüni faj lett belőle, szines szúró tüskékkel 

     A legtöbb virág egyébként nem ehető, különösen a gyöngyvirág nagyon mérgező hatású. Megbetegedést tud okozni, amely halálos is lehet, de a kisállat ezt nem tudta. Reájuk nem volt mérgező,csak az emerek gyerei nem ehettek belőle sosem.
 Nemcsak a gyönygvirágból, de a többi növényeket sem szabad megízlelni sem. Minden kisgyrek időben megtanulta kiskorában ezt a tilalmat!
 Rendszeresen  nem fordult elő a csodasüni, csak úgy albínóként, időnként bukkant fel.
Acélsünapó persze túlélte az extra táplálékot. Leszármazottja csak előcsörtetett búvó helyéről, hogy megkémlelje a ég színét, elvigye e sétára csemetéit, egy igazi gyaloglótúrára!
 
  Ha nem hiszitek e történeteket, az sem baj, csak álom volt az egész.

Itt a vége, de ne fuss el véle, hiszen akkor kinek mesélek ezután?
 

Debrecen, 2010. július 2o-28.                                     

     azaz     8009. évben    történik itt minden.                                   /doszke)