Mondd, mit tehet az ember?
Ha kiégett agyában, mint háborgó tenger cikáznak a gondolatok.
Ha múlt fájdalma, jövő rémképe újra, meg újra kínzón feldobog.
Ha testébe nehéz ólomsúlyú fáradtság költözött és a mozdulat fáj.
Ha segítségért nyújtaná remegő kezét minden izma vitustáncot jár.

Mondd mit tehet az ember?
Ha úgy érzi minden összeomlik fölötte, mint széltől a kártyavár.
Ha kicsinyke válla, nem pálma, nem bír elviselni több terhet már.
Ha ébredéskor nem látja a napot, fölötte csak kormos ég ragyog.
Ha fájdalma elől álomba menekülne és aludni szeretne örökre.

Mondd mit tehet az ember?
Adja meg magát mint legyőzött kutya? Maradjon a földön fekve?
Torkát kínálva az erősebbnek szenvedje el a győztes diadalát?
Fogát összeszorítva álljon fel, kötelességtudóan menjen tovább,
Mint jól működő automata induljon lerázva az út fojtogató porát!

Mondd mit tehet az ember?
Ha nem fekszik le megadón a sorsnak, magát megadni nem tudja,
Valahol a mélyen benne élő elveszettnek hitt remény felébred újra,
Feláll, megrázza magát, új utat, célokat s tán szebb napot is keres,
Mondd meg nekem küzdeni megéri-e? Szerinted jól teszi-e ezt?