Szólítják neved,
Őrjöng a tömeg.
A Halál áll szembe ismét,
Bár ezt, arcát nem ismered még.
Hajad szemedbe fúja, a szél,
Várod a császár jelzését.
Mikor indulhat a harc,
Éveknek érzed pedig csak pár pillanat.
Ellenfeled mozdul elsőnek,
Az érzékeid ki élesednek,
Kitérsz a pajzs elől, hálódat rá veted,
Füledben lüktet az életed.
Két kézre fogod szigonyod
Az ellenfél pajzsa a célpont,
Ki is fordul kezéből, de ez egy csel volt,
Mert erőfölényét kihasználva, te is elveszted szigonyod.
Egy tőröd maradt kardjával szembe,
De nem gondolkozol, hanem támadod az ellent
Egy támadása vétlen kezednek megy,
Fegyvered átveszed a másik kezedbe,
Összeszorítod fogad,
Ráveted magad.
Gyorsabb volt, mint te,
A földön vagy, nyakadon fegyvere.
Ordít a tömeg,
Magasba emelkedik a császár keze.
A Halál dühösen hagyja el a helyet,
Te tisztelegsz az Életnek.
Vesztettél, de jól harcoltál,
Így jutalmad, hogy küzdhetsz tovább.