Egyedül vagyok sötét szobámban,
bűnökre gondolok átkozott imámban,
Hol vagy? Te! Ki mindenhol ott vagy,
mutasd magad! Hisz hatalmad oly nagy,
mindent megadhatsz, mindent elvehetsz,
mindent megtehetsz, de látható nem lehetsz?

Kimentetted a néped háromezer éve,
Egyiptomból, s fiad elküldted a földre,
hogy megváltson minket és meghaljon értünk,
de nekünk ettől jobb lett? Szánalmas földi létünk.
Kérlek Uram nézz ránk! Te teremtettél,
egy kérdést magadnak, soha fel nem tettél?!

Megmentetted a világot, de el is pusztítottad,
Szodomát és Gomorrát tűzbe taszítottad,
keresztes hadjáratok,Szentföldért folyó harcok,
egyik helyen állatok a másikon rémült arcok.
Nem tudom hol voltál, mikor legyilkolták néped,
hiába rakták ki, házuk falára a képed.

Mond el mi történt! Ez volt a kárhozat?
A pokolra kerültek? Vagy ez is csak áldozat?
Több millió ember kik akkor oda vesztek,
nem is sejtették, hogy vérfoltjai lesznek,
egy olyan világnak mi számos sebből vérzik,
az elkövetett bűnőket újabbak tetézik.

Bár nem vagyok Isten, de hogyha az lennék,
azt tudom, hogy mindent sokkal jobbá tennék,
én nem hagynám, hogy egymást elpusztítsuk,
a Hit nevében halálba taszítsuk,
nekem nem lennének álszent papjaim,
s nem kéne számolnom fennmaradó napjaim.

Ehelyett itt vagyok a Te világodban,
ahol biztosan nem a jó jár jobban.
Mik ezek? Csak szavak, s egy hideg tekintet.
Itt vagyok! Ordítom, de Isten csak legyintett.