Azt játszuk,hogy bátrak vagyunk,
         hogy a jó közel,a rossz távol ejtsen rabul!
         Szenvedélyek rabjai vagyunk,minden csak nem szabadok!
         Azt játszuk,hogy szabadok vagyunk,
         csak láncunk csörgését nem haljuk.
         Azt játszuk,hogy erősek vagyunk,
         minden láncot elszakíthatunk.
         Azt játszuk,hogy halhatatlanok vagyunk,pedig
         bármikor elérhet hosszú keze a végnek,másodperecek
         alatt vége szakadhat mindennek,a világ sötétbe borulhat.
         Azt játszuk,hogy optimisták vagyunk.
         Azt játszuk,hogy boldogok vagyunk,arcunkról a mosololy
         sosem fakul.
         Cérna szálon lógó tömegek lengenek fejünk felett!
         Vészjosló kövér varjak repkednek,kárrognak a kárra.
         Hát zúgjatok tömegek,temessetek be!
         Legyen ez a sírhelyem,érzéseim verme, egy kupac 
         bús gondolatokkal eltemetett,savanyúélet,
         boldogságok közepette szült pillanatok emlékhelye.
         Csak zúgjatok tömegek,hasítsátoka léget!
         Mert tudom jól,egyszer e keménység úgyis betemet.
         Szakadjatok kötelek!
         Dobjuk csak el az életet,vegyünk helyette még egyet,
         és tegyünk úgy mint aki az életre született.
         Azt játszuk,hogy istenek vagyunk,kezünkben dölhet el,
         sorsunk,életünk vagy halálunk.
         Talpunk alatt forog a föld már jó rég,legszívesebben mind
         mind vissza fordulnánk,fejleszegezetten 
         visszabandukolnánk,oda ahol mind ez egész
         elkezdőthetett.
         Sarkon fordulnánk,felhök vonulnának át szemünkön,
         eső esne!
         Koppannának az eső cseppek,szikla kemény döntések.
         Hát itt jövünk,és ott megyünk,színfalak mögött néha      
         eltűnünk.
         Ott megyünk,és néha vissza nem térünk,mert
         átfürkészetlen bozótosokban elvészünk.
         Tudjuk jól!Mit szabad és mit nem!
         Tudjuk jól,hogy pótolni a pótolhatatlant,nem lehet!
                                                            Sendeirt