Amikor felém siklik beszédes pillantásodból
mohó vágyad, és szelíd indulattal hozzám sodor,
beleolvadok örvénylő szemed égő tüzébe.

Levetkőzött szemérmünkre a hold ezüst fátyla
omlik, vad szenvedélyes szorításodba zárva,
kutatod mélységem titkait, elepedve.

Forró vonagló testemen sóvár dallam vajúdik,
csókod zápora hull rám, s ajkamon izzik,
én féltő gyönyörrel szivárgok rejtekedbe.

Ha vacogva körbefon zamatos szerelmed,
veled szállok,ájulok,hullok,lebegek,
lángoló éjjeleken, elporladok tekintetedben.