Kókusz és ámor

Kora reggel ébreszt kutyám,
mancsát halkan téve reám,
nedves orral simul hozzám,
türelmetlen..ajtót kitár.

Friss saláta illatával
tavaszi szél körbe házal,
szaladgálunk tárt karokkal,
nevetgélő, vidám arccal.

Kis szélkakast utánozva,
nedves orra szélirányba
szimatolgat jobbra-balra,
szerelmére várni fog ma.

Piros labda nem érdekli,
hívó szavam sem füleli!
Minden illat fontos neki,
szerelmét tán meg is leli.

Veszélyérzet támad bennem,
pórázt most már fel kell tennem!
Utcasarkot nézem-lesem,
kis kutyámat előveszem.

Magyarázom Óh én balga!
-Gyere Kokó,menjünk balra.
De ő bizony jobbra húzva
hatvan kilóm húzza-vonja.

Megjelent a nagy "szerelme"!
parkok,terek kóbor ebe..
Ott a cica!..elfeledve
ugrik fel a kerítésre.

Kiskutyám most villámgyorsan,
kandúrostul utcahosszan
végig száguld,csahol vígan..
Cirmi győzött!..boldog voltam!

Fényes szőrű délceg kutya
megáll,néz a gazdájára,
erős póráz bekapcsolva!
semmi cicó,semmi móka.

Kókusz kutyám szerelmesen
invitálja,én csak lesem,
de a pórázt nem engedem!
jót nevet a Nap felettem..