| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Juci és Csöpi Ideje:: 05-03-2011 @ 03:44 pm |
|
|
|
|
Október 8-án pénteken pedagógus kiránduláson voltunk
Szlovákiában. Ez némileg sántít, amennyiben én egyáltalán nem
voltam, csak családunk kétharmada. Viszont szerettem volna
korszerűen fogalmazni ezzel a fejedelmi többessel.
*
Minap hallottam a rádióban, kisgyerekekről szóló műsorban, az
anyuka mondja: "bölcsődébe jár a kislányom, de már fél éve
szobatiszták vagyunk." Másik alkalommal meg azt hallom, szintén
egy kellemes hangú anyukától: "kisebesedik a jobb cicim, mikor
szopunk." Ez utóbbi, mikor hallottam, beindította a fantáziámat.
Vajon milyen összetételben szopnak, és ha egyiküknek nem jó,
miért csinálják?
Felhívtam telefonon egyik cimborámat, és mondta, "otthol" van,
de, ha nagyon szeretném, átjön hozzám "biciglivel". Mivel sürgős
volt, negyed óra múlva megérkezett és közölte, az udvaron
elszívja a "cigerettát", mert tudja, nálunk a házban nem szabad
füstölni. Kétségtelen, nem nyelvész a barátom, viszont
fizika-matematika tanár. Nem értem nyelvünknek ezeket a
vadhajtásait.
*
A kirándulás előtt két nappal derült ki, anya és lánya mindketten
elmennek. A 600 kilométeres buszos utazás alatt pedig enni és
inni kell. Így azután Gyöngyike szerdán bevásárolt. Igen ám, de
időközönként megfeledkezik arról, hogy kommunikáljon velünk.
Délután hazahozta a cuccot, a süteményeket kirakta egy tálcára,
majd felment az emeletre tevékenykedni. Én pedig azidő alatt
megéheztem. Kinn a konyhában tapasztaltam nagy örömmel, az
asztalon, annál a helynél, ahol ülni szoktam, van egy tálca
finomság. Gondoltam, biztos, ami biztos, nem kérdezősködöm,
honnan kerültek oda a cuccok, valószínű, nekem szánta valaki.
Tévedtem, de akkor már mindegy volt, mert elfogyott.
- Megetted a süteményeket, amiket el akartunk vinni?
- Gyöngyike, bizony ez a tényállás. Vigasztaljon a tudat, hogy
finomak voltak.
- A Kovács-pékség úgy hirdeti magát, hogy 17 óra után minden
termékükért fele annyit kell fizetni. Beülünk a kocsiba, aztán
jól bevásárolunk, hogy péntekre neked is maradjon.
- Te pedig azt tudod, hogy nem szeretek sehova menni.
- De igenis, jössz velem! Egy kedves hölgy a kiszolgáló. Te pedig
ékes szavaiddal a tehénből is ki tudod beszélni a borjút. Majd
kinyitod a szövegládát, aztán előhozza a finomságokat jó olcsón.
- Gyöngyike! Én még soha nem láttam kedves tehenet.
- Kedves hölgyet említettem. A tehenes megjegyzésemmel becses
személyedet kívántam magasztalni.
- Ne hízelegj, nem hagyom magam levenni a lábamról!
- Szó nincs hízelgésről. Megetted az útravalónkat. Menj, nyissad
a kaput, én meg kiállok a kocsival a garázsból!
*
Útközben közöltem vele, megpróbálom jóvátenni a vétkemet. Ezért
az üzletajtón én fogok belépni előbb, elvégre a kocsmába is
mindig a férfinek kell előre menni. A pékségre momentán nem
tudom, milyen illemszabályok vonatkoznak. Azt tudom, a buszról is
nekem kell előbb leszállnom, aztán megfogni a mögöttem jövő hölgy
kezét, és lesegíteni. Egyszer meg is próbáltam, de elment a
kedvem tőle. Várakoztunk Rózsikával a 94-esen a leszálláshoz.
nyílott az ajtó, én leléptem, majd felnyúlva megfogtam egy szőrös
kezet, ami nem hozzá tartozott, mert eléfurakodtak. Viszont az úr
megköszönte a figyelmességemet.
Belépve a jó illatú üzletbe, illedelmesen mondtam:
- Jó napot kívánok!
Semmi válasz, ezért megismételtem:
- Jó napot kívánok!
- Igeeen! Mit óhajtanak?
És még erre mondta Gyöngyike, hogy "kedves hölgy." Olyan a
hangja, mint egy kiherélt srácnak, ráadásul köszönni sem tud,
amire mindig allergiás vagyok. Már azt sem csípem, ha az illető
odabök egy jónapotot. Ezt sem szoktam érteni, miért nem lehet
hozzátenni, hogy "kívánok?" Belekezdtem, miket akarunk venni, de
Gyöngyike átvette a szót. Ismer, tudta, ez nem az a szituáció,
amikor én kibeszélem a tehénből a borjút. Dolgunk végeztével
kiderült, ez nem az a kedves hölgy volt, hanem egy fiatal srác.
*
Pénteken hajnalban távozott a kétharmad, én meg itthon maradtam a
terveimmel. Az ilyen magányos napokra mindig túlprogramozom
magamat. Sütni-főzni nem fogok, mert kudarc kudarc hátán, az
mindig rosszul sül el. Rámolnom kell az üvegezett verandán, egy
ajtózárat kicserélni a konyhában, mivel egyedül leszek későn
estig, készítek pár hangfelvételt zongorával. Kitűnő alkalom,
hiszen nincs aki belezörögjön a felvételbe. Ezen felül ha még
lesz időm, megírok 29 darab cd-t. Ami biztos, mivel még nagyon
fiatal az idő, elszívok egy pipát aztán lepihenek.
Rózsikáék óránként felhívtak, mesélték merre járnak. Minden
alkalommal a program, a tanári kar sorba áll egy wc előtt. 50
személyes autóbusz, ha 40 törpe vízmű utazik rajta, igencsak
túlterhelt a járgány. Nincs kedvem idegeskedni, valamit csinálok,
aztán közbeszól a telefon. Ha átértek a határon, onnan már nem
nagyon hívnak. Este tízig bőven lesz időm elintézni, amiket
beterveztem. Miskolc mellett elhaladva hívtak utoljára. Adtam fél
órát magamnak, aztán elindultam, hogy rendet rakjak a verandán.
*
Nem akartam hinni a fülemnek. Az előszoba ajtóhoz érve, az ajtó
másik oldaláról egy kutya megugatott. Márpedig nekünk hét éve
pusztult el az utolsó vakvezető kutyánk. Valamikor tanultam
kutyanyelvet. Próbáltam elugatni az ebet a teraszról. Valószínű
elfelejtettem a kifejezéseket, mert csak elhallgatott, de nem
távozott. Elkezdte kaparni az ajtót. Kimerészkedtem. Egy szép,
termetes németjuhász kutya fogadott farkcsóválással. Szemlátomást
nem volt éhes, nem akart enni belőlem, de biztos, ami biztos,
visszajöttem a házba, és vittem ki neki papíron Ilike-féle mákos
gubát, amit mi dióval csinálunk. Megszagolta, aztán undorral
elfordult. Pedig nem is én készítettem. A kaját letettem a
teraszra, majd próbáltam felmérni újdonsült házőrzőm tudását. Ha
úgy fogalmazok, nem nagy sikerrel, akkor már túloztam. Hülyébb
volt ez a kutya, mint sok ember. 28 évig jártam vakvezető
kutyával, és rendszeresen hallottam ama buta megjegyzést:
"Okosabb, mint sok ember." Módszeresen figyeltem ezeket az
embertársaimat, és tényleg, a kutyám náluknál feltétlenül
okosabbnak tűnt. Ez az eb viszont gyengébb képességűnek
bizonyult, mert mindenáron puszilkodni akart velem. Hiába mondtam
neki, nincs itthon a feleségem, és én nem leszek hűtlen hozzá.
Dehát beszélhettem én annak a hülye fejének. Annyit megengedtem
neki, hogy hozzám dörgölődzön, miközben simogattam, de semmi
több. Nem vagyok én olyan. Játszogattam vele, és elmúlt jóval
dél, mikor egy cérnahang bekiabált az utcáról:
- Csókolom, bácsi.
Abban a minutumban kutyám kilőtte magát, és rohangászva a kerítés
mellett komoly csaholásban tört ki. Kénytelen voltam odamenni a
kapuhoz, hogy megtudjam, mit óhajt a cérnahang.
- Csöpi, az én kutyám, és a szomszéd utcában lakunk. Engem
Jucinak hívnak. Mondta az anyukám, mutatkozzak be a vak bácsinak.
- Várjál csillagom, mindjárt kinyitom a kaput, csak hozok
kulcsot!
- Csöpi azért ugrált át a kerítéseken, mert tüzel. Fél a
kankutyáktól. Neked milyen kutyád van?
- Egy hosszú fülű, fehér plüss, és a zongorán ül a nappaliban.
- Mi nem engedjük be Csöpit a házba.
- Én meg nem szoktam az enyémet kihozni, mert nem szeretném, hogy
koszos legyen. Add nekem a kutyádat!
- Hogyisne! Különben is, anyu mondta, neked doktor kutyád van,
csak régen látta.
- Az a kutya elköltözött az örök vadászmezőkre.
- Igen? Messze van az innen? Szeretném megnézni. Megkérem az
anyut, engedjen el oda biciklivel.
- Oda azok a kutyák kerülnek, akik meghaltak. Ki a te anyukád?
- Hosszú, szőke haja van, és őt is úgy hívják, mint engem. Sokat
kiabál, de csak azóta, hogy apu elköltözött tőlünk.
- Hány éves vagy?
- Ééén? Hét múltam. És te?
- Én pedig 67 leszek, majd valamikor.
- Akkor lehet, hogy nemsokára meghalsz, mert a nagypapám tavaly
halt meg, és azt hiszem, ő is annyi volt, mint te, ha jól
emlékszem.
- Beteg volt?
- Nem volt beteg, csak sokat ivott. Te is szoktál piálni?
- Nem szoktam.
- Mikor engedsz be?
- Ja tényleg, várjál, hozom a kulcsot! Mit szólsz, Csöpi milyen
illedelmesen hallgat?
- Elaludt a kapu mellett.
Bejöttem a kulcsért a házba. Csöpi felpattant, és jött velem.
Jézusom, mit akar ez a tüzelő szuka tőlem? Még jó, hogy nem
engedtem, hogy megpusziljon. Képes lett volna elszemtelenedni.
Beengedtem a kislányt az udvarba, miközben abban reménykedtem, a
kutyája megy ki a nyitott kapun, nem ő jön be.
- Nálatok mi lesz az ebéd?
- Semmi, mert nem szoktam ebédelni.
- Kár, mert nagyon éhes vagyok. Különben hogy hívnak téged?
- Mikinek.
- Az nagyon hülye név, mert az unokatesóm is Miki, aztán mindig
csúfolják, hogy ciki-Miki, meg azt is mondják, hogy mikulás.
- A te neved szebb?
- Engem is csúfolnak, hogy duci-Juci, meg még bucinak is hívnak a
hülye fiúk. Neked van feleséged? Ja tényleg, most jut eszembe,
anyu mondta, a Gyöngyi néni a lányod, aki abban az iskolában
tanít, ahol én elsős vagyok.
- Gyöngyi néni anyukája pedig az én feleségem.
- Miért döglött meg a doktor kutyád?
- Nem doktor kutya volt, hanem vakvezető. Doktor kutya, olyan
nincsen. Egyébként pedig a kutyánkra, akit szerettünk, nem
mondjuk, hogy megdöglött. Az csúnya szó. Meghalt.
- De az apu mindig azt mondta az anyunak, mielőtt a papa meghalt,
"dögölne meg már az a részeges boroshordó!"
- Mert az apukád nem szerette a nagypapádat.
- Az anyut sem szerette, azért költözött el tőlünk a kurvájához.
- Anyukád szokta így mondani?
- Igen, és én szeretem az anyukámat meg a Csöpit is. Ugye milyen
jól elbeszélgetünk? Jé?! Nektek van hintátok? Hintázhatok?
Miközben engedélyt kért, lerohant a teraszról egyenesen a
hintapadhoz.
- Gyere, te is hintázzál, úgy beszélgessünk tovább!
- Mindjárt jövök, csak hallom, muzsikál a telefonom a házban.
Megyek megnézni, ki hív.
- Tessék!
- Szia, Mikulikám! Aludtál, hogy ilyen nehezen vetted fel?
- Jaj, szia Mókuci! Dehogy aludtam. Kinn az udvaron hintázunk a
Jucival.
- Milyen Jucival?
- A szomszéd utcában egy szőke nőnek a lánya.
- Hány éves?
- Azt még nem kérdeztem a Jucitól.
- A Juci hány éves?
- Mókuci, teljesen meg vagyok zavarodva. A szőke nő is Juci. Én
meg rámolni szerettem volna az üvegezett verandán, de mikor ki
akartam menni a házból, a Csöpi itt volt a teraszon.
- Mi van, kitettem a lábamat, aztán cincognak az egerek?
- Ez jó. Én, mint egér. Várjál! Juci, ne gyere be, mindjárt
befejezem a beszélgetést, és én is kimegyek!
- Csak azt akarom mondani, hogy Csöpi idepisilt a teraszra.
- Mókuci, ne haragudj, mennem kell, mert Csöpi a teraszra pisilt.
- Hallottam, hogy egy kislány kiabált be neked. Gondolom, Csöpi
is óvodás lehet. Jó szórakozást a dedóhoz!
- Itt vagy még?
- Igen, itt vagyok, várom, hogy kigyere.
- Jaj, csillagom, nem téged kérdeztelek, hanem a Rózsika nénit.
Hallottam, hogy csend van a bunkofonomban, ezért kimentem, és
Jucival töröltettem fel Csöpi művét. Addig helyet foglaltam a
hintapadon.
- Ki az a Rózsika néni?
- A feleségem.
- A kutyáknak hol van iskolájuk?
- Sok helyen van kutyaiskola. Szeretnéd, ha Csöpi is okos lenne?
- Aha.
- Ahogy látom, még fiatal kutya.
- Te nem is látsz.
- Tudod, mielőtt jöttél, sokat játszottam vele, simogattam, meg
minden, és onnan tudom, hogy fiatal. Szeretsz iskolába járni?
- Hááát... Jobban szeretném, ha Csöpi járna helyettem iskolába.
- Tudod mit? Ha nekem megígéred, hogy rendesen tanulsz, én Csöpit
megtanítom sok mindenre, hogy okos kutya legyen. Rendben?
- Nekem sok évig kell iskolába járnom.
- Mire megtanulsz írni-olvasni, addigra én Csöpinek megtanítom,
parancsszóra üljön, feküdjön, jöjjön oda hozzád, ne menjen le a
járdáról akkor sem, ha egyedül van. Sőt, még arra is megtanítom,
hogy illedelmesen köszönjön, ha kéred tőle.
- De klassz. Nekem lenne a legokosabb kutyám.
- Akkor kezet rá! Te szorgalmasan tanulsz, délutánonként pedig,
mikor megbeszéljük, vagy én átmegyek hozzátok, vagy te áthozod
Csöpit, és tanulunk vele.
- Az nem jó, mert te vak vagy, és nem találsz oda hozzánk.
- Megmondod a címeteket, és majd meglátod, hogy odatalálok.
Biztos voltam benne, hogy nem lesz belőle semmi. Tévedtem.
Kétségtelen, miután megegyeztünk, Juci hazaszaladt a kutyájával
együtt. Szombaton délután immár anyukájával jöttek át tisztázni,
hogy ajánlatom mennyire komoly. Szívesen tanítom a kutyáját,
viszont számításon kívül hagytam, hogy Juci minden szabadidejét
nálunk akarja tölteni.
2010. október 21.
* * *
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-03-2011 @ 03:44 pm
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 05-03-2011 @ 04:22 pm)
Comment: Mikuli, még mindig meg tudsz lepni! Jöttem gyanútlanul körülnézni, mindenre gondoltam, de arra, hogy az írásoddal találom szemben magam, arra igazán nem. Olvastam már párszor a kis gézen-gúz Juciról, mégis jól szórakoztam rajta. Életben is meglehetősen fárasztó kis manócska, de ahogy a csintalanságait kifigurázod, az mindent felül múl.
Köszönöm a meglepetést! Rozika |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Gyongyi (Ideje: 05-03-2011 @ 04:37 pm)
Comment: Jól állnak neked ezek a gyereksztorik, pedig nem hittem volna. Igaz, azt tudom, jól értesz a gyerekek nyelvén. Nem ártana gyarapítani az ehhez hasonló novellákat, mert nagyon el tudod kapni a gyerekszáj történetek leghumorosabb oldalát. De ugyanígy átsüt írásodon az a lendület, csapongás, energiabomba-jelenség, ami a gyerekekre jellemző. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 05-03-2011 @ 04:41 pm)
Comment: Szia Miki! Nagyon kedves, aranyos írás!...:))))
Gratulálok! Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-03-2011 @ 09:33 pm)
Comment: Nagyon jól esett az írásod, igazán jó volt olvasni. Mintha kipihentem volna magam.:-)
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-03-2011 @ 10:25 pm)
Comment: A cserfes kislány és a Miki... Abszolút meglepett a történet, mert emlékszem olyan novellára, ahol a kapun hiába csöngettek, nem nyitott ajtót senki. Legkevésbé Te. Nagyon tetszett, és örülök, hogy újra olvashattalak. Szeretettel: Anna :)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-04-2011 @ 01:32 am)
Comment: Szervusz, Porozi névre is hallgató, Rozika nevű írónő!
Tudod, az úgy volt, hogy hetekig töprengtem rajta: Publikáljam, ne publikáljam. Ez a gondolatsor annyira lekötött, hogy gyakorlatilag nem maradt másra szabad kapacitásom. Igenám, de, mint jól tudod, Juci csak jön, csak jön, méghozzá naponta. Márpedig hosszútávon nem építhetek a memóriámra, muszáj megírnom az újabb történeteinket vele. Ezért döntöttem, publikálom és egyúttal folytatom az élmények rögzítését. Az viszont igaz, sunyi módon tettem, mert nem közöltem veletek nemes szándékomat. Mindenesetre az óra szerint, elég hamar rátaláltál. Köszönöm, hogy intenzív valós társalgásunk közben erre is szántál energiát: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-04-2011 @ 01:40 am)
Comment: Szia kedves Gyöngyi néni!
Mivel átlagban tuti többen szólítanak Gyöngyi néninek naponta, mint Gyöngyinek, remélem nekem is elnézed egyszer! Abszolút komolyan reagálva, ma sem hiszem magamról, hogy értek a gyerekek nyelvén. Az viszont igaz, előfordult az életemben pár törpe, akik felkeltették az érdeklődésemet. Köztük az adresszált személy. Ugyanakkor pontosan tudod, ha műsorra készülünk a gyerekekkel, igencsak zord vagyok. Kísérem őket zongorán, de a kommunikációmban hiányosságok mutatkoznak. Juci viszont olyan személy, akire nem lehet nem odafigyelni. Milyen aranyos volt, mikor az első találkozáskor képembe vágta, nemsokára meghalok. Nyílván felnőtteknek is van hasonló véleményük, de nem vágják az ember képébe. Szeretem az őszinteséget. Köszönöm, hogy rátaláltál az írásomra: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-04-2011 @ 01:57 am)
Comment: Szia, kedves Lyza!
Mindenekelőtt köszöntelek abból az alkalomból, hogy emlékezetem szerint első alkalom, hogy valamelyik írásomhoz hozzászóltál. Bár még az is lehet, hogy tévedek, hiszen közel egy éve nem publikáltam itt.
Köszönöm dicsérő szavaidat. Azt is köszönöm, hogy szántál időt ennek a hosszú írásnak, elolvasására. Átlagban évente ezért teszem közzé néhány írásomat, reménykedve abban, talán van pár olvasóm, akiknek érdeklődését felkeltem, mert amúgy meglehetősen zárkózott vagyok. Születésihibám, hogy egyszerre van meg bennem a magányosság és a humor. Mivel Juci éppen tegnap adta elő családom unszolása után, hogy szeretné, ha róla egy könyvet írnék, immár elkészült egy második rész is, ahol ő a főszereplő, de majd csak akkor teszem közzé, ha ez a szösszenet lefutott a főoldalról. Köszönöm látogatásodat az én furcsa világomban: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-04-2011 @ 02:04 am)
Comment: Szia, Béla!
Tégedet is üdvözöllek abból az alkalomból, hogy először véleményezted írásomat. Hiszem, hogy a humor jó hatással van az emberek kedélyállapotára. Én, aki alapjábanvéve komoly vagyok, elképzelni nem tudom azt az embert, akire nem hat a vidámság. Ha írásom megérintett pozitívan, az számomra a legszebb dicséret. Ismeretségünk aligha kölcsönös, de én nagyjából képben vagyok publikált verseiddel kapcsolatosan. Tehát tudom, igencsak jól használod nyelvünket, ezért külön örülök, hogy írásomat figyelemreméltónak találtad: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-04-2011 @ 02:18 am)
Comment: Szia, kedves Cila, aki polgárinevén Annaként ismert!
Azért valjad be, annyira nem lepett meg téged a cserfeshez való viszonyulásom. Kitudná jobban, mint te, hogy ambivalens személyiség vagyok? Valóban (te pletykás) igazad van abban, nem vagyok vendégfogadó típus. Csak azt nem tudom, miért ezt a példát emelted ki tartalmas életemből? Miért nem egy olyat, mikor egy kedves személy felkeres otthonomban, én pedig elbújok előle? Itt jegyzem meg, hogy köszönjük, jól teltek az ünnepek. Nem jött egy locsoló sem. Különben pedig néha kimegyek a kapuhoz fogadni az érkezőt és a telefont is felvettem május első napján, hiszen nagy volt a valószínűsége, aki hív, az engemet akar köszönteni te tudod milyen napom alkalmából.
Hidd el sokat változtam! Emberibb lett a fizimiskám. Jucit is naponta örömmel fogadom és annak is örülök, mikor végre anyukája hazaszólítja. Találd ki melyik öröm tombol bennem erősebben?
A következő írásomból persze magyarázatot olvashatsz erre is.
Butuci, hol zongorázni, hol meg gitározni akar tanulni tőlem. Más kérdés, gitározni nem tudok, de szerinte, akinek van gitárja, az tud rajta játszani. Köszönöm főnökasszony, hogy írásomat méltónak találtad véleményezésre. Neked biztos rossz volt a húsvétod, mert viszonoztam jó kívánságaidat akkor, de nem olvastad el. Kézcsókom innen a távolból: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szilfer (Ideje: 05-04-2011 @ 09:59 am)
Comment: Kedves Miki, élvezettel olvastam egészséges iróniával fűszerezett zsánerképedet. Gratulálok!
Üdv, Feri:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-04-2011 @ 11:34 am)
Comment: Szia, Feri, üdvözöllek, mindenekelőtt abból az alkalomból, hogy első virtuális találkozásunk.
Köszönöm dicsérő szavaidat. Valóban az iróniával jó barátságban vagyok, aminek nem mindenki örül, adott körülmények között. Dehát ez van. A történetben szereplő kiscsajt még nem zavarja, mert valószínű a majdnem nyolc évével még nem tudja helyén értékelni. Köszönöm, hogy időt fordítottál szösszenetem olvasására és véleményezésére: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 05-04-2011 @ 12:56 pm)
Comment: Kedves írás.)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-04-2011 @ 02:28 pm)
Comment: Szia, kedves Gabi!
Köszönöm, hogy elolvasásra méltónak találtad írásomat. Külön köszönet a véleményezésedért: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-04-2011 @ 10:52 pm)
Comment: Kedves Miki! A Húsvétom jól telt, szokásosan fárasztóan, ami pedig az elolvasásról alkotott véleményed illeti, téves...:)))) Olvastam válaszodat...:))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-05-2011 @ 01:26 am)
Comment: Olvastaaaaad?! Ezekszerint már az ember a technikában sem bízhat? Na mindegy, nem az a fontos, hogy a szerver mit jelez. Köszönöm, én, a Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 05-08-2011 @ 12:38 am)
Comment: A tanulság irásodból: mielőtt bezabálunk valamit, illik megkérdezni, szabad-e.-))) Különben lehet a cukrázdáslánynak éppen rossz napja volt, vagy épp a havibaja megvolt, sőt, az is lehet Jucikának hivták:-) Mindenesetre jót mulattam irásodon, egy kifogásom van csak, azt az egy-két idegen szót ki kellene cserélni magyarra, úgy tökéletes lenne, de ez csak az én véleményem.
Szeretettel olvastalak, mint mndig,
Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-08-2011 @ 02:05 am)
Comment: Szia, kedves Teru!
Köszönöm, hogy olvastál és külön értékelem, hogy véleményedben negatívumokat is megfogalmaztál. Ami az idegenszavakat illeti, el kell olvasnom a saját írásomat ismét, hogy rájuk találjak és akkor kijavítom őket. Azt viszont határozottan gondolom, aki emberekkel foglalkozik, annak illik betartani a minimális udvariassági szabályokat. Számomra nem elfogadható, hogy a boltidolgozó elfelejt köszönni. Ezenfelül, bár az én esetem speciális, mivel nem látok, velemszemben márcsak azért is illik figyelembevenni a minimális illemet, mert addig míg hangot nem hallok, nem szerezhetek tudomást az illető jelenlétéről. Viszont belátom, ezt csak olyanok tudják megérteni, akik benne élnek. Ami a kérdezés nélküli fogyasztást illeti, magam követtem el és igazat adok neked. Köszönöm, hogy véleményezted az írásomat: Miki |
|
|
|
|
|
