Ez egy régi versem tudattalan folytatása lett. Bemásoltam azt is...
Ha a földön fekszem, szétfolyó aggyal
Tudjátok, aznap elhittem az angyalt
Hétköznapok, gyilkos, sápadt hullája
Ostobák, látta, s ti mindhiába
néztétek, ahogy üti halandó fejét a falba
Féltetek, pedig ő csak azt akarta, nagyon akarta
hallgassátok meg, mert előző nap este
feladatot kapott, egy hírnök kereste.
Tett követett szót, s ez bár mindegy
mikor megölte magát, borzongott az isten
Nem jól tetted ember, intett, s távol
izzó koponyával felkeltem az ágyból.
Mindennapi realizmus
Kegyetlen vagyok, de élvezem
Szétzilálom álmaim kéjesen
A csodát is hiába nézem
Semelyik oldalról nem látszik egészen
Ugyan mondd már meg ha vagy
Hogy a valóság miért kör-alak?
Bátorság teszi az embert merésszé
Általad válik a rész egésszé?
Látod kérdezek, nincs rá válasz
Elkopott a hitem, nem kell a támasz.
Belémneveltek, de nem értelek
Sose láttalak, ritkán kértelek.
Most jó, már napról-napra élek
Szép ma is, a holnaptól sem félek
Várok rád , félig üres aggyal
Küldöd-e engem meggyőzni az angyalt?
|
