| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Összeköltözés (részlet egy regényből) Ideje:: 05-11-2011 @ 02:52 am |
|
|
|
|
Fekszem egy ágyon, fejem alatt pár összetekert szőnyeg, készülök
a halálomra. Ha erőt veszek magamon egy kis önvizsgálatra,
megállapíthatom: boldog vagyok. Egy agonizáló, ámde boldog ember.
Ez lennék én. Ja! És csúnya. Mint férfire éhező nő, betévednék
egy ilyen szobának nevezett raktárba, ahol tréningnadrágban,
meztelen felsőtesttel döglik egy alak, aki akár meg is lehetne
elégedve az alkatával, hiszen jó kiállású, izmos, vállas, sportos
fickó, csak az a baj, hogy mindezt zsírpárna fedi. A haja azért
nem lóg a szemébe, mert nem ér el odáig. A körülményekhez képest
még tisztának is mondható, hiszen ledőlés előtt lecsutakolta
nagyjából magát. Azt hiszem, a hölgy helyében azt mondanám, ha
eddig tudtam várni, még kicsit várok egy szalonképesebb alakra. A
szemeimet azért tartom csukva, mert ha meghalok, nem szeretném,
ha fennakadnának a szemhéjaim. Ezen felül képtelen lennék nyitva
tartani. Nincs erőm hozzá. Kész röhej. A jó előbb pisilnem
kellett. Nagyon határozottan. Bementem a toalettre (wc), és ott
toporogtam. Éreztem, hogy kell, de nem találtam a kivezető
csövet. Nem vagyok büszke rá 47 éves koromban, hogy problémát
okozott a megtalálása. Tiszta ideg lettem. Azt hittem, más
nadrágjában keresgélem. Bár most már ez is mindegy. Egy
hullajelöltnek nem a legfontosabb, hogy tudjon pisilni. Lehet,
hogy csak érzem, de valójában mégsem a sírgödör szélén vagyok?
Ezt sem tudom, de egyet igen: ha valami csoda folytán jövendőbeli
lányom, aki cirka 14 hetes, megtalálná a szabadságba vezető utat,
és kibújna, még ő is bele tudna lökni abba az ominózus gödörbe.
Súlyom van (még talán), de az erőm elszállt. "Fáradt lelkem égbe,
testem földbe vágy." Lélekben itt vagyok, de az eszemmel tudom,
az utolsókat rúgnám, ha lenne erőm hozzá.
- Itt vagy, Ernőkém?
- Drága, szép szerelmem, most már nyugodtan halok meg, hogy
felkerestél a ravatalomnál. Izé ... készül kiszállni belőlem a
lelkem. Amit látsz, már csak a hüvelyem.
- A micsodád?
- Nem a micsodám. Most jut eszembe: hol voltál, mikor azt
kerestem? Porhüvelyt akartam mondani, csak spóroltam a szavakkal.
- Szeretnélek megpuszilni.
- Ne fenyegess!
- Ez neked fenyegetés?
- Bocsánat, csak nosztalgiáztam. Eszembe jutott a régmúlt, mikor
lefeküdtünk egymás mellé, valamelyikünk elkezdte a másikat
puszilgatni, aztán simizni, majd ráhangolódtunk egymás testére.
Nos, a puszira még képes vagyok, ha nem kell a fejemet mozgatni,
de másra gondolatban sem.
- Óh, én balga! Azt hittem eddig, hogy a nőkre kell féltékenynek
lennem, aztán kiderül, a szekrényekre. Ne izgulj, tudom,
kifáradtál. Hogy közelítselek meg?
- Másszál át a dobozokon!
- Te hogy mentél oda be?
- Besurrantam a résnyi helyen, aztán lezuhantam a heverőre, de
közben véletlenül a dobozok elzárták mögöttem az utat. Nincs más
választásod: vagy mászol, vagy rámolsz előbb, ha meg akarsz
izélni.
- Rámolásról szó nem lehet. Keresek egy párnát, aztán jövök.
- Párnát?! Lillám, örömödben a fenekedet verheted a padlóhoz, ha
holnap találsz egyet. Nem akarok udvarolni neked, de esküszöm,
meg vagy huzatva.
- Nem tudod, melyik dobozba csomagoltad őket?
- Konkretizáljuk: a te párnáidra vagy az enyémekre gondolsz?
- Nem mindegy?
- Fején találtad a szöget, életem. Mindegy, mert egyiket sem
tudom, de az élet azt igazolja, amit keresünk a kupacban az
mindig legalul van.
- Mikor lesz itt rend?
- Erre könnyebben tudok válaszolni. Majd ha a kis Lilla
érettségi környékén elhívja a barátait rendet csinálni, meg
persze takarítani. Momentán az ábra: te általam áldott állapotban
vagy, engem viszont a sors áldott meg. Jártányi erőm sincsen. Úgy
néz ki, ismét özvegy maradsz.
- Hülye. Különben ha már úgyis ez a sors vár rám, legalább én
határozom meg özvegységem kezdetét.
Nem tudom, hogy történt, de tény, a következő pillanatban teljes
70 kilójával helyezkedett el testemen.
- Menjél beljebb vagy kijjebb, hogy melléd tudjak feküdni!
- De akkor szálljál le rólam! Nélküled sem tudtam mozogni, veled
pedig meg se próbálom.
- Még egyszer nem mászok át ezen a dobozhegyen.
Elemi erővel tört ki belőlem a röhögés.
- Ne mozgassad a hasadat, mert árt a babának!
- Nem tudom visszatartani. Röhögnöm kell és kész.
Erre ő is belekezdett. Ez az igazi szerelem, a tökéletes
harmónia. Fél órája, hogy elmentek a segítő kezek, miután
behurcoltuk a cuccokat az új otthonunkba. Ezek után mit csinálnak
a fiatalok? Fekszenek egymáson, és röhögnek.
- Próbáljuk úgy, hogy ellentétes irányba mozogjon a hasunk, mert
akkor elképzelhető, hogy a tiéd nyugalmi állapotban marad, és a
kis Lilla nem kap tengeri betegséget! Jaj! Ne térdelj oda, az
fáj!
- Ne kényeskedj! Örülj neki, hogy megtaláltam, amit te az előbb
sokáig kerestél.
- Vedd már el a térded!
- Te pedig menjél kijjebb!
- Nem tudok, és nem is akarok. Megengedem, hogy továbbra is
rajtam feküdjél.
Én viszonylag szituációhoz illően voltam öltözve, bár alul
kellett volna ruha nélkül lennem, de fölül voltam, ő viszont
abszolút ruhában. Igaz, nem annyira lényeges, mert ruha nélkül is
csak röhögni tudtunk volna. Legalábbis én.
- Most mi lesz, Ernőkém?
- Szeretném ha a derekad köré vonnád a karjaimat, úgy akarok
meghalni.
- Nagyon kivagy?
- Mi az, hogy "nagyon ki vagy?" Azt még tudom, hogy ki vagyok. Én
vagyok a fenyő, és olyan állapotban, mint amilyent újév után
dobnak ki az ablakon. Annak tudatában halok meg, hogy a
szerelmemnek van egy szép háza. Javaslom, még egyszer ne menjél
férjhez, mert ilyen rövid időre, mint ez a házasságod tartott,
semmi értelme nincsen!
- Bezzeg hülyéskedésre most is van energiád.
- Szépen dúsulsz. Nemrég simán tudtalak mozgatni, most meg
kinyomod belőlem a szuszt.
- Jól van, itthagylak, és visszamászok.
- Isten ments! Jé! Csak most látom, nem vagy kisminkelve.
- Gondoltam rá reggel, hogy kosztümöt veszek, és felcicomázom
magamat ékszerekkel, aztán hurcolom a dobozokat.
- Nem fázol?
- Melegem van, de szívesen innék egy kávét.
- Pincér! Pincellér! Pincnök! Egy kávé és egy konyak rendel.
- Mit gondolsz, van esély rá, hogy valaki meghallotta, és hoz?
- Kb. annyi az esély, mint megtalálni a kávéfőzőt. Viszont jó
hírem van: azt tutira tudom, hol a kávé.
- Hogy fogunk aludni?
- Mint a bunda. Ebben az egyben biztos vagyok. Az jutott eszembe:
az én házam, az én váram. Ha ez igaz, akkor mától kezdve
elmondhatod: "Gyöngyvári, Gyöngyváry Lilla."
- Igaz. Gyöngyváry Lilla vára a Gyöngy utcában.
- Istenem, milyen szép lesz, mikor sok év múlva ez a vár tele
lesz Fenyővel.
- Csak akkor, ha fiunk születik. Hétfőn lehet, hogy kiderül a
baba neme. Megyek vizsgálatra.
- Az még korai.
- Rendben, akkor szerdán megyek.
- Tündérkém, meséljél! Jó hülyének lenni?
- Ezen régebben én is gondolkodtam. Aztán találkoztunk, és
láttam, majd kicsattansz az egészségtől. Van még ilyen jó
kérdésed?
- Van. Mi lesz a vacsora?
- Marhavadas zsömlegombóccal megfelelne az úrnak?
- Nagyon.
- Nekem is. Akkor próbáljuk elképzelni!
- Nem marad más hátra, mint Lillák legurulnak rólam, én pedig
megyek alkotni. Közben lábbal csinálok egy kis utat. Hallottad
ezt? Visszapofázott az egyik doboz.
- Ahogy hallom, poharak vannak benne.
- Édesem, itt a tavasz. Ez a doboz máris kinyílt. Hurrá! Van,
mivel együnk, csak nincs mit. Íme az evőeszközeid.
- Rá kellett volna írni a dobozokra, hogy mik vannak benne.
- Még nincs késő, mindegyik tele van. Egyébként az egyikre
ráírtam, hogy rókafarkú fűrész.
- Az van egy dobozban?
- Szerszámok, de nem akartam mindet külön leírni.
- Gyere, fogd meg gyorsan!
- Édesem, előbb együnk valamit!
- Mindjárt a fejemre esik ez a doboz, gyere már ide! Miért
kopogtatod az oldalait?
- A dinnyéről is így állapítjuk meg, hogy érett-e.
- Istenem istenem! De sok bajom lesz még ezzel a két gyerekkel.
- Szólítsál csak Ernőnek, nem kell mindig istenezned!
Bezzeg mikor egy csomó lényeges dolgot megtaláltam, már nem
fohászkodott. Sütötte a panírozott halrudacskákat. Tányérokat
sajnos nélkülöznünk kellett, viszont voltak tálcák garmadával.
- Holnap keresel nekem pizsamát?
- Olyanokkal találkoztam sütés előtt valahol.
- A szennyestartóban én is, de nem szeretném felvenni.
- A fehér asztal alatt van, egy dobozban.
- Ma még ruhákat is kell keresni, mert ... milyen nap lesz
holnap?
- Péntek, de nem kell bemenned.
- Utálom a halat, főleg így magában.
- Egyél hozzá nápolyit!
- Melyik konyhaszekrényt fogjuk használni?
- Várjál, Ernőkém, megvan!
Ezzel felpattant a székről, és berohant a szobába. Vártam egy
kicsit, aztán ügettem utána. Persze, hogy már nem ott volt.
Próbáltam követni a nyitott ajtókon keresztül, végül kikötöttem a
gyerekszobánál, ami viszont csukva volt.
- Nem tudsz bejönni. Majd mindjárt elpakolok.
- Mit csinálsz?
- Ágyazok. Megtaláltam az ágyneműt.
- Mit raktál az ajtó elé?
- A mosógépet toltam oda, mert nem fértem el a sok doboztól az
ágynál.
- Itt fogunk aludni?
- Van még ilyen okos kérdésed? Hol aludnánk máshol, ha itt
lakunk?
- Azt kérdeztem, hogy ebben a szobában? Lilla! Hallod?
- Ernőkém, fejemen van a paplan, és nem hallok semmit!
- Húzd el már azt a rohadt mosógépet az ajtótól, hogy bemehessek!
- Várjál kicsit, mindjárt kész vagyok, és elhúzom a mosógépet az
ajtó elől!
Isteni jól elbeszélgettünk. Végre kinyílt az ajtó.
- Hogy nézel ki, életem?
- Kócos vagyok?
- Mondjuk inkább úgy, hogy egyedi frizurád van.
* * *
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-11-2011 @ 02:52 am
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 05-11-2011 @ 07:14 am)
Comment: Miki! Nagyon jól írsz, érdemes vele foglalkoznod...Olvasnám szívesen a többi részét is...Egyedi a humorod!:))))
Gratulálok! Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 05-11-2011 @ 07:33 am)
Comment: Nem, nem kérem, hogy bemutatkozz, pár évtizede élvezem a humorod, mégis jól el tudsz szórakoztatni az írásaiddal. Ennek is minden sora: kac-kac. Ráadásul filmkockaszerűen peregnek előttem a leírtak, olyan szemléletesen írsz. Lizával együtt reménykedem, hogy olvashatunk még a regényedből pár epizódot. Apropó! Miért is nem közlöd az egészet? Egy magyarázatod ismerek, de jó lenne, ha felülbírálnád. Ehhez minden esetre gratulálok! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-11-2011 @ 09:02 am)
Comment: Szia, kedves Lyza!
Írjad csak, dicsérjél, had vigyorogjak örömömben!!! Jólesnek szavaid. Ez a rész az adott regény 25-dik fejezete. Mivel nem mondhatom, hogy az egész könyv hahotára serkenti az embert, nincs szándékomban az egészet publikálni. Ha egészében érdekel, egy szerelemről és semmi másról nem szóló könyv, ami nem felel meg a regény kritériumainak sem, viszont én írtam, akkor, ha privátüzenetben megírod az e-mail címedet, szívesen elküldöm egyben a könyvet. Bár most jut eszembe, a bemutatkozásomnál, fennvan a honlapunk címe is. Azon keresztül is tudsz a főoldalon e-mailt küldeni, vagy ha tetszik olvashatod háromtagú családunk agyrémeit és még a zenei produktumainkba is belekóstolhatsz. Megjegyzem az adataimnál a regisztrálási időpont hamis, mert egyszer az előző tulajdonos volt olyan kedves és kizárt a fullextráról. Köszönöm, hogy folyamatosan olvasol: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-11-2011 @ 09:10 am)
Comment: Áldás, békesség, főnökasszony!
Kisbetűvel írtalak pedig nagy vagy. Ne provokáljál, mert annak még rossz vége is lehet. Nem publikálok teljes könyveket és te ennek pontosan tudod az okát. Az ember esetleg évekig dolgozik rajta, majd a neten, pillanatokalatt kisajátíthatják. Ugye nem várod el tőlem, hogy nyilvánosan neveket soroljak csak a fullextrás tagok közül, akiknek verseit ellopták? Az évek alatt volt itt is pár blog ebből kifolyólag. Te is, én is, a fiókjainknak írunk. Kiadatásra nincs pénzünk, egészében pedig egy könyvet butaság szelek szárnyára engedni. Megjegyzem, abban igazad van, hogy évek múlva visszaolvasva a fejezeteket, éppenolyan szórakoztató tud lenni, mint első alkalommal. Magam is nevettem rajta publikálás előtt. Ha ez így van, akkor degenerált vagyok? Nem baj, legfeljebb halmozottan fogyatékos. :-))) Rozika nevű Mókuci, köszönöm, hogy tanulás közben időt szenteltél rám. Majd meghálálom. Mikuli |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 05-11-2011 @ 09:11 am)
Comment: Miki, kérlek ne haragudj rám. Tetszett, amit írtál, sőt szívesen elolvasnám a folytatást is...de bevallom őszintén Juci humorasabb volt, azt még szívesebben olvasnám...teljesen más a két történet...eszembe jutott Sztankai István, Sütz Ila...azt hiszem a 78-as körzet, de ebben már nem vagyok biztos, nagyon régen volt, még feke-fehérben láthattuk...jézusom, de öreg vagyok...azért ölellek: gaby)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-11-2011 @ 10:08 am)
Comment: Szia, Gabi kedves!
Nézzünk szembe a tényekkel. Hiába kéred, én haragszom rád. :-))) Tudod, családomon kívül azon hat személy közé tartozol, akik rendszeresen olvasnak és véleményezik is az írásomat. Beláthatod, minden okom megvan a haragra!!!
Picit komolyabban, mert nem szeretném, ha szószerint értenéd, amit írtam. A Jucit lényegében a valóság írta. Kétségtelen, építve a jó memóriámra, emlékezetből meg némi jegyzetből idéztem vissza az eseményeket. Ez az írás viszont abszolút a fantázia szüleménye. Szerintem az a gondod vele, hogy, mint két gyerekes anyuka, fogékonyabb vagy a gyerek történetekre. Miért haragudnék ezért? Nincs ihletem most az írásra, ezért Juci lehet, hogy örökre három részből fog állni. Megjegyzem, ő nem nagyon örült, hogy irodalmat csináltam belőle, bár hét és fél évesen, hülyeséget írok, mert immár nyolc évesen, más szavakkal tiltakozott. Ezt nem teszem közzé, mert még a felnőttek esetleg nem értenék meg. :-))) Köszönöm, hogy olvastál, a véleményedet pedig felvállaltad és hidd el, cseppet sem bántó a számomra. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Gyongyi (Ideje: 05-11-2011 @ 11:20 am)
Comment: Hát én bizony nem tudnék választani, Juci vagy ez.:) Mindkettő másért tetszett nagyon. Itt maga a helyzet is elég humoros, de ahogy ezt lefested, az valami szenzációs. Nem véletlenül írtad valahol, hogy mindent a fonákjáról látsz, ez ebben az írásban most nagyon megmutatkozik.:)
Továbbra sem értem, írás közben hogyan dőlhet valakiből ennyi humor, hülyeség. Ehhez valami külön adottság kell.:)
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-11-2011 @ 12:16 pm)
Comment: Szia tanár néni, Bocsánat, Gyöngyi nénit akartam írni.
Aranyos vagy, hogy ilyen szépeket írsz rólam. Hülye vagyok és kész. Jobb mindent a fonákjáról látni, mert sokkal szórakoztatóbb. Tudod, én a tükröt is a hátuljával tartom magamfelé, mert lényegében mindegy melyik oldalára tekintgetek. Azt gondolom, csak a példa kedvéért, ha egy ilyen nagy, melák, komoly ábrázatú fickó, mint én, szépen kiöltözik, mert éppen hangversenyre megy, és véletlenül a tök sima járdán elém ugrik egy addig ott nem lévő mély gödör és én nyakkendőstől elterülök a puha, homokos alján, azon csak nevetni lehet. Vessen meg, aki nem így gondolja! Az ember, feltápászkodik négykézlábra, majd kihátrál a gödörből. Aztán persze megindul hazafelé, átöltözni, mert szennyezett öltönyben nem ülhet a publikum elé a zongorához. Nem szabad tragikusan felfogni, hiszen másnap megismétlődhet a dolog és ha az ember évtizedeken keresztül éli meg az ilyen eseményeket, abba bele is lehet zavarodni. Eszemágában sincsen. Tudod jól, átéltünk pár költözködést és nemigen különböztem a regényhősömtől. Tudod, barátunkkal vittük fel a csigalépcsőn az emeletre a három ajtós szekrényt. Erre, megszólalt a mobilja. Közli velem, álljunk meg a lépcsősor közepén, mert ő társalogni akar a feleségével. Nem lettem dühös, miközben én voltam lejjebb, tehát az egész szekrényt tartanom kellett. Ezen csak röhögni lehet. Köszönöm, hogy ezt a részt sem publikáltam nélküled. Mármint a véleményed nélkül. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 05-11-2011 @ 07:16 pm)
Comment: Kedves Miki,
nem tudom mi más tanulság van irásodban, de egy igen, munkahelyen ebéd szünetben nem szabad olvasni, mert vagy bepisilek vagy elzavarnak a hülye röhögésemért. Sosem add fel az irást, inkább zavarjanak el. Ha ilyen egy költözködés, megpróbálom én is egyszer:-)
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: pirospipacs (Ideje: 05-11-2011 @ 09:13 pm)
Comment: Kedves Miki!
Van az úgy, hogy az ember semmit sem talál, keresgél, és ki tudja mi akad a kezébe. Ismerem a költözés örömeit, ráadásul most kócos vagyok, és pisilnem is kell. :))) )A mosogép nálam sem nagyon fér a fürdőszobában, talán jobb lenne az ajtó előtt. Meggondolom. :)))
Vidáman olvastalak. Szeretettel: pipacs :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-12-2011 @ 01:21 am)
Comment: Teru kedves!
A költözésnek ilyennek kell lennije. Ha olvasod a hozzászólásaimat tapasztalhatod, ennél sokkal drámaibb dolgokat is vidáman szabad megélni. Egy történet gyakorlatilag szószerint fiatal éveimből. Mint új házas, lakást kaptunk Budapesten, Zuglóban. Egy új építésű házban. Tíz emeletes volt. Még nem volt meg a lakhatásiengedély, de mivel tudtuk melyiklesz a mi lakásunk hát elmentünk többször is megnézni. A legfelső emeleten még a közfalak is részben hiányoztak, de a földszinten benn lakott a gondnok, akinél volt az összes lakáskulcs. Mi is földszinten kaptunk lakást. Képzeld el, akkor anyámnál egy nagy három lábú, fekvő zongorám volt, amit speciális szállítókkal kellett szállítatni. Tényleges beköltözés előtt két héttel tudtam fuvarost keresni. A gondnoknő megengedte, hogy a zongora bekerüljön az új lakásba, de semmi más nem volt. Képzeld el a szituációt, zarándokolni jártak oda az új lakástulajdonosok, mások is. Beköltözés még sehol, de az egyik földszinti lakásban verik a zongorát és éneklik az "akácos utat". De ez nem elég, mikor jövünk el a lakásból, kijövök a bejáratiajtón, feleségem pedig kérdezi, hol a lakáskulcs. Közlöm vele, a nappaliban a zongorán. Majdnem meglincseltek a kedves lakótársak, akik éppen akkor érkeztek lakásnézőbe és még két hétig nem lehetett beköltözni. Pofátlan voltam, mert pár nap múlva egy hűtőszekrényt is vettünk és azt is odaszállíttaattam. Ami a pisilést illeti, nem szabad visszatartani, mert abból még baj is lehet. Köszönöm a rámfordított figyelmedet. Most már némi képed lehet erről a kificamodott alakról. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-12-2011 @ 01:30 am)
Comment: Szia, kedves Ilona!
Minden és mindenki jó valamire. Legfeljebb nehéz megtalálni, hogy mire. Talán jó a humorom, lehet, hogy élénk a fantáziám, de ami biztos, most megtudtam két példából is, vízhajtónak megfelelek. Kócosság ellen nekem sok éves bevált módszerem van, amit neked nem tudok javasolni. Havonta vágatom le a hajamat Gyöngyikével, egy centisre. Rozika nevű feleségem pedig mérgében a saját haját tépi ezért, mert, hát az enyémet nem tudja. Imádom a teljesen rövid hajat. Előnye, hogy könnyű hajat mosni, nem kell fésülködni és remekül kiemeli füleim kontúrját. Köszönöm, hogy olvasómmál szegődtél. Elárulom, legközelebb publikálandó írásomban főzni fogok. Ez nálam az igazi művészet. Nem tudom mások számára mennyire lesz szórakoztató. Én tavaly igencsak vidám voltam az akcióm közepette. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-12-2011 @ 01:45 pm)
Comment: No, most át tudom érezni a helyzetet, mert nálunk is költözés zajlik. Természetesen a mi esetünkben, nem ennyire élvezetes ez a kérdés. Jót somolyogtam írásodon. Szeretettel olvastalak: Anna :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-12-2011 @ 02:15 pm)
Comment: Szia, kedves Cila!
A fene fog megenni engem, vagy lyukas lesz az oldalam, ami minimum esztétikai hátrányt jelent. Esküszöm, most olvasva, hogy költözés van nálatok, hívni akartalak és a szemét telefonom közli, a szám ismeretlen. Lehet, hogy ezekután örökre hülye maradok? Rossz májú! Nem érdekel mit gondolsz magadban. Na és, ha eddig is az voltam, mi van akkor? :-)))
Az igazság, mikor tapétáztak nálunk, úgy emlékszem énsem voltam boldog. Viszont rámolni mindig is szerettem. Köszönöm, hogy olvastál. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-14-2011 @ 09:45 pm)
Comment: Remek írás, Miki, tetszet az a humor, az a mindnet átitató őszinte és folyamatos kontaktus ahogy a dialógusaidban viszed a történetet, ugyanakkor sokat bízol a képzeletemre, és ez külön tetszik. Örömmel olvastalak.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 05-14-2011 @ 09:55 pm)
Comment: Ez jó. üdv. fTJ |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-15-2011 @ 03:25 am)
Comment: Szia, Béla!
Örülök, hogy eddigi publikált írásaimat jónak találtad. Ami a képzeletet illeti, valószínű azért hagyok sokat belőlük az olvasóimra, mert nekem, magamnak is lételemem. Szegényes fantáziával én nem tudnék létezni. Történeteimet valóban mindig úgy írom, mintha velemszemben ülne az olvasóm. Tehát ritkán bocsátkozom fölösleges magyarázatokba. Hiszem, hogy az olvasó képben van. Véleményed minden alkalommal új energiát plántál belém, hogy érdemes írni. Ezt köszönöm neked. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-15-2011 @ 03:28 am)
Comment: Örülök János, hogy nem fölöslegesen pazaroltad szösszenetem elolvasására az idődet. Miki |
|
|
|
|
|
