| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Az álom Ideje:: 05-14-2011 @ 03:32 pm |
|
|
|
|
- Rozika! Nem találkoztál valahol a tv távirányítójával?
- Fél órával ezelőtt sietett el mellettem. Kérdeztem is tőle,
hová igyekszik, de nem válaszolt. Lehet, hogy tőled menekült?
- Mondtam már, hogy aranyos vagy?
- Igen. Emlékszem, egyszer tavaly ... megvan ... május elsején
mondtad, amikor átvetted a születésnapi ajándékodat.
- Ne cikizz, mert mindjárt olyat csinálok, amiért gyerekkoromban
az anyukám meg szokott verni.
- Na bumm! Most nagyon megijesztettél. Tessék, kimehetsz hintázni
a játszótérre iskola helyett!
- Nem tudod, hol van?
- Mármint mi? A játszótér vagy a távirányító? Különben mindegy,
mert egyiket sem tudom. Tévézés helyett viszont ajánlhatok egy
hasznos elfoglaltságot.
- Nem akarok most tévézni, csak a távirányítóval álmodtam, és
eszembe jutott, fogalmam sincs hol van. 14 órakor pedig lesz az
időmérő edzés, és jó lenne nem lemaradni az Alonso-ról.
- Érdekes álmod lehetett, amiben a távirányító játszotta a
főszerepet.
- Nem a főszerep lett rá osztva. Azt te domborítottad, mint az
apukám.
- Mutassad a homlokodat! ... Azt hittem lázas vagy, azért
beszélsz félre, de látom az egészségi állapotoddal semmi baj.
Egyébként pedig tegnap a nappaliban találkoztam azzal a lapos
izével, amin egy csomó nyomógomb van.
- Nem csak egy tarka kutya van a világon. Az másnak az izéje nem
a tévéé. Vedd tudomásul, csúnya, agresszív voltál. Ráadásul
lógott a szivar a szádból.
- Tulajdonképpen melyik apukád voltam? Soha nem mondott olyat a
Mami, hogy az édesapád dohányzott volna. A Pali bácsi igen, de őt
még nevelőapádnak sem tekintetted. Bekészítem a gépbe a mosást,
azután hajlandó vagyok veled keresni azt a francot, közben
kibeszélheted magadból a hülye álmodat! Megjegyzem, nem is
ismerhetted igazán az apukádat, hiszen hároméves korodban halt
meg.
- Hát ez az, látod! Tényleg, jóformán semmi emlékem nem maradt
róla, és az éjszakai álmom után félek, mindig a te képedben fog
előttem ezután megjelenni. Pedig nem is hasonlított rád, ahogy az
anyám szokott róla mesélni anno. Egy igazi férfi volt, hiszen itt
vagyok én, az élő bizonyíték erre.
- Azt mondod, álmodban agresszív volt (voltam)?
- Először nem, de az is fájt nekem. Az egyik térdedre ültettél
lovagló ülésbe, úgy "gyí paciztunk".
- Ezt nem értem.
- Mert még nem voltál soha fiú, csak álmomban. Tudod, Mókuci
milyen borzasztó érzés, ha egy férfi kerékpározik a
férfibiciklin, közben egy nagyot kell fékeznie, és ne adja isten,
a feneke lecsúszik a nyeregből a vázra? A fájdalomtól csillagokat
lát az illető.
- Te is azt látnál?
- Én nem tudok biciklizni. Eszembe jutott az a fickó, aki tavaly
itt dolgozott nálunk. Első napon nem tudott mit kezdeni a
ténnyel, hogy mi nem látunk. Másnapra megtáltosodott, és mikor
kivitted neki az udvarra tálcán a kávét, közölte veled, hogy a mi
házasságunk halálunkig fog tartani, mert vakon megbízunk
egymásban.
- Ezt kerested?
- Igeeeen! De jó. Már csak a boldogságomat kell megtalálnom.
- Ha gondolod, adhatok tippeket, hol kutakodjál.
- Jól van, ne rinyáljál! Nem szivar ez, hogy mellre szívjad.
Tegnap még boldog voltam, de jött ez a furcsa álom, és ma a
hatása alatt vagyok. Végül is be kell látnod, cseppet sem
szokványos, hogy az ember sok évtizedet él le a feleségével,
aztán egyszer csak kiderül az álomban, hogy nem is a felesége,
hanem az édesapja.
- Nagyon besüt ide a nap. Inkább kimegyek a konyhába gránátos
indulót főzni, nehogy én is napszúrást kapjak, mint a fiam.
- Krumplis tészta lesz az ebéd? Máris boldogság tölti el a
szívemet. Ebéd után elmegyünk a cukrászdába, és 200 forintért
annyi fagylaltot ehetsz, amennyit csak bírsz.
- Igazán gáláns felajánlás.
- Na szóval, az úgy volt, hogy a feleséged (álmomban az én
anyukám) elment otthonról, és mi kettesben maradtunk.
- Mi az, hogy otthonról? Hát nem is itt laktunk?
- A Gyuriék lakásában laktunk a Havannán. Te nagyon aranyos
voltál, mert megsimogattad a buksimat, és mondtad, hogy "gyí
pacizzunk", de ezt már meséltem, hogy nekem fájt. Szólni nem
mertem, mert féltem tőled, bár akkor józan voltál.
- Szeretnék az apukád lenni, hogy féljél tőlem most is.
- Azt hiszem, ennyi év alatt megszoktalak annak, ami vagy, furcsa
lenne a hirtelen változásod. Mindenesetre én felébredtem, és
átfordultam a bal oldalamra. Ott egészen más álmom volt, de ez
nem lényeges.
- Ha kitalálom az illető nevét, elmeséled?
- Cica.
- Olyat nem ismerek.
- Ha végigmesélem a napot, aligha fogok grenadirmarsot enni.
Tudod, volt egy nagy vakvezető kuvasz kutyánk, de nem a Kitty,
mert ez még annál is nagyobb volt, és Cicának hívtuk. A
szállodában, ahol üdültünk, a második emeleten, a folyosó végén
feküdt éppen az ajtónk előtt, mikor is új vendégek érkeztek.
Kiléptek a lépcsőházból. A Cica, mint egy vadállat, rohant
feléjük hörögve. Én kiabáltam utána: "Cica, gyere vissza!" Meg
azt is: "Fúj, rossz!" De nem engedelmeskedett. Tény, hogy az új
vendégek lementek a szálloda vezetőjéhez, és mint később
megtudtuk, mondták, hogy a második emeleten egy fenevad akart
rájuk támadni. Az üdülő vezetője pedig azt mondta csodálkozó
hangon: "Ja, tudom! Biztos a Cica volt." Ekkor úgy döntöttek az
új jövevények, itt mindenki bolond, és gyorsan távoztak az
objektumból.
- Ez aranyos.
- Igen, de mikor visszafordultam a jobb oldalamra, abban az
álomfázisban nagyon elnadrágoltál.
- A történet nem érdekes, mert biztos megérdemelted.
- Ne légy ilyen csúnya velem, mert mindenkinek panaszkodni fogok
rólad!
- Szerinted van még olyan ismerősünk, akinek nem adtad elő az
okos kérdésedet, miszerint: "Téged is ver a feleséged?"
- De senki nem hiszi el, mert tudják, milyen szelíd vagy. Viszont
tetszik, ahogy először megdöbbennek. Ugyanígy attól is, mikor
sajnáltatom magam: "Te minden nap szoktál ebédelni?"
- Ettől a szövegedtől tudnék falra mászni. Úgy is nézel ki, mint
akit éheztetek.
- Vajon ha a falra másznál, letépnéd a tapétát?
- Ezen még nem gondolkodtam. Mesélsz tovább?
- Ja ... persze ... persze. Azt álmodtam, hogy ezzel a hülye
távirányítóval szórakozok. Teljes hangerőn kattogtatom az üres
csatornákat a tv-n. Többször rám szóltál, még azt is mondtad,
hogy ne zavarjalak, mert olvasol, és megmondod az anyunak, ha
hazajön, hogy húzza el a nótámat. Én azonban, mint nótakedvelő,
ezt szó szerint értettem, és nem ijedtem meg. Ekkor vetted le a
szekrény tetejéről a főzőkanalat, és elnadrágoltál.
- Szekrény tetejéről?
- Miért csodálkozol? Mondtam, hogy a Gyuriék lakásában voltunk.
- A barátodat pedig úgy ismered, hogy a szekrény tetején tartják
a főzőkanalat?
- Ennyire még nem ismerem őket, de mi lenne, ha most felhívnám a
Gyurit, és minden bevezetés nélkül kérdezném meg, hogy hol
tartják?
- Legfeljebb bimbózó barátságotok véget érne.
- Haragszol rám, Mókuci, hogy ilyet álmodtam rólad?
- Ha segítesz hagymát pucolni, nem haragszom.
- Egyébként pedig hazudtam neked, mert nem is vertél meg.
Akartál, de sikerült elszaladnom.
2009. augusztus 3.
* * *
Családunk amatőr irodalmi honlapja:
http://migyoro.5mp.eu
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-14-2011 @ 03:32 pm
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 05-14-2011 @ 04:50 pm)
Comment: Az, hogy Alonzónak drukkolsz piros pont, és hogy megnevettettél az egy másik...szóval begyűjtötted őket, mint a távirányítókat!:)))) Gratulálok írásodhoz Miki!...
Kellemes hétvégét!...Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-14-2011 @ 05:01 pm)
Comment: Szia, Lyza kedves!
Csak nem te is?!!! Dehát hiszen akkor rokonlelkek vagyunk, ha egy bandában muzsikálunk. Tudom, ezután következik, hogy te nem vagy zenész. Nem baj, csak kedveljed a vad Spanyolt! Örülök a mosolyodnak, ez számomra a jutalom. Ami a hétvégét illeti, csak az a bajom, nem tudom neked mik a jók. Mindegy, azokat kívánom és drukkolok, hogy kívánságom valóra váljon. Ugyanakkor tudnod kell, ha eddigi írásaimból még nem derült ki, meggondoltan cselekszem. Ha teszemazt drukkolok, azzal levan kötve az aktív kapacitásom. Ebből következik, családom nemsokat remélhet tőlem erre a hétvégére, mert én neked drukkolok. Köszönöm, hogy olvastál és ráadásul elsőként. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 05-14-2011 @ 05:45 pm)
Comment: Az idősebb lányom Madridban él, eltudod képzelni, hogy másnak drukkoljak és ne Alonzónak???:)))))...A családod ne hagyd, nekem ne drukkolj helyettük én úgysem pótolom a szeretetüket, én az írásaid szeretem:))))...Hajrá Alonsó!!!:))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-14-2011 @ 06:02 pm)
Comment: De jó neki, hogy mindig melegben van. Különben pedig, hogy a családomnak jó hétvégéje legyen, az nagy mértékben rajtam is múlik, tehát fölösleges drukkolnom. Ez egy vidámnak mondható család, bár részben másképpen is szokták aposztrofálni. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 05-15-2011 @ 12:14 am)
Comment: Kedves Miki,
Te egy olyan regényt tudnál irni ezzel a végtelen tehetséggel, hogy annak párja nincs. Nem gondolkodtál még rajta? Annyi rövid történeted van, ha ezt koszorúba fonnád, agyonüthetetlen lennél:-))) Tapasztalatból mondom, ha egyszer időmilliomos leszel és érdekel, keresd ki a Szimultán cimű sorozatom, az is ilyen apró történetekből lett kisukmálva:-)
Szeretettel Teru
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-15-2011 @ 02:32 am)
Comment: Szia, kedves Teru!
Az "Összeköltözés" írásomnál jegyeztem meg, hogy részlet. Ezenfelül a hozzászólások között valakinek meg is jegyeztem, ha érdekli a teljes könyv szívesen elküldöm neki. Azt hiszem nyolc könyvet írtam eddig. Regénynek nem nevezném őket, mert a műfaji besorolásnak nem felelnek meg. Az elsőnél még naivan azt gondoltam sikeres lesz, ha önmagamon kívül a családomnak is tetszik. Ha figyelemmel kíséred mostani felbukkanásomat a fullextrán, magad is láthatod, nem vagyok sikeres. Sokan olvasnak, de kevesen szóltok hozzá. Ha ráklikkelsz írásom alatt a családi honlapunkra, ott is hasonlók a tapasztalatok. Pontosan tudom az okát. A másság az emberek számára valamiféle fertőző betegséget hordoz magában. Elolvassák írásaimat, de tovább mennek, hiszen általában kihangsúlyozom, hiszen többnyire a saját életemet írom le. Ha azon fogyatékosok közé tartoznék, aki mondjuk az üzenőfalon sajnáltatnám magamat, akkor az emberek képesek lennének nyilvánosan gyűjteni szegény nem látónak, mert az ám az emberség, hogy szánunk. Én viszont azon kevesek közé tartozom, aki fogyatékossága ellenére nincs rászorulva semmiféle támogatásra, ráadásul saját állapotomból adódó epizódokat a fonákjáról ítélem meg. Egy csodabogár vagyok, aki bár fogyatékos, de nem lehet szánni. Így hát kerüljük el messzire. Bocsáss meg, hogy neked részleteztem azt a problémámat, ami miatt időközönként pár írás erejéig felbukkanok irodalmi oldalakon, majd pár virtuális képencsapás után egy darabig elmegy a kedvem a publikálástól. A könyveim virtuális fiókomba kerülnek és előtte kizárólag két személy olvassa őket. Ugyanis szenvedélyem az írás. Soha nem akartam kiadni őket, bár anyagilag éppen megtehetném, csakhát fölösleges saját pénzemért magamnak csalódást okozni. Köszönöm, hogy ezt a szösszenetet is pozitívan értékelted: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 05-15-2011 @ 02:46 am)
Comment: Jaj, szegény Mikuli, annyira sajnállak! Édesem, igazán olyan... fogalmam nincs, minek mondják a boszorkányt, ha hirtelen him neművé válik... szóval, olyan csúfságos voltam veled? Jaj, bocsika, hajolj le, hogy megsimizhessem a buksid! :) :) Remélem, jó napod lesz, kellőképpen megsajnálgattalak. :) :)
Most az a gondom, ki sem derült az írásodból, pucoltál nekem hagymát? Tudod, hogy attól mindig sírnom kell. Persze tudom azt is, amióta feladatoddá avanzsáltam a hagyma tisztítást, már neked is zuhanyból van a könnyzsákod. :) :) Szóval hogy szavam ne felejtsem, hálás vagyok, amiért az egyébként pocsék éjszakámat vidámmá varázsoltad, de a dícséretem fokát abban mérem, kinek kellett hagymát pucolni. :) :) Gratulálok és eszedbe ne jusson a fenyegetésed betartani, hogy visszavonulót parancsolsz magadnak, mert akkor mi lesz velünk, szegény humorra vágyó olvasóiddal??? Kíváncsian várom, melyik régi, vagy inkább új írásoddal lepsz meg legközelebb.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-15-2011 @ 03:19 am)
Comment: Csumi, Főnökasszony!
Majdnem azt írtam: "szevasz fater!" Lidércálom volt, de átéltem.Mókuci, te vagy a mindenem. Apám, anyám, hitvesem szeretőm. A baj akkor következikbe, ha senkinek tekintelek majd és az lenne az igazi lidércálom. Senki nem mondhatja
azt, hogy senki, anélkül, hogy valaki lenne. Aki senkit mond, annak valakinek lennije kell.Ez az igazság, Karinthy szavaival élve. Amikor hagymát kell pucolnom, kicsit "utállak," de munkám végeztével elfelejtem a rámrótt büntetésedet. Most pedig köszönöm, hogy ébredésed után velem járattad be éjszakai nyugalmad utáni agytekervényeid. Mi lenne velem, ha te nem lennél? Megjegyzem, mikor anno álmaimat írásba öntöttem, nem örültél neki, hogy te lettél a faterom. Bár lehet és erre nem emlékszem pontosan, talán a szivar hozott ki a sodrodból. Van neked "sodrod? Főzzél finom tejfölöshusit, mert, ha nem, holnap kidumállak az üzifalon! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Gyongyi (Ideje: 05-15-2011 @ 05:51 pm)
Comment: Ajjaj, újabbnál újabb sziporkák! Csak kapkodom a fejem, hol Juci, hol Lilláék, most meg egyenesen a család.
Mondjuk a nyolc könyvből van mit válogatni, úgyhogy gyere csak elő még több meglepivel, hasonló humoráradattal. Munka után édes a nevetés. Jól kikapcsol a feszültségből, több idő is lehetne kikapcsolódásra, a fene vinné el.:)
Távirányítóval én is szolgálhatok párral, ha éppen a hiányukban szenvedsz. De van, ami már csak gyerekjátéknak való. Csak szólj bátran!;) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-15-2011 @ 09:49 pm)
Comment: Az álmok, amelyek mindig megtréfálják az embert. :)))) Ez a történet, is derűs és vicces. Igazán tetszett, jót szórakoztam olvasása közben. :))) Ami az olvasottságról írt véleményedet illeti, annak semmi köze nincs az állapotodhoz. Ha megnézed a portálon a mások által publikált prózákat, hozzájuk sem szólnak többen. Az emberek a prózát nehezen olvassák képernyőn, ezért van ez, és nem attól, hogy nem látsz. Történeteidet könnyű olvasni, szórakoztató, így ha valaki belekóstól, biztos függővé válik, és olvasód lesz később is. Türelem... De ismerlek, ez nem tartozik az erényeid közé...:))) Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 05-16-2011 @ 12:43 am)
Comment: Kedves Miki,
már jónéhány éve itt vagyok a portálon, nekem az a tapasztalatom, hogy a prózákat kevesebben olvassák, viszont aki elolvassa, az várja a folytatást. Én amagam úgy vagyok vele, mintha egy szindarabot néznék, nem taosolok bele minden jelenetbe, viszont a végén felállok és nagy hangon kiabálom, bravo, még, még! Szerintem ne vedd sértésnek, ha nem mindig szólnak hozzá, az még véletlenül sem jelenti azt, hoyg nem olvassa senki, vagy nem érdekel senkit. Amikor az én Szimultán sorozatom ment, szinte alig volt hozzászólás, de a végén kiderült, 40-50 ember olvasta állandóna és szivdobogva várta a folyzatást. Én viszont úhy vagyok vele, ha csak egy ember is végig olvassa, elértem a célom, tehát ne vedd annyira a szivedre. A hozzászólásokból itélve, elég sokan verik a dobot, s szerintem nagyobb sikert arattál mint bármelyikünk:-)
Szeretettel ölellek Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-16-2011 @ 02:19 am)
Comment: Szia Gyöngyike!
Úgysem hiszi el senki, hogy tegnap csak egyszer találkoztam veled, mert beástad magadat iskolai teendőidbe. Mondhatnám úgy, tegnap nem is láttalak, de ez már nem biztos, hogy jó poén lenne tőlem. Igen, mától kezdve gyűjtöm a távirányítókat. Bár furcsa felajánlás, ha először azt mondod a fene vigye el, majd nekem is juttatsz belőlük. Amit tudok tapasztalatból, hiába van sok távirányítóm, attól még nem kizárt, hogy álmodni fogok róluk. Tudod, így voltam én a hölgyekkel is. :-))) Mindenesetre köszönöm, hogy miközben nagyon elfoglalt vagy, a hajam levágásán túl írásom olvasására is szántál időt. Majd meghálálom, ha egyszer elkap a bóna és ismét publikálsz. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-16-2011 @ 02:41 am)
Comment: Szia, te kedves Cila (polgári néven Anna!)
Van igazság abban, amit írtál. Az írásomról szóló dicséretedet maradéktalanul osztom. :-))) Viszont részigazság a próza publikálásáról, amit írtál. Dehát ezt már sokszor megbeszéltük. Kitudná jobban kívülállóként ha nem te, hogy ez igaz az élet minden területére. Jelzem az olvasottságom megvan, ahogy a honlapon is. Sőt, a honlapon egyértelműen mutatkozik, a beszédes című írásaimnak nagyobb az olvasottságuk. Hozzászólásokat azonban ott is ritkán írnak az emberek. Ez valamiféle állhumánum. Hátha valami olyat írnának, amivel megbántanak. Hidd el, nagyítóval kell keresni az olyan embereket, mint te vagy, aki ha nem értünk élőszóban valamiben egyet, akár le is hülyézel és mégsincs sértődés. Tudod jól, sok év alatt megismertem a fullextra tagságát. Tudom, kitől mire lehet számítani. Azt is pontosan tudom névszerint, kik azok a régi tagok, akik prózát is olvasnak és véleményezik is. Megjegyzem, ha ritkán, de az évek alatt kétszer verset is publikáltam. Ugyanazok az illetők, akkor is tőlem elmaradtak. Nincs bennem keserűség, mert erről szól az életem. Képzeld el, van a publikálók között olyan is, aki az iwiwen az ismerőseim közé tartozik, mert anno bejelölt. Naná, hiszen a fullextra tagságába tartozom. Amúgy egy rohadt szót nem szólt még hozzám. Ami pedig a türelmemet illeti, igazad van. Hátul álltam mikor osztották, ráadásul folyamatosan elém tolakodtak a sorban. Mikor néha megszál a bóna, pár írást publikálok, aztán kimegy a biztosíték és nem talpalom. "Ne szidjatok soha engem, én a szidást nem érdemlem, nem tudok más lenni!" Ja persze, nem szereted a magyar nótát. Na, talán így stílszerűbb leszek: "Aki megért, senki sincs talán ..." Köszönöm, hogy bokros teendőid közepette minden írásomat figyelemmel kíséred. Bár érdekelt volna előző írásomnál feltett kérdésemre a válaszod, ez most elmaradt. Kézcsókom: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-16-2011 @ 02:58 am)
Comment: Szia, Teru kedves!
Köszönöm, hogy visszatértél írásomhoz. Nem megyek bele ismétlésbe, hiszen Annának részben megválaszoltam. Igazat is adok neked általánosságokban. A baj csak ott van, hogy személyem meglehetősen egyedi. A baj ott van, hogy ez nem fullextra jelenség. Lakóhelyemen is van olyan szomszédom, (méghozzá telekszomszéd,) aki még nem jutott el odáig az elmúlt 31 évben, hogy egyszer köszönjön nekem. Gondolom a temetésemre eljönne, mert azt más is látná. Ha közzétenném akár itt, akár máshol, hogy adakozzatok emberek, mert kiraboltak, jönnének a felajánlások, szintén látványosan. Csakhát nem tartozom ebbe a kategóriába. Tudod, mikor én az udvaron fűrészgéppel deszkát fűrészelek, akkor a legtöbben csodálkoznak, vannak páran, akik képletesen megsimogatják a buksimat, milyen ügyes vagyok. Holott, csak arról van szó, hogy emberként élek. Mindent megcsinálok, amire képességeim predesztinálnak. Világéletemben harcoltam azért, hogy az embert lássák bennem és nem egy csodabogarat. Türelmetlenkedésem mögött talán az bújik meg, hogy helyzetemnél fogva sokkal inkább sikerorientált vagyok. Köszönöm, hogy ismét hozzászóltál a témához és megismétlem, igazad van, ahogy Annának is. Nekem nagyok az elvárásaim. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szilfer (Ideje: 05-16-2011 @ 08:01 am)
Comment: Kedves Miki, biztos kézzel nyúlsz a Téged körülvevő élethelyzetekhez, humoroddal sikerül feloldanod a feszült pillanatokat is. Mindig szeretettel olvaslak, mert magamra, magunkra ismerek ezekben a kedves zsánerképekben!
Baráti üdvözlettel, Feri:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 05-16-2011 @ 08:36 am)
Comment: Remélem a távirányító azóta már megkerül, talán a játszótéri hinta sem magányos...Alonso? - nos, talán inkább Schumacher - amíg pirosban volt. Most? - nem is tudom, talán inkább Vettel...éljen a Forma1 és az ilyen jó storyk...pusszanat: ))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-16-2011 @ 09:39 am)
Comment: Feri, köszöntelek!
Ambivalens személyiség vagyok. Biztos kézzel nyúlok dolgokhoz, máskor pedig próbálok magamról olyan képet mutatni, mint, aki kettőt sem tud szólni. Talán az írásaim és a hozzászólásaim, ezt pontosan aposztrofálják. Magam is úgy gondolom, amiket leírok, bárkivel megtörténhet, legfeljebb az emberek általában elsiklanak bizonyos nem fontos események felett. Köszönöm és hálás vagyok érte, hogy állandó olvasoim között tudhatlak. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-16-2011 @ 09:50 am)
Comment: Szia Gabi kedves!
A gondom ott van, ha már terítéken van a forma-1, nem vagyok képes felfogni, egy ilyen világklasszis, miért kell, hogy lejárassa magát annyi dicsőség után? Tényleg nem értem, mert aligha van szüksége a ppénzre. Tudomásul kéne venni, itt vannak a tehetséges fiatalok. A gond ott van, hogy az élet minden területén tapasztalni, hogy emberek elveszítik az önkritikájukat. Anno Gobbi Hilda, már alig tudott értelmesen beszélni, de ragaszkodott a színjátszáshoz. Vagy, mivel zenész vagyok, Az én fiatalságomban Kovács Erzsi fogalom volt. Ma is gyűjtöm a régi felvételeit, de ki nem állhatom, ahogy a 80 éves Erzsi néni énekel. Ugyanezt tapasztalom a politikában, hogy emberek kapaszkodnak ahhoz a székhez, ahol már érdemben teljesíteni képtelenek. Dr. Horváth János, aki korelnökként vezette tavaly a megalakuló új országgyűlést és összekeverte szezont a fazonnal. Visszatérve a forma-1-re, bizony az a német srác kiváló tehetség. Nekem pedig ha időmérő, vagy futam van, semmi más program nem fontosabb, mint a forma-1. Köszönöm, hogy olvastál és besorolhatlak a fullextra forma-1 rajongói csapatába. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-16-2011 @ 12:30 pm)
Comment: Kedves Miki! Mivel nem szeretném, hogy az oldalad lyukas legyen, - hogy néznél már ki, nem igaz? Tehát a költözés nálunk most azért zajlik, mert a leánykámék hozzánk költöznek, hogy ne ténferegjen a két "öreg" magában a házban. Így aztán egy kis átépítésre is sor kerül, mert Ők mennek az emeletre, mi meg a földszintre. Ami a telefonszámot illeti, nem tudom mit hívtál, mert évek óta nem változott meg semmilyen számom. Ölellek: Anna :)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-16-2011 @ 02:08 pm)
Comment: Nagyon nem szeretném nyilvánosan taglalni ezt a telefontémát. Rozika tudta fejből, ő mondta nekem, mert a telefonomban már nem volt meg. A telenor meg elküldött automatán a francba. Bocsánat, ez persze nem így igaz, de tény, egymásután többször hívtalak, ugyanazzal az eredménnyel. Ha igényeled, ideírhatom a számot. Ámbátor, most jut eszembe, miért ne írnám ide, ha úgysem a tiéd? 20/335-96-97
Ismersz, tudod, hogy nehezen viselem a kudarcokat. Ezért a telefonom majdnem meghalt. Én mindenesetre a földhöz vágtam, de békebeli anyagból gyárthatták, mert semmi baja nem lett. ráadásul a földről visszapofázott. Tudod, hogy nőihangon dumál a piszok. Ez van, de legalább esztétikai külsőm nem változik. Köszönöm az információkat. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: pirospipacs (Ideje: 05-16-2011 @ 05:33 pm)
Comment: Kedves Miki!
"-Mondtam már, hogy aranyos vagy?" :)) Olyanok az írásaid, mint egy kis zöld sziget a háborgó tengeren, ahol az ember csak eldobja magát lazán, és nevet bele a nagyvilágba. Ugye tudod, hogy a nők csak a nevetéstől ráncosodnak!:))) (Ellentétben a férfiakkal, akik persze a kortól). Annyira életdobta történeteket írsz, de imádnivaló, sajátságos humorral teszed.
Szeretettel: pipacs :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-16-2011 @ 07:00 pm)
Comment: :))))) A telefonszámom nem titkos, több topikban is olvasható. 20-335-9796. Sajnálom, hogy egy aprócska szám, ennyi bosszúságot okozott...:)))) Sajnálom, hogy mérgelődnöd is kellett...:))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-17-2011 @ 12:35 am)
Comment: Ilona kedves, ezt a sok szépet, hogy köszönjem meg neked? Jól indul a napom. A keddet tuti napsugarassá tetted számomra. Magam is úgy gondolom, a kor csak a férfiak külsejét változtatja meg. Nem véletlen, hogy a hölgyek tovább élnek. A csúnya, rosszindulatú férfiak erre azt mondják, "Azért, mert nem volt feleségük." Dehát ez ott sántít, hogy az agglegények is hamarabb távoznak az élők sorából. Ami a humort illeti, szerintem így van értelme az életnek. Kétségtelen, hamar kapom fel az agyvizet, pár percig tombolok, aztán megnyugszom. Persze az is lehet, hogy a derühöz, előre jól megtervezett életút szükséges. Köszönöm, hogy írásaimat folyamatosan olvasod és örülök, hogy hangulatodat, ha ideiglenesen is, de pozitív irányba tudom befolyásolni. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-17-2011 @ 12:42 am)
Comment: Tudod Cila, a legjobban az bosszantott, hogy magamnak köszönhettem a mérgelődést. Egy hirtelen mozdulat és telefonszámnak nyoma sincs. Viszont magad is tapasztalhatod, egyre bölcsebb vagyok. Immár öt írást publikáltam zsinórban. Ez velem csak zsenge ifjúságom idején fordult elő. :-))) Órámra tekintve, éjfél múlt 45 perccel. Most azonnal beírom számodat sokadszor a telefonomba és, hogy bizonyítsam, nem valótlant mondok. mindjárt fel is hívlak. Hihihihihi! Jól van, nem teszem, pedig úgy szeretném lapát fülemmel tapasztalni milyen boldogságot szereznék neked ezzel a cselekedetemmel. |
|
|
|
|
|
