| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Juci a talpraesett Ideje:: 05-18-2011 @ 02:39 am |
|
|
|
|
- Tudod, min töprengek?
- Széken, de töprengés ürügyén nem fogod elmismásolni a rád váró
teendőket.
- Mókuci, ne bánj velem ilyen mostohán! A munkának legfőbb
tulajdonsága, hogy megvár. Mi lehet azzal a szegény kislánnyal?
- Jucira gondolsz?
- Csakis. Azt ígérte, születésnapomon meghúzza a fülemet, és
megfeledkezett róla. Nem szokott ilyet csinálni.
- Október 8-án járt nálunk először, azóta hány születésnapod
volt, Mikuli?
- Május elseje, tegnapelőtt. Megboldogult fiatal évtizedeimben
úgy szoktam koccintgatni a cimboráimmal: "Egyszer van
születésnapunk az évben, nem igaz?!"
- Emlékszem, meg arra is, hogy reagálták le, amikor kiderült az
igazság. Tényleg egyszer, de véletlenül sem azon a napon, amikor
koccintani akartál rá. Juci tudom mit ígért, de erről is
megfeledkezett, mint minden másról, a kis szeleburdi. Hívjad fel
őket!
- Tessék!
- Szia, Júlia, Miki vagyok.
- Szia, Miki! Én is Miki vagyok.
- Csak nem azt mondod, hogy lányos zavaromban magamat hívtam fel?
- Milyen számot hívtál?
- A számra nem emlékszem. Rámondtam a telefonra, hogy Gyöngyike,
és ezek szerint téged hívott.
- Nem értem. Ha Gyöngyikét mondtál, miért gondoltad, hogy Júlia
vagyok, férfi létemre?
- Mert hasonlított a hangod. Mit írt ki a telefonod, nem azt,
hogy anyu?
- Ismeretlen szám. Mintha azt mondtad volna, te is Miki vagy,
Akkor miért írta volna, hogy anyu?
- Mert Rózsika telefonjáról beszélek. Az Anna lemerült.
- Annyira még nem ismerjük egymást, hogy beavassál a szexuális
életedbe.
- Anna a telefonom neve.
- A feleségemet is Annának hívják.
- Örvendek. A lényeg, ha sikerült volna Annáról hívnom Júliát,
akkor Picurt írt volna ki Júlia telefonja.
- Druszám, lennél olyan kedves világossá tenni számomra ezt a
szövevényes kapcsolatot!
- Szívesen. Mivel Juci nyolc éves lett, Júlia nekiadta a
telefonját. Gyöngyi viszont új telefont vett magának, és az övét
megvette Júlia. Érted már?
- Kezdem kapisgálni. Kártyával együtt lettek a telefonok
elidegenítve. Már csak az a kérdés, ki az anyu?
- Anyu, Júlia és Rózsika. Júlia, Jucinak, Rózsika Gyöngyinek az
anyukája. Vágod?
- Ki a picúr meg az Anna?
- Picur, polgári nevén Tibi, a Gyöngyi férje volt, akitől én
vettem meg pár éve a telefonját, és elneveztem Annának. A
harmonikám Frici, a mosógépünk pedig Júlia.
- Világos. Fel akartad hívni a mosógépeteket, és én jelentkeztem
helyette.
- Szerinted hülye vagyok én?!
- Még nem merném határozottan állítani, de érlelődik a
tudatomban.
- Ha már itt tartunk, megkérdezhetem, miért veszed fel a
telefont, ha nem téged hívnak?
- Benne volt a pakliban, hogy az ismeretlen szám akár engem is
hívhat. Áruld el, az öt telefon közül melyik írja ki a te
nevedet?
- Ha Jucit hívom az Annáról, illetve Rózsikát. Szegény kislány,
ha az anyukája hívja őt, Juci simán Gyöngyi néniként üdvözli,
mert neki meg azt írja ki a készülék, hogy Gyöngyi.
- Ki az a Gyöngyi?
- A lányom. Ne haragudj, el kell köszönnöm tőled, mert
csengettek, és Rózsika a kaputelefonon most tudta meg, hogy Juci
várakozik bebocsátásra a kapunál. Megyek beengedni.
- De kár, pedig már majdnem megismertük egymást. Különben az
érdekesség kedvéért, a lányomat is Annának hívják, és Gyöngyi
néni tanítja őt az iskolában.
- Milyen kicsi a világ, egy személyről beszélünk.
Kimentem, nyitom a kaput sarkig tárva. Juci biciklije vág térden.
Juci sehol.
- Szia, Mikuli! Mindjárt megyek, csak itt láttam egy szép
orgonát, viszek nektek is. A biciklimet a kapuhoz támasztottam.
- Köszi, megtalált.
A harmadik háznál van egy nagy orgonabokor. Ebből még baj is
lehet, ha észreveszik a dézsmálást. Márpedig Juci nem keveset
hozott a virágokból.
- Azért jöttem, mert anyu beteg, elküldött gyógyszertárba, de
puhák a gumik a bicajomon. Fel tudod pumpálni?
- Vidd be az orgonát Rózsika nénihez, én pedig keresek pumpát!
Nem tegnap pumpáltam utoljára biciklit. Az esemény egy nappal
közelebb van a tegnapelőtthöz, lévén, nekünk nincs kerékpárunk.
Tevékenykedésem közben hallottam a nyitott ablakon keresztül,
Juci nem unatkozik. Immár biztos vagyok benne, ő felnőttként is
mindig fog találni magának elfoglaltságot. Hasznosságában azonban
nem vagyok biztos.
- Csitri, a teraszon várakozik a bringád. Arra gondoltam, ha
úgyis gyógyszertárba mégy, a fotóstól elhozhatnád a
fényképezőgépünket. Egy utcával lakik a patika után a
Schmidtmayer bácsi. Mondd, hogy én küldtelek, és hozd el a gépet!
- Kimondani sem tudom azt a nevet. Adjál ceruzát, felírom!
Felírta, már ahogy egy végzős első osztályos fel tudta írni. Az
ipszilonnal bajban volt, de végül megnyergelte a drótszamarat, és
elkerekezett. Húsvét óta nagylány. A nyuszi tojt neki egy
telefont, ami addig Júliáé volt. Beprogramozták egyik billentyűre
Rózsika telefonját. Éppen ezért kár volt csodálkoznom, hogy
távozása után pár perccel muzsikált a mobil.
- Tessék! Itt vagyok, Juci kisasszony!
- Mikuli, te vagy az?
- A Rózsika néni vagyok.
- Ne hazudj! Megismerlek, csak olyan hülye hangod van a
telefonban. Kit kell keresnem?
- A gyógyszertár utáni utcában, első vagy második ház,
Schmidtmayer bácsi. De hát felírtad a nevét. Nem tudod elolvasni?
- Nálatok hagytam a receptet véletlenül.
- Megőrülök. Arra firkáltad fel a nevet?
- Aha! De ki lehet radírozni. Milyen házban lakik az az izé
bácsi?
- Mit tudom én. Klingertéglás ház. Beszélek hülyeségeket, neked
meg fogalmad nincs az egészről.
- Milyen színű ház?
- Nem tudom. Gyöngyi néni tudja, de ő még tanít az iskolában.
- Bemegyek hozzá, és megkérdezem.
- Az kéne még! Óra közben nem szabad zavarni. Ha ott vagy a
környéken, kérdezd meg valakitől az utcán!
- Hogy kérdezzem meg, amikor nem tudom kimondani? Várjál! Éppen
jön egy pasi, odaadom neki a telefont. Kérdezzed meg tőle, és
majd nekem elmagyarázza! Bácsi! Tessék picit lehajolni, mert a
Mikuli szeretne veled telefonon beszélni!
Drámai volt a helyzet, én meg, hallva a dumát, küzdöttem mosolyom
féken tartásával.
- Ki az a Mikuli? Na mindegy, add ide! Tessék, Schmidtmayer
Henrik.
- Üdvözlöm uram, én pedig a nem látó zongorista vagyok. A
kislányt éppen önhöz küldtem.
- Ja, tudom, a fényképezőgép. Rendben, visszamegyek vele a házba,
és odaadom neki.
- Hálás köszönetem. A legjobbakat önnek.
Juci jóvoltából végighallgathattam volna épületes társalgásukat,
mert elfelejtette szétbontani a vonalat. Én bontottam szét, már
csak azért is, hogy felhívhassam Júliát.
- Tessék!
- Szia, Júlia! Hiába változtatod el a hangodat, megismerlek. Bár
a jóelőbb összekevertelek a Mikivel.
- Magaddal? Hiszen te vagy a Miki.
- Hosszú, nem érdekes. Hallom Jucitól, hogy gyengélkedsz.
- Nálatok van?
- Nincsen, csak felpumpáltatta velem a biciklijét.
- Jöhetne már. Úgy néz ki, tüdőgyuszim van. Elzargattam a
gyógyszertárba.
- Tudom, itt van a recept az asztalon.
- Szétvágom azt a lányt. Hova a büdös fenébe ment?
- Giulietta, nem gondoltam, hogy ennyire beteg vagy. Én vagyok a
hibás. Miután szedett egy csokor orgonát, megbíztam más
feladattal is. De jó hírem van. Hallom, most ért haza Gyöngyike.
Kezébe nyomom a receptet, autóval pillanatok alatt kiváltja neked
a gyogyót, én meg drukkolok, nehogy fölöslegesen fogyassza az
üzemanyagot az autóban.
- Szeretnéd, ha meghalnék?
- Te fiatal és üde szoktál lenni. Eddig még nem foglalkoztatott a
halálod. Azt hiszem, szomorú lennék egy darabig.
- Esküszöm, máris jobban érzem magamat. Fanyar humorod jó
hatással van rám.
- Csak mondom neked, Gyöngyi már úton van. Jé! Megjött az
elveszett. De aranyos vagy, köszönöm Jucikám. Júlia, tündér a te
lányod. Eszébe jutott, hogy tegnapelőtt születésnapom volt. Az
előbb kapott egy tábla csokit a Schmidtmayer úrtól, és azzal
köszöntött fel engem. Küldjek neked pár kockát belőle?
- Jól jönne, mert ma még nem ettem semmit.
- Rózsika főz neked finom husilevest. Este átviszik majd.
- Aranyos, mondd meg, puszilom őt!
- De hülye vagyok. Ha csokiért nem jár puszi, inkább én főzném a
húslevest.
- Jobban tetszik az eredeti verzió. Ja tényleg, köszönöm a cd-t,
amit a múltkor adtál. Mondtam már, hogy szépen énekelsz?
- Nem mondtad, de tudom.
2011. május 17.
* * *
Családunk amatőr irodalmi honlapja:
http://migyoro.5mp.eu
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-18-2011 @ 02:39 am
| Hozzászóló: blue (Ideje: 05-18-2011 @ 09:45 am)
Comment: Ez most aranyos volt...azon gondolkozom, hogy miért is adunk tárgyainknak különféle neveket. Igaz egy kicsit nagydarab, de az autónkat: golyónak neveztem el, szóvl megy a kicsike...)))) A felmosóm meg a Rozi, szóval érdekes dolgok ezek...tetszett a történeted, szíves olvasom a Jucis írásaidat...no, meg a többit is...ölellek: ))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-18-2011 @ 10:05 am)
Comment: Szia, te kedves Gabi!
Nem tudom miért ez a keresztelő, viszont gondolom nálatok sem igaz minden tárgyra, ahogy nálunk sem. Az előző autónknak volt neve, ennek nincs. Viszont Ha horgásznék és kifognám a csodatevő aranyhalat, évek óta két kívánságot dédelgetek magamban. Mint zenész, egyszer szeretnék játszani egy vadi új Hohner harmonikán. Gondolom ez neked nemsokat mond, annál többet a második vágyam. Szeretném, ha itt Magyarországon beülhetnék egyszer a saját Renault kocsinkba, amit Alonso vezetne. Természetesen nem betartva a közlekedési szabályokat. Érdekes versenyautóba nem vágyom. Örülök, hogy némileg sikerült más témájú írásaimat is megkedveltetni veled. Cserében ígérem, szomorú, depressziós írásokat belátható időn belül nem publikálok. Köszönöm a figyelmedet, én, a Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-18-2011 @ 10:40 am)
Comment: Élmény, üdítő minden írásod, Miki. Megdolgoztattad itt-ott az agyamat, nagyon jól esett. Remek volt!
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 05-18-2011 @ 11:02 am)
Comment: Mikulikám, te aztán nem tagadod meg magad. Ez a telefonálás az úrral fantasztikus! Ahányszor eszembe jut, hahotában török ki. Tetszik, hogy bár humort írsz, de gondolkodásra készteted az olvasót. Gratulálok és kíváncsian várom, Jucika őkisasszonykája melyik csintalansága serkent legközelebb írásra. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-18-2011 @ 11:31 am)
Comment: Szia, Béla!
bevallom, gondolkodtam rajta, hogy a telefonbeszélgetéses részt publikáljam-e, mert szerintem nehéz logikailag követni. Gondoltam arra is, hogy több magyarázatot fűzök bele, csak az meg a humor, a félreértés rovására ment volna. Örülök, ha ezekszerint az olvasó számára is érthető. Köszönöm ezúton is dicsérő szavaidat. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-18-2011 @ 11:39 am)
Comment: Főnökasszony, vegyél rólam példát! Anna is világosan megmondta tegnap, tessék publikálni az írásaidat. Még nem tudom mit fogok közzétenni Juci-Muciból. Talán a szamárindulót, ahogy játszuk négy kezessel. Esetleg, amikor neked akart segíteni, levenni kocsonyafőzés közben a habot a cuccról és sikerült az egész fazekat egy mozdulattal a tűzhelyről a konyha kövére helyeznije, majd én ezt meghalva a szobában, kirohantam a nagy zajra és persze érdeklődve, hogy mi történt, azzal egy hatalmasat pereceltem párhuzamosan a tűzhely előtt. Hű, de kocsonyás lett a mackóm, Juci meg elmenekült haza, pedig tényleg a jószándék és a kíváncsiság vezérelte. Na majd meglátjuk, mondom én és nyitogatom a szemeimet. :-))) Ne felejtsed el, Anna lelkemrekötötte, hogy adjam tovább neked az óhaját én meg átcsomóztam rád. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Gyongyi (Ideje: 05-19-2011 @ 06:33 am)
Comment: Ez a telefonos sztori tényleg nagyon jó. Egyáltalán nem baj, ha az olvasóidat gondolkodásra és koncentrált figyelemre neveled általa. Szerintem manapság mindannyiunkra ránk fér, mert a technika hagta eltunyulni az emberi elmét. Azért irigyeltem a vonal másik végén lévőt, hogy ő
értette.;)
Ez a Juci ámulatba ejtett a merészségével. Jót nevettünk rajta, de azért nem árt figyelni a kisasszonyra. Azóta is ezt próbálom feldolgozni, na meg az aggodalmamat, hogy ezzel a mentalitással nehogy egyszer bajba sodorja magát. Odamenni egy vadidegenhez a telefonnal, hogy Mikuli vele akar beszélni.... Nem semmi a kiscsaj. Veszélyesen bátor.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-19-2011 @ 09:16 am)
Comment: Szia, Gyöngyike!
Korántsem vagyok biztos benne, hogy a druszám mindent megértett. Valószínűbbnek tartom, rólam alkotott véleményt. Voltak olyan momentumok a társalgásunkban, ami épenhogy arra utalt, nincs teljesen képben, mikor pl. azt mondta, hogy a mosógépet akartam felhívni. Juci téma: Bízom benne, hogy Júlia nem olvassa. Azt gondolom, annak a szülőnek, akinek ilyen életrevaló kislánya van, magába kell nézni. Azsem jó példa, hogy az apukája elhagyja őket, majd egy hónapon belül új apuka lakik náluk. Más kérdés, saját példámból kiindulva, akinek nevelőapja volt, soha nem tudtak rákényszeríteni, hogy apunak hívjam a számomra idegent. Pedig alig négy éves múltam, mikor Pali bácsi hozzánk került és 29 évig ott is tartózkodott. Természetesen igazad van abban, hogy helytelen, ha a kislány ilyen könnyen barátkozik idegenekkel az utcán. Nevelje meg az anyukája! Tanítani szívesen tanítom, ha kell, de pedagógiai érzékem nincsen. Dehát nála nagyon alapoknál kéne kezdeni. Mondjuk a felnőttek tiszteleténél. Dehát neked magyarázzam, aki profi az oktatásban? Látod, képtelen vagy elérni negyedikes kölyöknél, hogy ne tegezzen. Elképzelhetetlen volt ez a mi időnkben, hogy a tanárokat tegezzük. Elsőben sem. Ma meg természetes, hogy a tiszteletet nem ismerik és ráadásul alig van kivétel, ahogy meséled. Köszönöm, hogy véleményezted írásomat. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-19-2011 @ 03:29 pm)
Comment: Ezt kibogozni képtelenség lenne, őszintén megvallom, nem is sikerült. Jót nevettem, de azt, hogy végül is ki kicsoda és minek telefon egy mosógépnek? ...:))))) Szóval vannak bennem fehér foltok...:)))) Félre a viccel, nagyon tetszett. Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-19-2011 @ 03:39 pm)
Comment: Szia, te kedves Cila! Itt a GPS-d.
Szóval, a mosógépnek nem kell telefon, azt csak a hívott személy vélte úgy, hogy jól kicikizzen engemet. Atörténetben két Júlia szerepelt, Juci anyukája és a mosógépünk. Az igazsághoz tartozik, sok évvel előbb jött a házhoz Júlia nevű mosógépünk, mint a kis cserfes anyukája, hiszen az ő létezéséről nyolc hónapja még nem is tudtunk. Ritkán jön át hozzánk, de egyik ilyen alkalommal Rózsika tett egy alig félreérthető kijelentést, hogy míg beszélgetünk a nappaliban ő megtömi Júliát. Képzeld el, ezt az én számból!!! Tudom a telefonos rész nehezen követhető. Így azután különös köszönet jár részemről mindazoknak, akik mégis végigolvassák. Cila-mila, neked is köszönöm. Kézcsókom érte. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 05-20-2011 @ 12:55 am)
Comment: Valahogy ezt a Jucit úgy képzelem el, mint a Pippi Longstoking-ot, mindig összekenve, mindig csintevésben, de azért valahogy mindig jóra ütnek ki a dolgok:-) Most is élevezettel ovastalak. Bocs a rövid hozzászólásért, de manapság örülök ha van időm elolvasni:-(
Szeretettel Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-20-2011 @ 01:25 am)
Comment: Szia, Teru kedves!
Megjött a kedvem. Azt hittem, olyan rossznak tartod, hogy szóra sem érdemesíted. (Ezt most halál komolyan írtam.) Viszont örülök neki, hogy kevés az időd, ami feltételezhető, azt jelenti, hasznosnak érezheted magadat. Merem remélni, hogy így van. Köszönöm, hogy olvastál. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 05-20-2011 @ 01:44 am)
Comment: Kedves Miki, dehogy érzem magam hasznosnak, de sajnos még dolgozok, ami azt jelenti, napi tiz órát nem vagyok idehaza, utána meg az itthoni teendők, stb...bevallom, sokszor úgy olvasok el dolgokat, hogy egy csomót kinyomtatok aztán bagószünetben olvasgatok. S ha nincs időm hozzászólást irni akkor rosszul érzem magam. Kérlek, sose vedd személyesen ha nem látod a nevem, tényleg azt jelenti, hogy nincs időm.
Ölellek Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-20-2011 @ 02:14 am)
Comment: Majd meglátod milyen fincsi nyugdíjasnak lenni. Értelek én, csak tudod mindannyian azért publikálunk, mert szükségünk van valamiféle sikerélményre. Isteni, hogy neked adom elő pont, aki ezen publikálószakaszom minden írását olvastál. Dehát csak olyannak adresszálhatom, aki olvassa, miközben te pontosan tudod azt, amit én. Ha jól számolom, 2005 májusa óta ez a negyedik publikáló szakaszom. Ebbe még az is belefért, hogy az első után kizártak a tagok közül, persze még másik nicknéven. Különben pedig nem baj, ha lesz olyan időszak, amikor nem lesz, aki főzzön nálatok. Pontosan tudom, amerikában remek készételeket lehet kapni. Máskérdés, hogy a Magyar gyomor számára nehezen emészthetők. :-))) |
|
|
|
|
|
