| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Nászút (eleje) Ideje:: 05-20-2011 @ 01:54 am |
|
|
|
|
- A héten bekeményítek az önkormányzatnál is meg az iskolában is.
Szeretném elintézni, hogy csak ezen a héten kelljen dolgoznom. Jó
lenne, ha esküvő után nem kéne a munkával foglalkoznom.
- Esküvő után különben sem kell, mert úgy intéztem, még szombaton
lemegyünk Balatonra, és pár napig ott leszünk.
- Mindjárt megfulladok, pedig nem is halat eszem. Hogy mondod
ezt, Ernőkém?
- Úgy, hogy már le is foglaltam a szobát ideiglenesen, négy
éjszakára.
- Dehát azt nekem az iskolában is el kell intéznem, hogy
elengedjenek.
- Erről van szó. Te megvívod a héten a harcodat, de ha nem
sikerül, akkor azokra a napokra még Balatonon leszünk, majd én
adok igazolást.
"Tisztelt Igazgató úr!
F. Gyöngyváry Lilla három napig nem tudott iskolába menni, mert
nagyon meg volt fázva.
Üdvözlettel: Fenyő Ernő"
- Nem fogja tudni, kiről van szó, mert F. Gyöngyváry Lilla nem
jár az iskolájukba. Egyébként pedig nem fogom rövidíteni a
nevemet. Fenyőné Gyöngyváry Lilla leszek. Továbbá minden
bemutatkozásnál Fenyőnét mondok.
- De hát olyan szép neved van.
- Hova megyünk?
- Boglárra. Át kell néznem a holmijaimat. Csillagom, te is holnap
elkezdheted bepakolni bőröndökbe a ruhatáradat.
- Érdekes lesz, mert fogalmam sincs, hol van bőröndöm.
- Ha előbb mondod, szerezhettünk volna pár száz zacsit valamelyik
bevásárlóközpontban.
- Bőrönd helyett?
- Úgy-úgy! Aztán a nyaraló udvarán teleaggatjuk a karunkat
nylonszatyrokkal, és irány az emelet. Hadd röhögjenek az
üdülőtársak, hogy megérkezett a feldíszített Fenyő.
- Ennyire ismernek téged?
- Soha nem jártam még ott, de egy karácsonyfát illik észrevenni
nyáron.
- Vennem kell fürdőruhákat is.
- Ja! Azért nem láttalak még egyszer sem fürdőruhában, mert
nincsen.
- De van, és szalmakalapom is van, valamint fürdősapkám.
- Olyan gyerekcsináló sapi?
- Pontosan. Bár nem tudom, miért mondják így a köznyelvben, mikor
éppen hogy a gumival a gyerek fogantatását akadályozzák meg. Ugye
pénteken jössz?
- Pénteken?! Dehát szombaton lesz az esküvő. Gondoltam, a
házasságkötő teremnél találkozunk.
- Helyes. Majd ott, 11 óra előtt pár perccel, de ne késsél!
- Kis buta! Csak nem megint sír az én szerelmem?
- Dehogy sírok. Csípi a hagyma a szemeimet.
*
- Fenyőné nagyságos asszony, lenne kedves adni nekem egy kis
üdítőt?
- Úristen, milyen érdekes, Ernőkém! Most először vagyok így
szólítva, és egyáltalán nem idegen a számomra.
- Gondolom édes, azért nem idegen, mert ketten ülünk a kocsiban,
másnak aligha szólhatott a kérés.
- A Fenyő sem volt idegen, nem csak a kérés.
- Mert nekem egy erkölcsös szerelmem van. Akivel lefekszik, az
számára nem lehet idegen, még akkor sem, ha egy fenyő.
- Már az sem idegen, ha néha szúr is.
- Azért szúr, mert ezüstfenyő.
- Mindjárt meglátjuk a Balatont.
- Ha nem adsz egy pár korty üdítőt, lehet, hogy nem fogod
meglátni, mert kiszáradok, és meghalunk mindketten.
- A fenyő jól viseli a viszontagságos körülményeket, ez alól az
ezüstfenyő sem kivétel. Ha így van megírva a nagykönyvben, hát
legyen úgy! Fenyőnéként fogok meghalni veled boldogan.
- A boldog halált nem tudom garantálni, kedves nemes fenyő
asszonyság.
- Tegnaptól hiszem, hogy megtörtént velem a csoda, anya leszek.
Mától kezdve pedig feleség is vagyok. Beteljesült életem legfőbb
vágya. Tegnaptól kezdve megváltozott a hivatásom. Anya akarok
lenni.
- Bizony, jól sikerült az első randevúnk. Így kell ezt, édes,
csinálni, nem szőrözni rajta. Először megcselekedni, mit
megkövetel a haza - mármint az utódról való gondoskodás -, aztán
jöhet az örömködés.
- Világos, csak tudnám, melyik volt az alkalom, amikor teherbe
estem, de nem örömködés által. Tudod, nem emlékszem rá, hogy
egyszer is kiült volna közben az unalom az arcodra, vagy
valamiféle kötelességtudat.
- Nem baj, ha nem vetted észre, én azért tudtam a kötelességemet.
Megjelent a csaj a presszó ajtajában, rád néztem, eléd siettem,
hogy kezet csókoljak, de közben cikáztak a gondolataim. Mikor
számmal érintettem a kacsódat, döntöttem: ennek a szép asszonynak
én még ma gyereket csinálok!
- Bohóc. Előbb döntöttél, majd percek múlva engedélyt kértél,
hogy megfoghassad a kezemet.
- Jaj, édesem! A gondolataim első perctől kezdve máshol jártak,
nem a kezed körül.
- Tartok tőle, most is elkalandoztak.
- Ááá! Ne hidd! Az van rajtad, amit én vettem neked a múlt héten
a fehérnemű szaküzletben?
- Nem. Átcseréltem egy agyonmosottra. Gumiház kiszakadva,
egyébként is lyukas. Ez itt Aliga?
- Aranyos, hogy a földrajztanárnő tőlem kérdezi.
- Drágám, tedd hozzá, hogy biológia szakos is, miközben momentán
azt sem tudja, hogy fiú avagy lány. Nem is lényeges. A férje
naponta többször fogja emlékeztetni a nemére.
- Juhuhúúújj! Szegény Fenyő!
- Mi van? Látod a sötét jövődet? Ez van. Most feldíszítve
pompázik, aztán elkezdődik a kopasztás. Elhullatod a tüskéidet.
- Leeszel rólam mindent, aztán kidobsz a második emeleti ablakon?
- Ernőkém, egymásra találtunk. Kétségtelen, engem kellett még
sorjáznod, de jelentem, azt hiszem, ma már én is olyan ...
vagyok, mint te.
- Lillám, az utód az anya vagy az apa tulajdonságait örökli
nagyobb mértékben?
- Nem tudom, hülye lesz az így is, meg úgy is, de közben a világ
legszebb, legokosabb gyereke. Tegnap, mikor megkaptam az
ultrahang eredményét, és gratulált a doktornő, elhagyott a
maradék eszem is. Én, mint anya? Nekem gyerekem, akinek minden
vágya ez volt? Ilyen boldog nem lehetek.
- Csillagom, mit fog szólni az üdülő vezetője, hogy egy könnyes
szemű terhes anyával jelenek meg?
- Honnan tudja, hogy terhes vagyok?
- Kinézi belőlem. Különben pedig azt tudja, hogy ma csomóztuk
egybe az életünket.
- Te azt mondtad, hogy nászutasok vagyunk?
- Világos. Ez naponta 15 százalékot hoz a konyhára. Minél tovább
maradunk, annál több a kedvezmény.
- Jézusom! Mindenki azt hiszi az üdülőben, hogy egy fiatal pár
érkezik?
- Ne izguljál, majd megpróbálunk nem csoszogni!
- Megőrülök! Mondd, van az életben olyan, amiből nem vagy képes
viccet csinálni?
- Például belőled, édesem.
- De, belőlem is viccet csinálsz.
- Nem baj. Nyolc hónap múlva megszülöd a kis poént. Megérkeztünk.
Beállok az udvarra, és elkezdődik közös életünk.
- Szép ez az üdülő.
- Én választottam, életem. Szépek a szobák is, és főleg nagyok.
Nyolcszemélyes a legkisebb.
- Azon gondolkodom, mi lenne, ha itt a parkolóban megcsócsálnám a
füledet?
- Rossz fényt vetne rád. Azt hiszem, nincsenek hozzászokva ezen a
vidéken a szerelem ilyenfajta megnyilvánulásához. Tudod, itt még
a hagyomány dívik.
- Azt mondtad, mivel telepakoltuk a kocsit, ha leérünk, és
kirámolunk a szobában, elmegyünk vásárolni.
- Szörnyű sejtésem van. Valami itt benn azt súgja nekem, hogy te
éhes vagy.
- Csodálkozol rajta? Neked elég volt az ebéd, amit az étteremben
kaptunk?
- Mert ha elég volt ...?
- Akkor nem szóltam semmit, és azt is halkan mondtam.
*
- Milyen formában kívánja az én szerelmem elfogyasztani a holt
halat?
- Előbb igyunk valamit!
- Rendben, de itt Hubertust nem árulnak, és ha mégis árulnának,
azt nem tudnám kifizetni.
- Jól érvelsz. De vajon mit mondanál akkor, ha ingyen kapnánk?
- Bajban lennék.
- Én pedig örülök, hogy ilyen előrelátó vagy. Természetesen nem
akarok alkoholt fogyasztani. Viszont egy hideg narancslét igen.
- Ez esetben, kedvesem, te menjél ahhoz az ablakhoz, ahol az
italt lehet kérni, én pedig megrendelem a dögöket.
- Neked Unicumot hozzak?
- Hallani nem akarok róla az elkövetkezendő évben. Na, de majd
azután mindent bepótolunk.
Ültünk a vízparton, ettük a halat és ittuk az üdítőt.
- Ernőkém, te nem is szereted a halat.
- Jé! Tényleg. Most mit tegyek, ha megkívántam?
- Hányingered szokott lenni?
- Azt hiszem, három.
- Akkor ezt is megbeszéltük, te nagy bohóc. Finom ez a pisztráng.
- Könnyen bohóckodok egy ilyen ragyogó nő társaságában.
- Szabad még egy üdítőt kérnem?
- Tőlem kérdezed, mikor mindent te fogsz fizetni?
- Ééén?! Az érdekes lesz.
- Ne mondjad olyan hangosan, mert meghallják, hogy nincs nálunk
pénz! Hozzál még üdítőket, én pedig megrendelem az összes
palacsintát!
- Tényleg, nálad sincs pénz?
- Nincs, de én veled fogok fizetni.
- Ahogy ismerlek, ahhoz még megehetjük a teljes készletüket, hogy
velem fizessél.
- Az egész világon nincs annyi hal, amiért odaadnálak. Na jó, nem
butáskodok tovább, megyek rendelni. Négyféle palacsinta van,
mindegyiket megkóstoljuk, aztán valahogy hazagurulunk.
- Ernőkém, nyolc óra van. Lesz ebből még ma fürdés?
- Gondolod, hogy sötétedés után lezárják a tavat?
- Akkor semmi baj, mert leússzuk a kalóriát.
- Csak olyan snassz, hogy mi úszunk a pisztráng helyett.
*
- Lillám édes! Jó reggelt, itt a tej, öltözködni kell! Akkorát
ásítottál, azt hittem egyből lenyelsz. Jelzem, nem tiltakoznék
ellene.
- Mondtam már, hogy bolond vagy?
- Nem, de nagyon imponáló. Tudtam, hogy egyszer eljön ennek is az
ideje. Hány éve vagyunk házasok?
- Egy napja múlt.
- Ezek szerint elég jól belecsaptál a lecsóba, szívem. Különben
pedig vedd tudomásul, az életünk közös mederben folyik. A babát
megcsináltuk, ezután sor kerülhet az adósság gyártására is.
Számomra lelankasztó lesz.
- Akkor mit szóljak én?
- Mindegy. A lényeg, hogy mondjál valamit.
- Mikor fogunk felmenni oda, a kilátóba?
- A füttyentésedre várok.
- Ezek szerint soha, mert rossz a fütyülőm.
- Ha panaszkodsz, nem viszlek fel. Különben pedig olyan ez a
kilátó, mint otthon az egyik szomszédom, a Mariska néni.
- Ki ne mondd, Ernőkém! Tudom, mert láttam tegnap, hogy rozoga,
viszont szép lehet a kilátás.
- Akkor szíveskedjél búcsút inteni közös fekhelyünknek, és
mielőbb szerelést igazítani, aztán megmásszuk, de csak akkor, ha
tovább nem mutogatod magadat nekem ilyen hiányos öltözékben.
Erről jut eszembe: Lillám, nem olvastad gyerekkorodban a Hüvely
Matyit?
- Az nem Hüvely Matyi, hanem Hüvelyk Matyi. Nevét a testméretéről
kapta, nem a származási helyéről.
- Bocs! Régen olvastam, és úgy emlékeztem rá.
Elkészültünk, a büfében kávét ittunk, azután irány a hegy, meg
rajta a kilátó. Közben néhány bolt utunkba akadt, hát
belátogattunk némi élelembeszerzés céljából.
- Hazamegyünk, és megesszük a fél kiló sonkát, szalámit,
kiflivel, rá ezt a kis hat kilós dinnyét, aztán valahogy kibírjuk
ebédig.
- Olyan kövér leszek, mint a disznó.
- Nem minden disznó kövér. Szeretném is, ha jól meghíznál.
- Aztán majd azért fogsz elhagyni.
- Leteszem a dinnyét a járdára, és megfojtalak, ha nem hagyod
abba. Lilla megtörli a csokis száját, aztán szaporábbra vesszük
lépteinket, mert megfő a sonka a szatyorban.
- Vegyünk valahol uborkát hozzá!
- A savanyú uborka nem lesz jó kivételesen, ami van a
hűtőszekrényben?
- Van savanyú uborka?
- Igen, életem, a kis kacsóid által kerültek a hűtőbe, de úgy
emlékszem, a kocsiból is te vitted fel.
- Meg vagyok zavarodva.
- Én inkább úgy mondanám, hogy kezdünk összecsiszolódni.
Zavarodottnak a társa is csak zavarodott lehet.
- Miért lihegsz?
- Mert meredek.
- Nem szoktál te olyankor lihegni, mikor meredsz, csak mikor már
lankadsz.
- Igen, édes, de most azért lankadok, mert meredek, és nehéz a
dinnye is.
- Ja, kérlek! Nem a fotelban kell kirándulni.
- Megállj, bestia, otthon hetenként háromszor fogunk sétálni a
hegyen. Nem ám beülünk az autóba, az meg felvisz a tetőre.
Vásárolni is gyalog fogunk járni.
- Tetszik a többes szám. Jó itt az erdőben.
- Most nem fogunk gyógynövényeket gyűjteni, édesem.
- Kár. Húha! Dörög az ég.
- Az bizony dörög.
- Most mi lesz, Ernőkém?
- Megőrjítesz ezzel a kérdéssel! Olyan ártatlanul tudod mondani,
hogy az borzasztó.
- Ha megázunk? Jézusom, már fúj is a szél, és milyen messze
vagyunk az üdülőtől!
- Kapcsoljuk be a rakétákat! Szeretsz futni?
- Nem tudom, már régen futottam, de akkor szerettem. Az viszont
jó, hogy kényelmes cipő van rajtam, mert magassarkúban, csak
botladoznék.
A hangulatunk nem volt drámai, mert végignevettük az utat.
Egyszer majdnem nekirohantunk loholó sorstársainknak, akik a fene
tudja miért, velünk szembe rohantak. Mondtam is:
- Hölgyeim, arra hiába futnak, ott nincs semmi, mi onnan jövünk.
Hogy kikerüljük egymást, mi letértünk a járda szilárd
burkolatáról rövid időre. Sikerült a 46-os tappancsommal egy
terebélyes pocsolya szemét kinyomnom. Kis csillagom ezáltal
részesült egy komolyabb alvázmosásban.
- Angyalkám, jól érzékelem, alighanem most vagy legtávolabb
gondolatban egy szeretkezéstől?
- Szó mi szó, nekem sem lenne kedvem hozzá, de elképzelem a
partnert, aki meglátná a sáros bugyimat.
- Mi az, hogy partnert?
- Ernőkém, azért fogalmazok általánosan, mert te a pocsolyát sem
vetted észre.
- Benned gyönyörködtem, harmatos virágszálam.
- Édes vagy. Hogy stílszerű legyek, a hajamból csavarni lehetne a
harmatot.
- Mindjárt célba érünk, és látod, szakadoznak fel a felhők, a
Balaton felett már nem is esik.
- Jobban is érezném magamat, ha a vízben rohannánk.
* * *
Családunk amatőr irodalmi honlapja:
http://migyoro.5mp.eu
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-20-2011 @ 01:54 am
| Hozzászóló: vp_rozika (Ideje: 05-20-2011 @ 06:12 am)
Comment: Hh... Alig kapok levegőt, annyit kacarásztam. Azt csípem benned, tök mindegy, hogy regényt írsz, vagy átélt élményeket, mindenből dől a humor, a szócsavarás. Az ezüst fenyővel kapcsolatban viszont cáfolatom van. A miénk nem mutatkozott valami tűrőképesnek. Szúrni viszont szúrt az istenadta :) :) Olvasás közben az járt a fejemben, milyen jó, hogy te humorizálsz, de nem vagy humorista. Azt hallani róluk, hogy a magánéletükben savanyú fickók. Hát ezt rólad szerencsére nem lehet elmondani még akkor sem, ha időnként bedobod a durcát... morcost. Írásodhoz újfent gratulálok! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 05-20-2011 @ 09:10 am)
Comment: Aranyos történetre sikeredett...megmosolyogtattál...)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-20-2011 @ 10:06 am)
Comment: Szia, te kedves Rozika, aki inkább szeret Rózsika lenni!
Ha pletykálni akarsz, a teljes igazságot tedd közzé a fenyővel kapcsolatban! Ernő ezüstfenyő (picea pungens glauca), a kis Lilla mint törpefenyő
(pinus mugo), valamint az anyukája feketefenyő (pinus nigra)
szőke létére. Ami pedig a mi ezüstfenyőnket illeti, zsenge ifjúságában karácsonyfa volt. A gazdája kidobta, mi hazahoztuk és kiváló szakértelmünkkel elültettük. Szépen gyarapodott, de az akkori két kutyánk hetenként ásta fel körülötte a talajt. A két kutyából az egyik úgynevezett doktor kutya volt. Igaz, kitűnően vezetett engemet kuvasz létére és remekül ásott szabadidejében. A szavak kicsavarásáról annyit, nekem eleve kicsavarva értelmeződik a legtöbb kifejezés. Ahhoz, hogy alkalmazkodjak a körülöttem tartózkodó normális emberekhez, vissza kell csavarnom, hogy szinkronba kerüljünk. Emlékszel, sok éve Anna írt egy melankólikus verset, amiben reménytelenségét úgy fejezte ki, hogy "feladom." Nekem meg beugrott a kép, szegény siteadmin, toporog a posta előtt és vacillál, mert valamit felszeretne adni, de kevés nála a lóvé. Ja persze, akkor még Angyaligirl volt. Köszönöm, hogy míg én aludtam, te emésztetted az írásomat. Végül remélem, most, hogy másodszor megírtam, helyére is kerül a hozzászólásom, mert először eltűnt az űrben.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-20-2011 @ 10:11 am)
Comment: Szia, Gabi kedves!
Szerintem most hozzászólásodat vígasznak szántad. Se puszi, se ölelés. Akkor valami gubamc van. Na majd a nászút második (befejező részénél) megpróbálok hangulatot fokozni. Egyébként, természetesen, viccnek szántam a hiányérzet miatt. Köszönöm, hogy ezt a hosszú írást is végigszenvedted és véleményezted. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 05-20-2011 @ 10:46 am)
Comment: puszi? - nos, az a Jucis írások után...ölellek:))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-20-2011 @ 12:36 pm)
Comment: Látom a sötét jövőmet, amit most lefestettél nekem. Picit nagyon besokaltam Juciból. Nem mondom, mostanság megritkította látogatásait, de még így is sok. Ráadásul családilag ápolnunk kell az anyukája lelkivilágát is, amihez pedig nekem semmi kedvem nincsen. Tudatosan kerülöm a szomorúságot. Azért köszönöm, hogy visszatértél és némi kárpótlásban részesülhettem ezáltal. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 05-21-2011 @ 02:12 am)
Comment: Miki, kedves, ez megint olyan hogy csak beleolvastam, de kinyomtattam és igérem, mielőtt lejár, kiröhögöm a lelkem még itt:-)
Ölellek Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-21-2011 @ 04:06 am)
Comment: Oh, Teru kedves, ezekszerint maradandót alkottam, ha kinyomtatod agyszüleményeimet. Máris látom lelki szemeimmel, ahogy lábadozás közben ebéd helyett szellemi táplálékként olvasgatod. Esetleg még a férjednek is kezébe nyomod, aki egy büdös szót nem fog belőle érteni, de fülébe súgod, milyen fantasztikus szösszenetek. Különben pedig a nevetés ragályos. Nálunk gyakran előfordul, egyik családtag elkezd valamin nevetni és a végén mindhárman vihogunk, miközben két személynek fogalma nincs arról, hogy miért cselekszik úgy. Köszönöm, hogy nálam jártál. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Gyongyi (Ideje: 05-21-2011 @ 07:26 am)
Comment: Huh... humora mellett meglehetősen pörgős, lendületes írás. Nagyon sodorja magával az olvasót, mint valami sebes folyású hegyi patak. Mindent visz.;) Lilláék meghazudtolják a korukat. Már csak az olvasásába belefáradtam.:) Viszont pár perc alatt ennyi virtuális élmény, szép teljesítmény. Ettem veletek a halat és másztam a hegyet. Na, meg közben zuhanyoztam kicsit.
Egyik tanítványom mondta éppen tegnap (nem Juci), szereti az esőt, és szeret esőben sétálni, mert akkor este nem kell fürdeni. Régi vicc, de meglepett, ahogy a következő generációra átörökítődnek ezek a szakállas poénok. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-21-2011 @ 08:59 am)
Comment: Etted? ... Na persze ... velünk a halat? Gyöngyike, amikor én utoljára halat ettem, akkor te még ... na mindegy. Tudod jól, utálom a halat. Ahogy véleményedben olvastam a gyors folyású patakot, rögtön elképzeltem benne a pisztrángot és megborzongtam. Szerintem a tanítványodnak igaza van. Logikusan gondolkodik. Tudod, én anno az anyukámnak mindig azt mondtam, ne fürdessen meg, mert tulajdonképpen egy mozdony vagyok és nem lenne jó, ha a víztől berozsdásodnék. Azóta okosabb lettem és már tudom, nem vagyok vonat, amin nagy a huzat. A nászútnak pedig pörgősnek kell lennije. Négy napig élvezhették a szabadságot. Azóta bezárták Bogláron a kilátót. Ja persze, ezt te is tudod. Köszönöm, hogy még ezen a szombati munkanapon is szakítottál időt, hogy olvassál. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 05-22-2011 @ 12:22 am)
Comment: Kedves Miki, kb nálunk is igy van a nevetéssel, fogalunk se nincs miért nevetünk, de nevetünk. Különben azt kellene hallanod amint a férjem magyarul próbál olvasni, istenemre, bepisiltem tőle! Viszont Bangó Margitot jobban énekli mint Bangó margit, pedig szegény egy szót sem tud magyarul:-))) Senki nem tudja úgy mondani hogy oppá! mint ő:-)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-22-2011 @ 04:09 pm)
Comment: Látod, kedves Teru!
A nevetés, amire rájöhetnének az emberek mostanság, mennyt könnyít a hétköznapokon. Miközben magyar nóta előadó és rajongó vagyok, (bár ezt te már tudod rólam) Bangó Margit nem tartozik a kedvenceim közé, bár ettől ő még nagyon jól énekel. Köszönöm, hogy visszatértél: Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: pirospipacs (Ideje: 05-22-2011 @ 08:58 pm)
Comment: Kedves Miki!
Bavallom hároszorra olvastam el, no nem azért mert untam, egyszerűen csak nekem hosszú monitoron egyszerre ennyit olvasni. Igaz, lehettem volna olyan okos mint a Teru, de nem vóóótam. :) Nem dícsérlek, egyszerűen orvosság vagy! Mert a nevetés gyógyít. Hát, ezért jöttem vissza. :))))
Szeretettel: pipacs |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-23-2011 @ 12:38 am)
Comment: Szia, kedves pipacs!
Ha már alkalom adatik számomra, elnézésed kérem az eddigi következetes néven nevezésért!
Szerintem is gyógyszer a humor és olcsó is, hiszen nem kerül pénzbe. Tapasztalatom alapján viszont az emberek vagy nagyon egészségesek, vagy még esetleg arról lehet szó, hogy gazdagok. Valóban a legtöbb monitor árt a szemnek. Köszönöm, hogy ennek ellenére elolvastad ezt a részt. Miki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-23-2011 @ 05:03 pm)
Comment: Kellemesen pajzán, humoros írás, ami igazán jókedvre deríti az olvasót. Nagyon jól jön ez manapság, mert nagyon sok az, ami miatt sírhatnékja van az embernek. Örömmel olvastalak, és örülök, hogy nem maradtam le róla. Szeretettel: Anna :)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Vegh_Miki_Mikusz (Ideje: 05-24-2011 @ 12:56 am)
Comment: Cila kedves, Visszaemlékezve a régmúltra, úgy emlékszem, van némi pajzánság egy nászút kapcsán. Tudom, nem kifogásként emelted ki, de nekem meg jólesik élni az apropóval, hogy ez már a visszafogottság szüleménye. Ami a sírást illeti, az elmúlt pár évtizedben elkerült a kényszer. Dühös viszont sokszor vagyok, mondhatnám úgy, legtöbbször. Köszönöm, hogy véleményezted írásomat. |
|
|
|
|
|
