| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Boldog szomorúság Ideje:: 05-31-2011 @ 11:01 pm |
|
|
|
|
| Csak egy ócska, koszos rongybaba hevert a földön, amin a fulladozó idő koptatta éles fogait. Mert neki semmi sem elég. A baba mosolygós arccal fürdött a porban és várta, hogy érte is eljöjjön a vég. Nem mozdult. Csak a kósza szél próbálta szőke hajánál fogva felemelni, de hiába. Az elsárgult falevelek örömtáncot jártak körülötte, mintha azt ünnepelnék, hogy szabadok lettek és nem kell tovább az éltető fa rabságában sínylődniük. Úgy tűnt, legalább oly vidáman ünneplik elmúlásukat, mint a földön heverő baba a sajátját. Mindent akar és mindenkit. A szürke ég is gyászolt. Bánata viszont öröm volt megannyi állatnak és növénynek, akik pont így menekültek meg attól, hogy önmagukat kelljen gyászolniuk. Az éltető nap sugarait, most a komor hangulatú felhők gyülekezete szívta magába. Már nagyon régóta nem voltak rosszkedvűek. Örök vidámságuk boldogtalanságba taszította a földön levőket. Kivéve a babát, aki mindig mosolygott, és a faleveleket, akiknek már nem számított, hogy esik-e vagy sem, mivel haláltáncuk utolsó pár lépésein küszködtek, hogy nevetve szállhassanak a túlvilág sötét elmúlásába. Nincs menekvés. Aztán hirtelen könnyzápor zúdult a magasból és eleredt az életet adó szomorúság. Mert boldogság nélkül nincs boldogtalanság, ahogy élet nélkül sincs halál. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-31-2011 @ 11:17 pm
| Hozzászóló: blue (Ideje: 06-01-2011 @ 08:06 am)
Comment: Így igaz, ahogy leírtad az utolsó sorban... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Navarrista (Ideje: 06-01-2011 @ 01:46 pm)
Comment: Egy szomorú, magányos ember jut eszembe a műről. A vége kicsit nagymondásos lett szerintem, eltér a mű általános, magával ragadó, narratív jellegétől. üdv, Csaba |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tidus89 (Ideje: 06-01-2011 @ 05:32 pm)
Comment: Igen a vége talán nem illik oda, ez csak amolyan hasonlat megerősítő mondat amit oda biggyesztettem. Talán nélküle jobb lett volna. |
|
|
|
|
|
