Álló nap csak arról béget,
Hogy adott sok jó és szépet.
Gonosz világ festéke tette,
Hogy szőrét befeketítette.

Pedig Ő az áldozati bárány.
Megfeszíti magát saját oltárán.
Álszent lényéből méreg csöpög,
Akkor boldog ha más hörög.

És lehetek én bűnbak és átok,
De más szemmel látom a világot.
Nem segítek neki, többet nem adok,
Miatta a szám rojtosra kopott.

Kedves! Ha olvasod „versemet”
Ezt a pár sort magadra ne vedd!
Oly vétket magamra nem veszek,
Hogy bántsam mazochista lelkedet.