| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Különös horgászat Ideje:: 08-01-2011 @ 12:49 pm |
|
|
|
|
A horgász fázósan húzta össze magán a kabátot, miközben a kapásjelzőt figyelte. Kora szeptember lévén hűvös volt a hajnal. A táj viszont gyönyörű volt a napfelkelte fényében.
A tavacskát dombok határolták, eltakarva a nem is olyan messze futó bekötőút forgalmát. Amerre csak nézett, tarka lombokat látott maga körül. A tükörsima víz fölött lassan oszlani kezdtek a puha ködpamacsok. A horgász úgy érezte, ezen a különös, békés reggelen egyedül van a világon.
Egy kicsit megmozdult a kapásjelző. A horgász összedörzsölte a tenyerét, és felállt a székből, készen arra, hogy bevághasson, ha kapás jön. De a hal úgy látszik, meggondolta magát, bárhogy szuggerálta is a férfi. A parthoz közel a víz felszíne különös módon fodrozódni kezdett. Valami nagy hal úszhat arra, gondolta a horgász. Talán harcsa?
A halőr többször mesélte, hogy egy hatalmas, két méteres harcsa él a vízben. Sőt, néhány pohárka után a felesége életére esküdve állította, hogy egyszer majdnem ki is fogta. A horgász a maga részéről nem sok figyelmet szentelt az ilyen mendemondáknak. Tapasztalatból tudta, hogy a kocsmában viharos gyorsasággal növekszik a pár centis sneci öt kilós ponttyá.
Most mintha valami fehéret látna a víz felszíne alatt felderengeni- de csak egy szempillantásra, a hal máris eltűnt szem elől. Mégsem harcsa, gondolta, ahhoz túl világos. Talán egy nagy ponty lesz...Lelki szemei előtt már látta magát, amint hazaállít a szép zsákmánnyal. A felesége halászlevet tervezett vasárnapra, feltéve persze, hogy sikeres lesz a horgászat.
Meredek volt itt a part, a férfi mégis kiállt teljesen a szélére, hogy jobban lássa a vizet, ami ismét teljesen sima volt. Most megint meglátta a fehér halat elúszni, de most már közvetlenül a part mentén. Talán ha két méterre lehetett a horgásztól. A hal megfordult, majd megint elúszott a előtte- mintha csak ingerelni akarná, hogy fel-alá úszkál előtte. A férfi szívesen rágyújtott volna egy cigarettára, de nem mert megmozdulni. Ha a hal többet mutat magából, azt látni szeretné. Nagyon kíváncsi volt, hogy milyen fajta lehet.
Közben megmozdult a botján a kapásjelző. A horgász bevágott, és rövid fárasztás után kiemelte a szép tükörpontyot. Nagyjából három kilós lehet, gondolta mosolyogva. Zsákmányát a vödörbe ejtette, és újra bedobta a horgot. Elégedetten ült vissza székébe, és kávét töltött magának a termoszból.
Hirtelen csobbanás hangja robbantotta szét a hajnal csendjét; a horgász felnézett, de már csak a hal farkát látta meg, amint eltűnik a víz alatt. Legalább egy méter volt, és zöldes árnyalatban csillogott. Biztos volt benne, hogy ez az „ő” hala volt. Mintha csak azért ugrott volna ekkorát, hogy visszakövetelje magának a figyelmet, ami az elmúlt percekben a szerencsétlen sorsú pontyot illette.
A férfi kávéját szorítva ismét felállt a székből, és a part szélére lépve kémlelte a vizet. Megint látta a fehérséget közvetlenül maga alatt. Nem értette a dolgot- a hal farka zöld volt, ezt az előbb egészen biztosan látta. Nagyon kíváncsi volt a fajtájára- nem tudta elképzelni, milyen hal lehet az, amelyiknek a feje sokkal világosabb a farkánál, és ráadásul ekkora...
A hal egyre közelebb jött a vízfelszínhez, körvonalai egyre jobban kirajzolódtak. A horgász leguggolt és egészen kihajolt a víz fölé, hogy még jobban lássa a különös lényt, ami már nem úszkált fel-alá, csak lebegett a vízben egy helyben a férfi előtt. A horgász elakadó lélegzettel figyelte a fehérségből kibontakozó emberi alakot. A fejét és a hátát látta. Ez volt hát az a fehérség, amit halnak gondolt.
A férfi kétségbe esetten nézett körül, hogy hol tudna lemenni a vízhez. Úgy gondolta, a holttestet ki kéne húznia a partra legalább annyira, hogy a víz ne vigye el, amíg segítségért megy. Ebben a pillanatban a test megfordult,mintha csak a víz enyhe mozgása fordítaná a hátára. Nő volt. A horgász megtörölte verejtékező homlokát. Egyszer, nagyon régen látott egy vízbe fulladt holttestet- amíg él, nem felejti el azt a látványt. De ez a nő egyáltalán nem nézett ki halottnak. Olyan volt, mintha csak aludna. Ahogy ideért a gondolataiban, a nő szemei lassan kinyíltak; rámosolygott a horgászra, egy szempillantás múlva pedig eltűnt a víz alatt.
A horgász még sokáig bámulta azt a helyet, ahol a nő eltűnt. Biztos volt benne, hogy a szeme káprázott. Talán valóban idesodort a víz egy holttestet, ő meg a kora reggeli ködös fényben élőnek látta és ostobaságokat fantáziált. Azon gondolkodott, hogy jelentse-e a halőrnek a történteket- hiszen maga sem volt biztos benne, hogy nem csak káprázat volt.
A férfi lassan szedelődzködni kezdett. A tó közepén egy hal ugrott, hatalmas csobbanást keltve a hajnal csendjében. Mintha elköszönne, gondolta a horgász megborzongva.
A halőr érdeklődve nézett a horgász vödrébe.
- Egy ponty? Meséltem már magának, hogy sellők is élnek ebben a tóban? Esküszöm a feleségem életére, egyszer majdnem kifogtam egyet....
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-01-2011 @ 12:50 pm
| Hozzászóló: felix (Ideje: 08-01-2011 @ 08:18 pm)
Comment: Érdekes, átélhető történet, remek csattanóval. Tetszett!
Szeretettel: félix |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 08-02-2011 @ 08:40 am)
Comment: Ez jó! J |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 08-02-2011 @ 09:42 am)
Comment: Csatlakozom. Nekem is tetszett...:)))) Szeretettel olvastalak: Anna :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lukrecia (Ideje: 08-02-2011 @ 04:27 pm)
Comment: Köszönöm szépen, nagyon jól esik a dicséret. Még csak most kaptam rá az irogatásra, így jól jön minden önbizalom erősítő szó:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anne20 (Ideje: 08-04-2011 @ 09:58 am)
Comment: Szia Zsu! Jöttem jelezni, hogy tetszett! :)))) Puszi: A. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lukrecia (Ideje: 08-06-2011 @ 11:26 am)
Comment: Kedves Anne, köszönöm Neked is:) |
|
|
|
|
|
