Összhang…

                 Mindig is szerettem a kihívásokat,

                meghódítani a magasabb csúcsokat,

               jóllehet amikor szerelmünk révbe ért,

              mégsem éreztem teljességet, féltem én

                már akkor is, a szerelem sosem lehet

                teljes, de ez benne a csodálatos, mert

                   ezáltal marad élő örökké. Mindig

             azt fogod érezni, hogy miköztünk nincs is

                eszményi összhang, azaz a harmónia

                nem tökéletes, mely igaz, hajszolni a

                     mintaszerű – ideális összeillést

              lehetetlen elvárnunk egymástól, miként

             ez másoknál sem működhet teljesen, mert

                 amikor találkozik két ember, menten

                  két különböző világ randevúzik, így

                legjobb esetben van pár pillanat – ritka

              pillanat! – amikor is minden összhangban

               van, ennek így kell lennie. Erőd hagyjad

                 dolgozni, hogy létrejöjjön az egyesség,

                       délibáb kergetés a tökéletesség…

                       (Köszönettel tartozom O.-nak)

          (Budapest, 2011. október 14. Erdős Pál Attila)