Emlékszem éppen a Chris Rea
pengetett egy régi lemezen,
mikor én és az Andrea
az ágyra feküdtünk meztelen

Nyolc vagy kilenc éves lehetett
de oly málón, édesen csókolt - -
mit bántuk mi a zord telet,
ha nálunk a Water Report szólt

Hangulat fényét egy petróleum
lámpa halványan szórta szét,
s mi hallgattuk a Colosseum
töprengő, bluesos-dzsesszét

Szerelmünk, mint kályha izzon,
azt kívántam, ne múljon e perc,
ahogy nem múlik a King Crimson
lemezen el már sohasem a serc

Ott aludtunk el az anyai ágyon
egy apró, tört üvegű ablak alatt,
s hajnalt rámtérdelt, mint egy álom,
mert befújt a szél egy kis havat

S ő a hódűnébe nyalt, és a nyelvén
- míg én a hátsóját tartottam -
a pelyhek úgy olvadtak el könnyedén,
mint egy Monk zongorafutam.