Ildikó unokatestvérei, Kati és Nóri másnap délelőtt érkeztek. A két lány az utolsó szeplőig egyforma volt. Ildi örömmel üdvözölte a lányokat. Az ikrek győriek voltak, ezért Ildi, budapesti lévén, velük is csak ritkán találkozott. Legutóbb húsvétkor töltöttek együtt két napot. Most viszont az egész nyár előttük volt, volt hát idő bőven megbeszélni, hogy kivel mi történt.

A falu határában volt egy tó. Leginkább horgászok látogatták, de volt olyan rész, ahol strandolni is lehetett. Kati ebéd után rögtön felvetette, hogy úszni szeretne. Ildi feltett szándéka volt, hogy nyár végére csokoládébarna lesz, ezért rögtön beleegyezett a strandolásba. Az út a tóig gyalog fél óra volt, de persze a lányoknak nem fűlt a foguk a tikkasztó melegben való sétához, ezért elkezdték nyaggatni nagyapjukat, hogy fuvarozza őket autóval. Nagypapa viszont mosolyogva nyitotta ki a garázs kapuját- és lám! Három régi, de jó állapotban lévő kerékpár állt a falhoz támasztva.

- Ezek itt hányódtak szerteszét, hát gondoltam, rendbehozom őket mire jöttök. Na ne hálálkodjatok, ezt főleg magamért tettem, mert különben taxiszolgálatnak néztetek volna. Most már mehettek amerre láttok, de csak óvatosan, az autókra vigyázva! Sipirc!

A három lány gyors puszik és ölelések után boldogan szaladt vissza a házba. Fürdőruhát húztak, törülközőt vettek magukhoz, aztán szaladtak vissza a garázsba a bicajokhoz.

Nem sokkal később már felszabadultan tekertek a tó felé. Nagyjából tíz perc múlva oda is értek. Ez afféle szabadstrand volt, fürödni bárki bemehetett, csak a horgászatért kellett fizetni. A három lány nemsokára meg is találta a kedvenc helyét: egy kellemes kis stég nyúlt egy szomorúfűz árnyékában a víz felé. Lepakoltak a bicajokról, leterítették a plédet, és már csobbantak is a hűs vízben. Nevetve fröcskölték egymást, amikor fütyülésre és harsány nevetésre lettek figyelmesek: egy csapat fiú vonult el előttük, és hangosan jelezték, hogy tetszik nekik a látvány. Nóri szégyenlősen beúszott a fűzfa takarásába, ikertestvére viszont kacagva integetett a fiúknak. Ildi pedig megbabonázva bámult egy mosolygós barna szempárba. Még hosszan nézett a fiú után, amikor azok már rég eltűntek.

Estefelé a három lány elkísérte Nagymamát a temetőbe. Nagymama hetente legalább egyszer kilátogatott; az ő és Nagypapa szülei is itt nyugodtak, Nagymama pedig büszke volt rá, hogy szépen karbantartja a sírokat és mindig friss virág pompázik rajtuk. Az ikrek a virágokat rendezgették, Ildi pedig vízért ment a kúthoz. Nagyon erősen volt elzárva a csap, hiába csavargatta, nem bírta kinyitni. Ekkor egy kedves hang szólat meg a háta mögött.

-Segíthetek?

A lány hátrafordult, és kishíján felkiáltott a meglepetéstől. A délutáni fiú, a mosolygós barna szemű állt vele szemben. Ildi mérges volt magára, amiért elvörösödött, és alig bírt megszólalni.

-Igen, köszi.

A fiú kinyitotta a csapot, majd szó nélkül kivette a lány kezéből a kannát, és teletöltötte vízzel.

A lány elvette a kannáját, ügyelve rá, hogy még véletlenül se érjen a fiú kezéhez.

-Elbírod? -kérdezte a fiú mosolyogva. Ildi nem bírt a szemébe nézni. Hirtelen nagyon melege lett.

-Igen, köszi. - felelte lesütött szemekkel.

Szinte elmenekült a fiú elől, átkozva magát, hogy remeg a hangja, és csak ezt a két szót bírja kinyögni. Igyekezett kihúzni magát, és közben úgy tartani a kannát, mint akinek nem szakad le a karja. A hátán érezte a fiú pillantását, és csak azért fohászkodott, hogy ne botoljon meg, ne öntse ki a vizet, és úgy általában, épségben érjen vissza a sírhoz. Persze az sem segített túl sokat, hogy az ikrek kiszúrták, hogy mi folyik, és hatalmas vigyorral figyelték a jelenetet. Természetesen Nagymama is látta, mi történt. Nem is állta meg szó nélkül.

-Ez a Gáborka volt, a Bánfi unokája a szomszéd utcából. Nagyon rendes gyerek- mondta olyan pillantás kíséretében, hogy Ildikó tudta, hiába szegezi a pillantását a földre és tettet közönyt, Nagymamát nem lehet becsapni.