Aránytalanság

Minden ember egyformán sejtekből, szövetekből áll,
S valamennyi az élettől mindig valami szebbet vár.
Mégis a legtöbbnek csalódnia kell, mert a célját el nem éri,
A sors az igazságot ugyancsak szűkmarkúan méri.

Lehet valaki tehetséges, ha megfelelő "háttere" nincsen,
Nem jut semmire, míg más diplomákat vásárol "kincsen".
Dolgozhat bárki becsülettel, keményen, "éhkop" bérért,
Hónapról-hónapra meg kell szenvednie a létért.

A szerencsések beleszületnek a "jóba". Még sírniuk sem muszáj érte.
Egész életükben dőzsölnek, szórakoznak,s kicsaponganak "félre".
A politikusok, bűnözők, dúskálnak a pénzben, s egyéb javakban,
Miközben a népen élősködnek és hazudnak szavakban.

A sportolók egy része szintén nagy pénzeket keres. Ennyivel nem különbek nálunk.
Sajnos mi, dolgozók, az igazságra ebben a világban hiába várunk.
Aránytalanul nagyok a különbségek a jövedelmek között. Mire fel?
Az ugyanolyan sejtekből álló, becsületes ember, megértésre itt sosem lel.