Szeretnék szeretni,
s úgy érzem, újra megy,
szeretném végig járni ajkát,
ha mellkasom kiugrik helyéről.
Gonosz énem eltemettem,
miközben én feléledtem,
ő csöndben ücsörög,
én meg majd repülök,
fent a fellegekben.

Hát itt van egy vidám vers, úgy keletkezett, hogy megírtam verset, azt próbáltam a negatív dolgok inverzét venni… nem érzem magaménak, sajnálom csak ez jött össze, de az eredeti sem túl jó.




(„Szeretnék szeretni, de nem megy,
szeretném végig járni ajkát,
 ha a mellkasom nem fájna ennyire.
Gonosz énem felszínre tör,
miközben én egy arcot temetek,
tombolni fog, lelkeket zúzni,
én meg csak merülök csendben
a Fájdalom tengerében…

Haza felé még tudtam mit akarok írni,
de most már csak ürességet érzek.”)