Már rügyeznek a fák,

Csókolózik egy vadgalambpár

Ablakom előtt a vén gesztenyefán.

Oly gyönyörű a Tavasz,

A hóvirág már rég kinyílt,

A többi kis virág is bújuk,

Csodálatos lesz a kert,

Sok szin és illat bódít.

Csak az én szíven bánatos,

Nem hoz örömet semmi,

Téged vár, érted sír a lelkem,

Nem tudsz hozzám eljönni.

Hogy van ez, hogy leláncolnak,

Nem tudsz szabadulni,

Mindhiába várlak Téged,

Nem tudsz megvigasztalni!