- Te, ez a bástya biztos itt állt?

- Hát hol állt volna? Akkor került oda, amikor leütötted vele az én bástyámat!          

- Pont ez az! Világosan emlékszem, hogy a bástyád a H5-ön állt, amikor levettem. Most viszont a H6-on vagyok, nézd meg.

- Nem is tudom… biztos jól emlékszel?

- Igen. A lovad még a helyén volt, biztos nem léptem volna a H6-ra, hogy leüthesd.

- Ez igaz.

A két fiú tanácstalanul nézett egymásra. Szeles őszi este volt. A fiatalok amolyan egyszerű filmnézős összejövetelt tartottak. Két lány a konyhában szorgoskodott, szendvicseket kentek, kukoricát pattogtattak. A harmadik fiú a nappaliban alig látszott ki a szétdobált DVD-k közül. A társaság korábban megszavazta, hogy milyen filmet szeretnének nézni, és ő most természetesen pont ezt nem találta.

Az ebédlőben az egyik sakkozó, Gergő, kinézett a konyhába a lányokhoz.

- Lányok! Az egyik bábunk elmozdult, nem ti voltatok véletlenül?

- Ugyanmár, az asztal közelében sem jártunk amióta játszotok- válaszolta, szinte egyszerre a két lány.  

Gergő tanácstalanul fordult vissza Norbihoz, aki éppen hátradőlve kortyolt a söréből.

- Nem emlékszel, hány lépéssel korábban ütöttem le a bástyádat? Még a játszma elején volt, az biztos.

- Igen, de amíg nem szóltál, én nem is vettem észre, hogy rossz helyen áll.

Ebben a pillanatban Laci lépett a konyhába, kezében diadalmasan lengetve az elveszettnek hitt lemezt.

- Na srácok, megvan a film, felőlem kezdhetjük!- jelentette be. – Ti meg min gondolkoztok ilyen nagyon?

- Elmozdult az egyik bábunk, és nem sikerült rájönni, hogyan. – válaszolt Norbi.

- Biztos csak meglöktétek, és nem vettétek észre- legyintett Laci, akit halálosan untatott a sakk.

Norbi vállat vont, mint akit nem érdekel túlságosan a téma. Valójában nagyon is érdekelte, ami történt. Amióta az eszét tudta, imádott sakkozni, de nem volt annyira tehetséges játékos, mint Gergő. Nagyon irigyelte barátját, aki több versenyt is megnyert már az egyetemen.

- Megyünk? – kérdezte Norbi Gergőtől. – Majd a film után befejezzük, jó?

- Rendben, csak ne felejtsük el, hogy te lépsz.

A fiatalok szendvicsekkel, italokkal megpakolt tálcákat egyensúlyozva vonultak át a nappaliba, ahol Laci elindította a filmet. A lányok nagyokat sikongattak, a fiúk pedig egymást túllicitálva próbáltak bakikat felfedezni a bugyuta horrorfilmben. „De béna, ott van mögötte a gyilkos, nem igaz, hogy nem veszi észre!”, „Fúj, ez undorító, nem hiszem el, hogy egy emberben ennyi vér lenne”, „Hallgassatok már, így nem lehet élvezni!”. Amikor véget ért a film, és felkapcsolták a lámpákat, a lányok még mindig egymást ijesztgették a legfélelmetesebb jelenetek felemlegetésével, a fiúk pedig a szereplők ügyetlenkedésein nevettek. Laci ismét a lemezek között lapozgatott.

- Van itt egy Hitchcock film, megnézzük? Egy fokkal színvonalasabb ennél a hülyeségnél.

- Benne vagyok, de mi még Norbival előbb befejezzük a sakkjátszmát, oké? - válaszolta Gergő barátja felé fordulva. Laci zenét tett fel, a két lány pedig összeszedte az üres tányérokat és poharakat, és kivonultak a konyhába mosogatni. Norbi és Gergő még mindig a horrorfilmen nevetve mentek át az ebédlőbe, hogy befejezzék a játszmát. Ahogy azonban ránéztek a táblára, földbe gyökerezett a lábuk. A sakktábla teljesen át volt rendezve. Hiányzott egy futó és egy ló. Gergő szigorúan vonta kérdőre a többieket.

- Ez már egyáltalán nem vicces! Melyikőtök rendezte át a táblát?

- De hát az egész film alatt senki nem jött ki a nappaliból!- válaszolt Szilvi tágra nyílt szemekkel. A társaság tanácstalanul nézett egymásra.

- Tudod mit, szerintem hagyjuk a fenébe a játékot!- szólalt meg végül Norbi. Gergő vonakodva bár, de hagyta magát meggyőzni. Folytatni úgysem lehet, mert nem emlékeztek pontosan, hogy hol álltak a bábuk. Új játékba kezdeni meg már egyiküknek sem volt kedve. A két fiú szótlanul ment vissza a nappaliba, nyomukban a lányokkal. Laci elindította a filmet, de már nem volt olyan fesztelen a hangulat, mint korábban. Mindenkinek a megmagyarázhatatlan események jártak a fejében.

 „Ha Norbi szívat ezzel a hülyeséggel, megfojtom. Bár fogalmam sincs, hogyan tehette volna. A bábuk úgy állnak, mintha valakik szabályosan játszottak volna, nem csak úgy egyszerűen össze vannak keverve. Mi történhetett?”

„Nincs itt semmilyen rejtély, csak a fiúk szórakoznak velünk. Úgy gondolták, a horror túl idétlen, hát rendeznek nekünk egy különbejáratú sakkozó kísértetjárást. Azt hiszik, hogy bevesszük a meséjüket. Kíváncsi vagyok, mit terveznek még”

„A srácok poénkodnak, ez biztos. Vagy már túl sok volt a pia, és nem emlékeznek, hogy hol álltak a bábuk, csak nem akarnak leégni. Nincs itt semmilyen rejtély.”

„Meg vannak rémülve. Mindannyian megjátsszák, hogy nem veszik komolyan a dolgot, de félnek.”

Lassan a Hitchcock film is véget ért. Laci felkapcsolta a villanyt. Gergő és Norbi szó nélkül egymásra nézett, majd néma egyetértésben egyszerre indultak az ebédlő felé. Egyikük sem akarta megkockáztatni, hogy egyedül lépjen a szobába- még a végén megvádolják, hogy ő szórakozik a sakkbábukkal.

Már szinte meg sem lepődtek a látványon, ami a sakktáblán fogadta őket. Norbi királynője mattot adott Gergőnek. A leütött bábuk szépen felállítva sorakoztak a tábla mellett. Gergő rögtön tudta, hogy ezt nem tehette Norbi. Barátja sokkal gyengébb játékos volt nála, egy ilyen mattot csak véletlen szerencse folytán tudott volna összehozni. Arról nem beszélve, hogy az egész film alatt szemmel tartotta a többieket, és teljesen biztos volt benne, hogy senki nem jött ki a szobából.

- Na jól van srácok, nem tudom, hogy csináltátok, de nekem elegem van a kísértetjárásból. Jössz, Hajni? – kérdezte Szilvi a barátnőjét. A két lány vette a kabátját, táskáját, és olyan gyorsan tűntek el a lakásból, mintha tényleg egy kísértet üldözné őket.

- Nekem is mennem kell, randim lesz. - mondta Laci vigyorogva. Norbi visszavonult a szobájába, és leült a laptopja elé. Gergő önkéntelenül leült az asztalhoz, és elkezdte felállítani a bábukat. Úgy bámult a táblára, mintha megbabonázták volna. Azt is elfelejtette, hogy nincs kivel játszania. Felemelt egy gyalogot, és megtette a kezdő lépést.

- Halló, mentők? A barátom nagyon rosszul van, azt hiszem, meghalt! – Norbi, miután megadta a címet, összecsukta a telefont, és elgondolkodva nézett Gergőre, aki eszméletlenül borult a sakktáblára. Aztán komótosan visszasétált a szobájába, és ölébe vette a laptopját. Megnyitotta a böngészőt, és elkezdte kitörölni az előzményeket: az összes sakkal, boszorkánysággal, és varázslattal foglalkozó oldalt.